Szerdán második alkalommal bontotta el a Karmelita kolostornál felállított kordont Hadházy Ákos országgyűlési képviselő, valamint a Momentum parlamenti frakciójának több tagja.

Kanász-Nagy Máté ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy

újabb látványos akció, aminek a céljaival egyet is értünk, de a második alkalommal már nem mehetünk el szó nélkül amellett, amit mi a negyedik kétharmad után következetesen próbálunk képviselni: a sajtónak való politizálás, a független média címlapjaira kerülő látványos akciók elfedik azokat a feladatokat, amiket az ellenzéki pártoknak képviselniük kell. Azt a politikát, ami arról szól, hogy hogyan védjük meg jelenünket, a jövőnket. Hogyan oldjuk meg a tomboló inflációs válságot, a szociális krízist, hogyan készüljünk fel érdemben a klímaváltozás elleni harcra, hogyan akadályozzuk meg, hogy hazánkból akkumulátorgyarmat legyen. A kordonbontás-akció nem világít rá Magyarország száz legfontosabb problémájára.

Az LMP képviselője hozzátette: „Ahogy Sólyom László mondta 2006-ban, amikor a Fidesz képviselői elbontották a Kossuth téri kordont: a politikusok cselekedete kiterjed a szimbolikus akció társadalmi következményeire. Márpedig ebben pont ez a fontos: az ellenzék dolga elsősorban nem az, hogy ítéletet mondjon a kormányról: a mi meggyőződésünk, hogy azt bízzuk a választókra. Az ellenzék dolga, hogy alternatívát állítson.”

Kanász-Nagy Máté szerint látványos akciók helyett azt kell látnia a választóknak, „hogy a mostani válságban van más politika, van más válságkezelés, mint amit a jelenlegi kormány képvisel. A kordonbontás nem ilyen.”

Kele János: Mi van akkor a száz legfontosabb problémád között?

„Érdekes színvallás” – kezdte Kanász-Nagy Máté bejegyzésére adott reakcióját Kele János. A Momentum elnökségi tagja hangsúlyozta: „Az akció célja ugyanis az volt, hogy rámutasson: ma Magyarországon nem működik a közmédia, nincsenek fair viszonyok a sajtópiacon, nem versenyeznek a gondolatok és ez érvek, mert a nyilvánosság csatornáit eldugítja a kurzuspropaganda és a nyaloncinfluenszerek kakofóniája. Mi azt mondjuk: tisztességes tájékoztatás nélkül nincs szabad választás, szabad választás nélkül pedig nincs egészséges, normális, versenyképes, erős, sikeres ország sem.”

Ehhez képest érdemes ízlelgetni, hogy akad egy – közös listáról bejuttatott – ellenzéki képviselő, akit nem zavar, hogy unfair, tisztességtelen versenyben kell megméretnie magát a politikai gondolatok piacán. Nincs a száz legfontosabb problémája között, hogy lehetetlen számára eljuttatni választók millióihoz azt, amit a világról gondol, de helyette legalább mások szemrebbenés nélkül hazudhatják róla azt, hogy katonákat küldene egy háborúba vagy elzárná a gázt a háztartásokban. Nincs a száz legfontosabb problémája között, hogy nem tud választást nyerni, hogy nem tudja elvégezni a munkáját, hogy nincs esélye és lehetősége arra, hogy tegyen ezért az országért. Jó barátom, mondd csak: mi van akkor a száz legfontosabb problémád között? Mi értelme a parlamentben ücsörögni, felszólalni, kikérdezni, replikázni, ha a lényegre, az emberek tisztességes, fair tájékoztatására, a meggyőzésükre esélyed sincs?

– tette fel a kérdést Kele János, azzal folytatva: „tényleg nem zavar, hogy lejt a pálya, hogy az ellenfélnek mindent szabad, hogy a kapuja be van deszkázva, és hogy háromszor annyi játékossal lép a pályára? Kit érdekel, milyen szépen cselezel a félpályán, ha lényegében szabályba van foglalva, hogy nem rúghatsz gólt?”

A Momentum elnökségi tagja úgy vélekedett: „Máté, a lehető legnagyobb jóindulattal mondom neked: ebben a rendszerben nincs értelme ezüstéremre játszani. Senkit nem érdekel, ki lett a hatodik, ki jött be »pontszerző helyen«. Amíg ki vagy taszítva a nyilvánosságból, amíg be vagy zárva egy kalitkába, teljesen mindegy, mennyire szép dolgokat énekelsz a rácsok mögül. Továbbmegyek: ha szerinted a rács nincs az első száz legfontosabb probléma között, akkor magad is rács vagy. A probléma része. Szívszorító ezzel szembesülni, és sajnálatos, hogy már nem is titkolod.”

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)