Soha nem állhat le a politikai gépezet, koherens világképre van szükség, a politikai személyiségnek döntő szerepe van – Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon aktivistája A Fidesz-recept címmel megírta, hogy szerinte mi Orbán Viktor és a kormányoldal sikerének a titka. Nagyinterjú.
A lapunknak adott interjúban Deák Dániel arról is beszélt, hogy
A 2010-es országgyűlési választáson szavazott először, derül ki a most kiadott kötetéből. Miért a Fideszt választotta, mi volt az az üzenete, amely meggyőzte?
Már 14 éves koromban elkezdett érdekelni a politika, és ezért aktívan figyeltem az eseményeket. Ebben nagy szerepet játszott, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után átéltem a 2006-os tiltakozási hullámot és az októberi eseményeket. Édesanyámmal ott voltam a Fidesz október 23-i nagygyűlésén az Astoriánál, majd a saját szememmel láttam a rendőri erőszakot, amikor könnygázt és vízágyút vetettek be az emberek ellen. Ez az esemény meghatározó egy Fidesz-szavazó számára, és a Fidesz-kormány eredettörténetének is egy fontos eleme. Ha az én generációmat, a jobboldalra szavazó harmincasokat megkérdezik, hogy mi az, ami a Fidesz felé fordította őket, akkor a 2006-os események biztosan említésre kerülnek.
A 2006-os őszi események tették Fidesz-szavazóvá, vagy már előtte is szimpatizált a párttal?
A családom jobboldali beállítottságú. Amikor 2006-ban édesanyámmal elmentem a Fidesz október 23-i rendezvényére, már megvolt bennem a szimpátia. Az akkori események és a 2006–2010-es kormányzati időszak csak tovább erősítette a jobboldali beállítottságomat. A családunk életkörülményei romlottak, beszűkültek a lehetőségeink, a nagyszüleimnek elvették a nyugdíját, csökkentették édesanyám köztisztviselői bérét, egekbe emelkedtek az energiaárak és a rezsiköltségek. Nem volt semmilyen segítség. Eldöntöttem, hogy ha lesz rá lehetőségem, akkor küzdeni fogok mindezek ellen.
A kormányváltás után egy évvel később már elemzőként dolgozott. Hogy jött az elemzői pálya?
2006-ban még túlsúlyban volt a balliberális média, és láttam, hogyan értelmezték az őszi eseményeket. Az őszödi beszédet igazságbeszédnek, a tüntetéseket anarchista próbálkozásoknak, az embereket csőcseléknek nevezték. Felháborított, hogy ezek a félremagyarázások jelentek meg a fősodratú sajtóban.
Néztem a televízióban Kéri Lászlót meg az akkor sokat szereplő többi politológust, és arra gondoltam, hogy én akarok lenni az, aki vitába száll velük.
Ezért jelentkeztem politológiára, és ez vezetett oda, hogy először a televízióban, majd az interneten, a Facebookon, később a Megafon kötelékében mondjam el, amit gondolok.
Milyen a jó elemző?
Ezt már sokszor megkérdezték tőlem, és azt is megkaptam, hogy amit én csinálok, az nem elemzés, mert nem vagyok elfogulatlan. Valóban nyíltan vállalom a jobboldali identitásomat, a választási kampányban is egyértelműen elmondtam, hogy melyik politikai oldalt támogatom. De kérdezem én, ki a hitelesebb: az, aki eljátszik egy szerepet, hogy független-objektív, és semmilyen pártreferenciája nincsen? Vagy az, aki nyíltan elmondja, hogy jobboldali nézőpontból, szemszögből közelíti és vizsgálja meg az eseményeket? Az emberek sokkal jobban értékelik azokat, akik nyíltan vállalják az értékvilágukat, mint azokat a kollégákat, akik függetlennek, tárgyilagosnak, objektíveknek mutatják magukat, majd egy hónap múlva kiderül, hogy valamelyik MSZP-s önkormányzat finanszírozza őket, és egyébként minden megszólalásukból érződik, hova sorolhatóak be.
Tehát az a jó elemző, aki vállalja az értékvilágát?
Elmondja, hogy milyen keretben gondolkodik, és a világban történő eseményekre egy gyors, érthető magyarázattal áll elő. A Hupikék törpikék egy sokak által ismert mese: Hókuszpók a gonosz szereplő, aki üldözi és meg akarja semmisíteni a jóságos törpöket. De úgy is el lehet mesélni a történetet, hogy Hókuszpók egy idős, nyugdíjas bácsi, aki állatbarát, odafigyel a macskájára, és gondozza, miközben mindennap mindenféle gonoszsággal zaklatják a törpök. Ebből a példából is levezethető, hogy nagyon fontos, milyen értékszemszögből közelítünk meg politikai eseményeket. Azok a jó elemzők, akik a saját világnézetük keretrendszerein belül úgy tudnak értelmezni bel- vagy külpolitikai eseményeket, hogy azt az emberek megértik, és azzal képesek azonosulni.
Analitikus szemléletmód, pártatlanság, elfogulatlanság, tárgyilagosság, objektivitás. Mi jut eszébe akkor ezekről a fogalmakról?
Ha a trendet vesszük alapul a média és a politikai elemzés világában, akkor ezek a fogalmak meghaladottá váltak. A CNN műsoraiban is mindig ott van egy Demokrata Párthoz és egy Republikánus Párthoz köthető kommentátor. A saját világnézetük, értékrendjük alapján értékelnek, és lehet, hogy teljesen mást hoznak ki ugyanabból az eseményből.
Nem gondolja, hogy az elemzői szemszög sérül, torzul, ha az elkötelezett politikai aktivizmussal, influenszerkedéssel párosul?
Szerintem nem. A könyvemben is azzal kezdtem, hogy a Megafon véleményvezéreként és a XXI. Század Intézet vezető elemzőjeként értékelem a politikai eseményeket. Őszintén leírtam, hogy jobboldali emberként hogyan éltem meg a politikai közösségem egyes eseményeit, és milyen benyomást tett rám, amikor Orbán Viktorral találkoztam. Emellett – különválasztva az elemzői szempontot – azt is kifejtettem tárgyilagosan, hogy – mondjuk – egy-egy politikai jelenség miért alakult ki a választási kampányban. Ez a jövő, és ezt látom sikeresnek, előremozdítja a szakmát, hogy egyszerre jelenik meg a politikai világlátás és az elemzői szemszög.
Többnyire a megafonos szereplése miatt, de általában is propagandistának nevezik az ellenzéki oldalon. Vállalja vagy visszautasítja?
Ez egy támadó jelző, és mindkét politikai oldal ezzel vádolja a másikat. A jobboldalon a baloldali politikai elemzőket és baloldali újságírókat szokták propagandistáknak nevezni.
Az én és a megafonosok munkáját érintő balliberális kritika az irigységről szól.
A Megafon egy jól szervezett politikai akciócsoport, amely összehangoltan működik, és nagy közösséget tudott felépíteni az online térben. Funkcióját a polgári körökhöz tudnám hasonlítani, amelyeknek az volt a küldetése, hogy minden egyes településen jobboldali közösségeket építsenek, erősítsenek, és ha kell, mozgósítsanak. Sokszor erre már nem a fizikai, hanem az online térben van szükség, erre jó a Megafon. Hatékonyan működik, és ez sokakban irigységet szült, még arról is tudunk, hogy megpróbálták volna leutánozni a balliberális oldalon, de nem sikerült nekik.
A Megafon milyen mértékben járult hozzá a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelméhez?
Fontos tényező volt a jobboldal sikeréhez, de nagyképűség és nem a politikai közösséget építő megnyilvánulás lenne, ha azt mondanám, hogy – mondjuk – 4-5 százalékkal járult hozzá az eredményhez. A jobboldali politikai közösség nagyon színes és nagyon sok szereplőből áll. A könyvemben is írok a bajtársiasságról: a politikai közösség minden alkotóelemére, tagjára, szereplőjére nagy szerep hárul abban, hogy a jobboldal sikeres legyen. A Megafonnal egy új csatatér nyílt, a társaimmal az arcunkat vállalva mondjuk el a véleményünket és az álláspontunkat. Ez bátorítást és lelkesítő erőt jelent annak a sok százezer jobboldalinak, akik közül sokan korábban nem merték megosztani a véleményüket az online térben.
A saját véleményüket mondják el a Megafonnál, vagy inkább csak kapnak egy szkriptet és felolvassák a kormánypárti narratívát?
Sokszor kritizálják, hogy hasonlóak a szövegeink, és ugyanazokat a gondolatokat fogalmazzuk meg. Ahogy például egy szerkesztőségben, értelemszerűen a Megafonnál is vannak megbeszélések, egyeztetések, és megvitatjuk az aktuálpolitikai kérdéseket, majd összehangoljuk a munkát. A nagy médiazajban csak szervezett módon lehet hatékonyan kommunikálni, de ettől még a saját véleményünket képviseljük.
A Fidesz-recept bevezetőjében azt írta, hogy egy ellenzékkel szimpatizáló olvasó számára is sok izgalmat és újdonságot tartogat. Mit várhat egy ellenzéki szavazó a könyvétől?
Az elemzők közül talán én járok a legtöbbet vitaműsorokba, amelyekben a 2022-es választással kapcsolatban a vitapartnereim részéről gyakran elhangzik, hogy a Fidesz azért tudott nyerni, mert hatalmas erő- és médiafölénye van, manipulálja a tudatlan, iskolázatlan vidékieket, Magyarország pedig már nem demokrácia, hanem autokrácia vagy diktatúra. Ez az érvrendszer beépült az ellenzéki közvéleménybe. Azok az ellenzéki választók, akiknek ez nem kielégítő, vagy más válaszokat keresnek, a könyvemből megtudhatják, hogy mi a Fidesz sikerének valódi magyarázata.
Hivatkozta G. Fodor Gábor Indexnek adott interjúját, amelyben a politikával kapcsolatban azt mondta, hogy állandóan rakni kell a tűzre, kell az energia, a kályha nem működik, a gőzmozdony nem megy magától. Ez és más egyéb politikai megállapításai is megtalálhatók a könyvben, amit egyébként ő szerkesztett. G. Fodor Gábor volt A Fidesz-recept szellemírója?
Március 30-án volt a Fidesz 35 éves, ez egy sikertörténet. Sokat beszélgettünk erről G. Fodor Gáborral, aki a kötet szerkesztője, és az egész zsebkönyvsorozatot is ő gondozza. Korábban neki, Békés Mártonnak és Schmidt Máriának is jelent meg könyve ilyen formában. G. Fodor Gábor még az ukrajnai háború előtt írta meg Az Orbán-szabály című könyvét, és bemutatta, hogy szerinte melyek azok a keretrendszerek, játékszabályok, amelyek Orbán Viktor politikáját, politikai világát felépítik. A Fidesz-recept a háború és a választás után készült, egy újabb epizódot mutat be a Fidesz sikertörténetéből. A két könyv összeilleszthető, kiegészítik egymást.
A Fidesz jól megtanulta, sosem szabad hagyni felnőni az ellenfeleket, állandó nyomás alatt kell tartani őket, olvasható a könyvében. Ez lenne a Fidesz-recept tételmondata? Kampányból kampányba, a politika örök háború az éppen aktuális ellenfelekkel szemben?
Van az a közhelyszerű mondás, hogy a következő kampány akkor indul, amikor vége van a választásnak. Ezért is lett ennek a zsebkönyvnek az alcíme az, hogy „Kampányból kampányba”. Az egyik legfontosabb állításom ugyanis az, hogy Orbán Viktor nem süpped bele a kormányzás bürokratikus mocsarába.
Ha a nyugat-európai példákat vesszük, számos miniszterelnök csupán egy bürokrata, aki szakpolitikai kérdésekről vitázik, de nem látható nála a hagyományos politikacsinálás.
Éppen emiatt került többször konfliktusba Orbán Viktor a brüsszeli bürokratákkal és a liberális demokráciát támogató nyugat-európai politikusokkal. Ők az intézményrendszerekben hisznek, míg Orbán Viktor hagyományos politikusként viselkedik és narratívát alkot. Az elmúlt 13 évben minden egyes politikai eseményt – legyen szó a koronavírus-járványról, a háborúról, a szankciókról – bele tudott helyezni egy keretrendszerbe, és ennek megfelelően egy koherens világképet tud elmesélni. Erre sem a balliberális oldalon, sem más nyugat-európai országban nincs példa. Ezért idegenkednek Magyarországtól, ezért festik le autokráciaként, mert nem értik a hagyományos politikacsinálás eszközeit. A kampányból kampányba azt jelenti, hogy soha nem áll le a politikai gépezet. Mindig aktivizálja és életben tartja a politikai közösséget, ahogy a könyvben G. Fodor Gáborra hivatkozva fogalmaztam: állandóan rakni kell a tűzre.
A hagyományos politikacsinálással összefüggésben szögezte le, hogy a politika túlmutat a kormányzáson. Ennek lényege inkább a konfliktus vagy a koherens világkép?
Az emberiséget mindig is a konfliktusok mozgatták. Egy politikai közösséget csak úgy tud egyben tartani a politikus, egy vezető, ha megfogalmazza azt, hogy „kik vagyunk mi”, „mi az, ami összetart minket”, és „ki az ellenfél”, illetve „mi az, ami ellen küzdünk”. A Fidesz azt mondja, hogy számára Magyarország az első, ez egy érthető kampányszlogen is, és ebből nagyon sok minden levezethető. Az orosz–ukrán háborúra vetítve ez azt jelenti, hogy a kormányoldalnak nem Ukrajna, hanem Magyarország érdeke az elsődleges. A kormány humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának, de fegyvereket nem küld, mert az a magyar nemzeti érdekkel ellentétes.
Az is a politikacsinálás eszköze, hogy a jobboldal mindig megjelöli, kik az ellenfelek, akiktől meg kell védeni a magyar nemzeti érdeket.
Ők pedig nem mások, mint a globalisták, akik külföldön és itthon is megszemélyesíthetőek. Tehát amikor a Demokratikus Koalíció, Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára Európai Egyesült Államokról beszél, az egy globalista álláspont. Belföldön máris megjelölhető, kik azok, akik a „Magyarország az első” szemponttal ellentétes globalista álláspontot képviselnek, míg a nemzetközi színtéren balliberális politikusok tömkelegével szemben fogalmazhatja meg álláspontját a Fidesz.
Bevallottan a politikai tudás, a politikai kreativitás oldaláról közelítette meg a Fidesz sikerének a titkát. A rendelkezésre álló és birtokolt erőforrások nem lényegesek egy politikai erő eredményességéhez?
Lényegesek, de nem elsöprő mértékben. Vegyük példaként Törökországot, amelyről azt mondják, hogy Erdogan leépítette a demokráciát, és az autokrácia irányába mozdult el a politikai rendszer. Most mégis úgy áll a helyzet, hogy a török elnök elveszítheti a választást májusban. A felmérések szerint sem Erdogan, sem a pártja nem vezeti a népszerűségi listákat, hiába van médiafölénye, elég erőforrása, és még az is előfordul, hogy ellenzéki politikusokat tartóztatnak le. Erre Magyarországon nincs példa. Nem láttam, hogy rendőrök vitték volna el a momentumosokat, akik kordont bontottak a Karmelitánál. Szabadon nyilváníthatják ki a véleményüket, és a támogatottságuk mégsem közelíti meg a Fideszét. Erőforrással és médiafölénnyel nem magyarázható a politikai siker, csak a politikai tudással. A Momentum is úgy robbant be a politikába, hogy nem volt pénze, nem volt hálózata, nem volt még pártszervezete, kiépült struktúrája, nem ismerték őket, mégis, teljesen ismeretlen szereplőként egy sikeres aláírásgyűjtést tudtak összehozni. Egy jól átgondolt politikai akciót vittek sikerre. Ilyen politikai cselekvésre most is lehetne példa, csakhogy a balliberális oldalon nincs meg hozzá a tudás. Nincs történetük, nincs koherens világképük, nem tudják megfogalmazni, hogy kicsodák és mi a céljuk.
A sikerhez döntőnek tartja a politikai személyiség szerepét. Miért?
A médiának is köszönhető, hogy a politika egyre inkább személyközpontúvá válik. A könyvemben kitértem rá, hogy a választási végeredmény lényegében ugyanaz volt, mint a miniszterelnök-jelöltek – Orbán Viktor és Márki-Zay Péter – támogatottsága a közvélemény-kutatásokban. Ez is azt jelzi, nagyon fontos, hogy az egyes politikai oldalak, pártok élén milyen vezető, politikai személyiség áll.
Az a politikai erő nem lesz sikeres, amelynek a vezetőjét nem ismerik, mert jellegtelen, szürke, és érdektelen az, amit mond.
A sikerhez az kell, hogy a párt és a vezetője is értsen az emberek nyelvén, képes legyen törésvonalakat kialakítani, olyan konfliktusokat generálni, amelyek megmozgatják a választókat. Orbán Viktor erre képes.
A politikai közeg teremti meg a politikai személyiséget, vagy fordítva, a politikai személyiséghez igazodik, és arra reagál a politikai közeg?
Politikai alapvetés, hogy mindig a meglévő törésvonalakra, konfliktusokra kell építeni és azokból kiindulni. Ezt követően csak erősíteni, tágítani lehet a keretet. Mielőtt Orbán Viktor és a Fidesz integrálta volna, már létezett a jobboldal politikai közössége, csak szét volt töredezve. A hívószavak megvoltak hozzá, de azokat fel kellett erősíteni, el kellett mesélni. Hosszú évek építkezése és munkája után jöhet létre egy erős politikai közösség. Donáth Anna plakátokon hirdeti, hogy új útra vezetné Magyarországot. Ezt úgy nem lehet, hogy csak kimondja, ehhez meglévő alapokra kellene építkezni, és ezért sokat dolgozni.
A könyvében az egyik megállapítása az, hogy mindaddig nem lehet sikeres az ellenzék, amíg nem találnak egy személyt, aki a politikai tudást tekintve megközelíti Orbán Viktort. Beszéltünk a konfliktusról, a koherens világképről és arról is, hogy érteni kell az emberek nyelvén. Mi az a tudás még, amivel rendelkeznie kell egy ellenzéki riválisnak?
Az egyik legfontosabb, amit az előbb már említettem, hogy Orbán Viktor egy olyan politikai személyiség, aki képes integrálni egy politikai közösséget. Hosszú évek kemény munkájával egyesítette a megosztott jobboldalt. Ez egy olyan képesség, amely nincs meg a baloldal jelenlegi vezetőiben. Gyurcsány Ferenc korábban integratív vezető volt, de az őszödi beszéd és a borzalmas kormányzása után elvesztette ezt a képességét. Már csak a baloldal egy szeletét integrálhatja, és azon nem nagyon tud túlnyúlni.
Orbán Viktor nélkül összeomlana a Fidesz és a köré szerveződött politikai tömb?
Ez a kérdés a jövőbe látás kategóriájába tartozik. Az egyik Kormányinfón megkérdezték Orbán Viktortól, lát-e olyat a Fideszben, aki az utódja lehet, mire ő azzal viccelődött, hogy csak ilyet lát, és ezért óvatosan kell közlekednie.
Az elmondható, hogy a Fidesz másod- és harmadvonala is versenyképesebb, mint a balliberális oldal első vonala.
Tordai Bence és Dömötör Csaba vitája után az egyik ellenzéki sajtótermék szomorkodva megjegyezte, hogy ha Tordai Bence egy párt vezetőjeként ilyen gyenge teljesítményre képes a Fidesz másod- vagy harmadvonalával szemben, akkor vajon mire menne Orbán Viktorral. Nem gondolom, hogy a Fidesz összeomlana, ha Orbán Viktor felhagyna a politizálással. Más világ jönne, de szerintem vannak olyan alkalmas politikusok, akik egyben tudnák tartani ezt a politikai közösséget.
Noha az „Ez is a Fidesz dolga: az ellenzékmenedzsment” című fejezetben hosszan részletezte Gyurcsány Ferenc befolyását az ellenzékre, az is kiolvasható belőle, hogy a „gyurcsányozás” olyan politikai eszköz, amelyet az ellenzékben bárkivel szemben kész alkalmazni a kormányoldal. Mindegy, hogy igaz vagy nem igaz, a gyurcsányozás állandó muníciót ad?
A balliberális oldal részéről kritika, hogy a gyurcsányozás már nem működik, unalmas, csak üres kommunikáció. De a valóság az, hogy a Demokratikus Koalíció a legerősebb ellenzéki párt, Gyurcsány Ferenc az egyetlen életképes ellenzéki politikus, aki még mindig fel tud mutatni valamilyen politikai teljesítményt. Tizenhét évvel az őszödi beszéd után Gyurcsány Ferencnek van a legnagyobb ellenzéki parlamenti frakciója. Ráadásul a Demokratikus Koalícióba folyamatosan lépnek át a politikusok. Mindezzel igazolható mindaz, amit a Megafon részéről is mondtunk a kampányban. Teljesen mindegy, hogy kit neveznek az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének, Márki-Zay Pétert vagy Gipsz Jakabot, úgyis Gyurcsány Ferenc akarata érvényesül, és ez látható most is a balliberális oldalon.
A könyvében úgy fogalmazott: a Fidesz politikai érdeke, hogy Karácsony Gergely Gyurcsány Ferenchez hasonlóan a politika élvonalában maradjon. Ezzel szemben Karácsony Gergely elnyerte Tarlós Istvántól a főpolgármesteri széket 2019-ben. Ez lett volna a Fidesz érdeke?
Megkockáztatom, hogy ha Karácsony Gergely 2019-ben nem nyerte volna meg a főpolgármester-választást, a Fidesz rosszabb eredményt ér el a parlamenti választáson 2022-ben.
Miért?
Főpolgármesterként egy fontos hatalmi pozícióban van Karácsony Gergely, de csak az alkalmatlanságát bizonyította be, és nagyon sokat sérült a megítélése 2019 óta. Az ellenzéki előválasztás miniszterelnök-jelölti kampányában robbant a nyelvvizsgabotránya, kiderült, hogy nem tud angolul, és emiatt azóta is számos kínos szituációba került. Legutóbb egy konferencián értelmetlen szavakat és mondatokat ejtett ki, látszott, hogy csak olvassa az angolt, de azt sem érti, miről beszél. Ezek mind erodálják Karácsony Gergely megítélését, az sem tett neki jót, hogy az előválasztáson végül elvérzett, megbukott, és Márki-Zay Péter lett a közös baloldali miniszterelnök-jelölt.
Karácsony Gergely ma már nem tud reményt árulni. nem tudja azt mondani, hogy ő a megváltó, aki megújulást hoz, nincs már benne az a frissesség, mint korábban.
A baloldalon lehet, hogy még van némi népszerűsége, és Budapesten is erős pozíciókkal rendelkezik, de már messze nem olyan mértékben, mint négy évvel ezelőtt. Ezért is tettem azt a megállapítást, hogy a Fidesznek érdeke, hogy megmaradjon a politikában, mert amíg gyengébb politikusok vannak az ellenzéki térfélen, az természetesen jó a jobboldalnak.
A Fidesz vissza tudja hódítani Karácsony Gergelytől a fővárost?
Ez egy nagy kérdés. A parlamenti választáson azt láttuk, hogy nagyjából öt százalékpont a különbség a jobboldal és a baloldal között Budapesten. Van esélye a Fidesznek arra, hogy visszahódítsa Budapestet 2024-ben. Ehhez több tényezőnek is össze kell állnia: egy jó jelöltre és egy nagyon jól felépített kampányra van szükség. 2019-ben is jó jelöltje volt a Fidesznek, a mostani mérések szerint is alkalmasabbnak tartják a választók Tarlós Istvánt, mint Karácsony Gergelyt, de négy éve volt egy rossz kampány, amelyhez még hozzájött a Borkai-botrány.
Bennfentesként van tudomása arról, hogy kit indíthatnak főpolgármester-jelöltként a kormánypártok?
Alapvetés a Fideszben, hogy aki látványosan ácsingózik egy pozíció iránt, az biztosan nem fogja azt megkapni. Ez a helyzet a főpolgármester-jelöltséggel is. Még nem lehet tudni, hogy ki lesz Karácsony Gergely kihívója, és nem is kell elsietni. Még több mint egy év van a választásig, bőven ráér a Fidesz arra, hogy ezt átgondolja, kigondolja, és jelöltet állítson. Azok a pártok állítanak már most jelölteket, akik érzik, hogy baj van. Akiknek nincsenek erős pozícióik, azok hoznak elhamarkodott döntéseket, és kényszeresen bejelentik, hogy vannak jelöltjeik. Ha a Fidesz bejelenti, hogy kit fog indítani, akkor az szerintem 2023 őszén lesz.
Van olyan ellenzéki politikus, akinek elküldi vagy elküldte a könyvét?
A könyv készítéséhez beszélgettem ellenzéki politikusokkal és ellenzéki újságírókkal is. Noha a jobboldalhoz tartozónak vallom magamat, hozzátartozik a szakmámhoz, hogy mindenkivel szóba kell állni. Ez nálam alapvetés.
Szívesen leülnek önnel az ellenzéki politikusok?
Van, aki igen. Szerencsére több olyan ellenzéki politikus is van, akivel rendszeresen megvitatjuk a politikai eseményeket, és értelmesen, normálisan tudunk beszélgetni. Aki értelmes és aki meg akarja érteni a másik gondolkodásmódját, annak fontos, hogy legyen kommunikáció. A Fidesznek is versenyelőnye, és ezt magamra vonatkozóan is fontosnak tartom, hogy ne a saját buborékunkban éljünk, azon kívül is lássuk és értsük, mi történik. Ezt meg csak úgy lehet, ha olyanokkal is beszélgetünk, akik nem értenek velünk egyet.
Visszatérve az előbbi kérdésemre, kiknek küldi el a könyvét?
Minden vezető politikusnak elküldeném. Egy kollégám viccesen megjegyezte, ha megteszem, akkor sikeresebbek lesznek, mint most. Szerencsére ez nem így működik. Hiába van meg a recept, ha nincs hozzá jó szakács. Szóval elküldöm nekik a receptet, aztán meglátjuk, hogy mit tudnak belőle csinálni.
(Borítókép: Deák Dániel. Fotó: Németh Kata / Index)