Az elmúlt másfél évtizedben alaposan megváltozott a hazai közjogi méltóságok összetétele, sorrendje, de az őket megillető juttatások mértéke is. A jogbizonytalanságot fokozza, hogy a fogalomnak egy miniszteri utasításon kívül nincs jogszabályi meghatározása, noha maga a kifejezés egy ma is hatályban lévő törvény címében is szerepel. Hogy is van ez?
A rendszerváltozás után terjedt el a sajtóban a „közjogi méltóság” kifejezés, ami – lássuk be – eléggé anakronisztikusan hangzik egy demokratikus jogállamban. Ennek megfelelően nincs is pontos, jogszabályi meghatározása. A digitális jogtárak összesen egy jogszabályt dobnak fel, amelyben szerepel a „közjogi méltóság”, ez pedig az egyes közjogi méltóságok halála esetén járó hozzátartozói nyugellátásokkal összefüggő törvényi rendelkezések módosításáról szóló 2012. évi CXL. törvény.
Induljunk ki akkor ebből a törvényből. A jogalkotó egyes közjogi méltóságokról beszél, azaz a jogszabályban szereplő miniszterelnök és köztársasági elnök mellett vannak más közjogi méltóságok is. Hogy kik? Erről írott jog nincs. Általában közéjük sorolják még a házelnököt, az Alkotmánybíróság és a Kúria elnökét, továbbá esetenként a legfőbb ügyészt is.
A 2000-es években az állami ünnepségeken öt közjogi méltóság (képviselője) állt egymás mellett: az államfő, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
Ezt a hierarchiát erősítette meg a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló 2000. évi XXXIX. törvény is, amely egységesítette a közjogi méltóságok juttatásait. Ez alapján a havi tiszteletdíjuk a köztisztviselői illetményalap hét és félszerese, továbbá ennek az összegnek a 180 százaléka lett, ami 2000-ben 591 150 forintnak felelt meg. Ezzel megszűnt az a helyzet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének illetménye jelentősen meghaladta a másik négy közjogi méltóságét.
A törvény azonban ennél is tovább ment, hiszen egyértelművé tette, hogy a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnököt tekinti a legfőbb közjogi méltóságnak, „elsőnek az egyenlők között”. Ennek megfelelően az államfő részére megbízatása megszűnését követően szélesebb körű juttatásokat biztosított, mint a többi közjogi méltóságnak.
Ahhoz képest azonban, hogy a törvény egyenjogúsította az öt közjogi méltóságot, pár hónap múlva mégis arról számolt be a sajtó, hogy karácsonykor találkozott a három legfőbb közjogi méltóság. Utalva ezzel arra, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök, Orbán Viktor kormányfő és Áder János házelnök a Magyar Televízió egyik műsorának vendégei voltak.
A 2010-es évek elején az öt közjogi méltóságból hivatalosan is kettő (az Alkotmánybíróság és a legfőbb bírói fórum vezetője) a hierarchiában a második sorba szorult.
Történt ugyanis, hogy a 2000. évi XXXIX. törvényt 2011. december 31-ével hatályon kívül helyezték,
és ugyanezen a napon a Legfelsőbb Bíróság nevét Kúriára változtatták, amely a Legfelsőbb Bíróság jogutóda lett. Igen ám, de megszüntették a Legfelsőbb Bíróság elnökének, Baka Andrásnak és a helyettesének a státuszát is. Baka utódja a Kúria elnökeként Darák Péter lett.
Megváltozott az Alkotmánybíróság jogköre is: a jogszabályok utólagos normakontrollja helyett az alkotmányjogi panaszok elbírálása lett a fő feladatköre. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 2012. január 1-jétől alapjaiban változtatta meg az alkotmánybírák választási rendjét is. A testület létszámának 11-ről 15 főre növelésével azonban az Országgyűlés nem várta meg ezt az időpontot, hanem az akkori Alkotmány módosításával előrehozta a változást. A testület elnökét pedig 2012-től már nem maguk az alkotmánybírák választották meg maguk közül, hanem az Országgyűlés kétharmados többséggel. Elsőként 2011 júliusában Paczolay Pétert.
Nemcsak a közjogi méltóságok összetételében, hanem az őket védő szervezeti struktúrában is lényeges változások történtek. 2010. szeptember 1-jén jött létre a Terrorelhárítási Központ (TEK), amely 2011. január 1-jétől látja el feladatait. A 329/2007. (XII. 13.) Kormányrendelet módosításával pedig 2012. július 1-jén megszűnt a Köztársasági Őrezred, amelynek feladatait (és állományát) a Készenléti Rendőrség vette át. Aztán 2015. április 1-jén megalakult a Készenléti Rendőrségen belül a Köztársasági Elnöki Őrség, amely kifejezetten az államfő állandó védelmével kapcsolatos személy- és objektumvédelmi feladatokat végzi. A szervezeti átalakításokkal az állami rendészet személyvédelmi területe is kettévált, mégpedig a Terrorelhárítási Központra, illetve a Készenléti Rendőrségre.
A szervezeti átalakítás kihatott a „különösen fontos személyek” védelmére is.
Jelenleg a már többszörösen módosított 160/1996. (XI. 5.) Kormányrendelet szabályozza a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelmét. Eszerint a miniszterelnök, a külpolitikáért felelős miniszter és a legfőbb ügyész állandó védelméről a TEK, míg a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság elnöke állandó védelméről a Készenléti Rendőrség gondoskodik. Eredetileg ebbe a körbe tartozott az Országgyűlés elnöke is, akinek a személyi védelmét 2013 óta már az Országgyűlési Őrség garantálja.
A TEK személyvédelme a védett személlyel közös háztartásban élő házas- vagy élettársa és gyermeke személyvédelmét is magában foglalja, ha védelmük – fogalmaz a kormányrendelet – alapos okból szükséges.
2021. január 2-i hatállyal megszüntették a Kúria elnökének személyi védelmét. Ez azt jelenti, hogy Varga Zs. András „csak” a minisztereknek járó védelmet kapja a Készenléti Rendőrségtől, amely egyébként felső középkategóriájú gépjárművet és hivatásos biztonsági gépjárművezetőt is biztosít számára, de erről a Kúria elnöke lemondhat.
Mit is foglal magában a személyvédelem? Nos, a TEK és a Készenléti Rendőrség gyűjti, rendszerezi és értékeli a védett személy, valamint a kijelölt létesítmény veszélyeztetettségére vonatkozó adatokat, megteszi a megelőző védelmi intézkedéseket, ellenőrzi a tűzszerészeti, élelmiszer-biztonsági, továbbá a vegyi, biológiai vagy nukleáris veszélyek felderítésére és elhárítására irányuló technikai eszközöket. A személyvédelem kiterjed:
A köztársasági elnök és a miniszterelnök védelme mindezek mellett magában foglalja:
Ugyancsak őrszemélyzettel biztosítják az Alkotmánybíróság elnökének és a Kúria elnökének állandó szálláshelyét (rezidencia), illetve ideiglenes szállását.
A védett személy előzetesen írásban lemondhat magánprogramja idejére a személyvédelem egyes elemeiről.
A rendszerváltozás óta további gondot jelent, hogy a védett személyek köréről és a személyi juttatásokról szóló jogszabályok – finoman szólva – nem igazán harmonizálnak egymással.
Az Országgyűlés 2008 márciusában fogadta el az igencsak árulkodó című, az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2008. évi X. törvényt, amely a korábbi szabályozást úgy módosította, hogy a volt miniszterelnök, ha a nyugdíjkorhatárt már betöltötte, rendszeres kereső tevékenységet nem folytat, és kifejezetten kéri, akkor „elnöki nyugdíjat” kaphat. A volt köztársasági elnöknek továbbra is automatikusan és életkortól függetlenül járt a juttatás, a többi volt közjogi méltóságnak viszont csak kérelemre, és ha a nyugdíjkorhatárt már betöltötte. A módosított törvény a juttatásra való jogosultságot egyikük esetében sem tette függővé a hivatalban eltöltött időtől. Ez a törvény 2010. december 31-ig volt hatályban.
Ennek a jogszabálynak máig ható következményei vannak.
Azok a volt közjogi méltóságok ugyanis, akik 2010. december 31-ig elérték a nyugdíjkorhatárt, kiemelt nyugdíjat kapnak, míg a többiek csak lényegesen kisebbet. Például a volt házelnökök közül Katona Béla még beleesett ebbe a körbe, de Szili Katalin már nem. A volt alkotmánybírósági elnökök közül Holló András és Bihari Mihály szintén „elnöki nyugdíjat” kap, míg utódjaik, Lenkovics Barnabás és Paczolay Péter nem. Ugyanezt a számítást figyelembe véve Solt Pál korábbi legfelsőbb bírósági elnök is kiemelt nyugdíjra volt jogosult, míg Lomnici Zoltán nem, hiszen ő 2010 végéig nem érte el az öregség nyugdíjkorhatárt.
Szűrös Mátyás (1989–1990 között ideiglenes köztársasági elnök), Göncz Árpád (1990–2000), Mádl Ferenc (2000–2005), Sólyom László (2005–2010), Schmitt Pál (2010–2012), Kövér László (Schmitt Pál lemondása után egy hónapig házelnökként), Áder János (2012–2022) és Novák Katalin (2022-től napjainkig).
Antall József (1990–1993), Boross Péter (1993–1994), Horn Gyula (1994–1998), Orbán Viktor (első Orbán-kormány 1998–2002), Medgyessy Péter (2002–2004), Gyurcsány Ferenc (első Gyurcsány-kormány 2004–2006, második Gyurcsány-kormány 2006–2009), Bajnai Gordon (2009–2010), Orbán Viktor (második Orbán-kormány 2010–2014, harmadik Orbán-kormány 2014–2018, negyedik Orbán-kormány 2018–2022, ötödik Orbán-kormány 2022-től napjainkig).
Göncz Árpád (1990), Szabad György (1990–1994), Gál Zoltán (1994–1998), Áder János (1998–2002), Szili Katalin (2002–2009), Katona Béla (2009–2010), Schmitt Pál (2010) és Kövér László (2010-től napjainkig).
Sólyom László (1990–1998), Németh János (1998–2002), Holló András (2002–2005), Bihari Mihály (2005–2008), Paczolay Péter (2008–2015), Lenkovics Barnabás (2015–2016) és Sulyok Tamás (2016-tól napjainkig).
Solt Pál (1990–2002), Lomnici Zoltán (2002–2008), Kaposvári Bertalan (2008–2009 között elnöki jogkörben eljáró alelnök), Baka András (2009–2011), Darák Péter (2012–2020) és Varga Zs. András (2021-től napjainkig).
Györgyi Kálmán (1990–2000), Kovács Tamás (2006–2010) és Polt Péter (2000–2006, 2010-től napjainkig)
Az államfő juttatásait a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény részletezi. Nem olyan egyszerű kibogozni az elnöki tiszteletdíj összegét. A jogszabály szerint ugyanis
a köztársasági elnök havi tiszteletdíja a házelnököt az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 120. §-a szerint megillető tiszteletdíj összegének 1,1-szerese.
A házelnök tiszteletdíja pedig az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 104. § (1) bekezdésében meghatározott összeg 2,7-szerese. A 104. § (1) bekezdése – és ebben nincs semmi meglepetés – a képviselői tiszteletdíjat határozza meg:
A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra megállapított képviselői tiszteletdíj havonta a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset háromszorosának megfelelő összeg.
Ha elvégezzük a megfelelő számításokat, akkor azt kapjuk, hogy a közjogi méltóságok havonta mintegy 4,2-5,7 millió forint tiszteletdíjat kapnak. A házelnök tiszteletdíja 4,2 millió, a köztársasági elnöké 4,6 millió, míg a miniszterelnöké bruttó 5,7 millió forint.
A Közszolgálati protokoll című egyetemi tankönyv is rámutat, hogy hazánkban az elsőbbségek rendjének (hivatalos állami protokoll lista) egyes elemeit az írott jog rögzíti ugyan, de a teljes rendszerét nem szabályozza, ezért sok esetben a szokás és hagyomány határozza meg az egyes személyiségek helyét. A tankönyv szerint a közjogi méltóságok rangsora a következő:
Ahány ház, annyi sorrend. A közjogi méltóságok, valamint a külügyminisztériumi felsővezetők külpolitikai látogatásainak tervezésével, egyeztetésével és koordinálásával kapcsolatos külügyminisztériumi feladatokról szóló 6/2012. (III. 22.) KüM-utasítás értelmező rendelkezése szerint közjogi méltóság a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök és a miniszterelnök általános helyettese.
Tiszta szerencse, hogy nincs több értelmező rendelkezés.
(Borítókép: Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint Magyar Érdemrend kitüntetések átadásán az Országházban. Fotó: Novák Katalin / Facebook )