Az Alkotmánybíróság hétfőn kezdte tárgyalni azt a bírói indítványt, amely egy illegálisan hazánkban tartózkodó afgán férfi ügye kapcsán a visszakényszerítéseket lehetővé tevő jogszabály megsemmisítését kéri a testülettől. A támadott rendelkezés értelmében az ország területén jogellenesen tartózkodó külföldi személyeket a rendőrség mindenfajta jogorvoslat nélkül átkísérheti a magyar határon.
Egy huszonéves afgán férfi, bizonyos Hasibullah 2018-ban vízummal lépett be Ferihegynél a schengeni térségbe. Jogszerű tartózkodása azonban 2019-ben megszűnt. 2021 szeptemberében az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságnál menedékkérelmet terjesztett elő, amit érdemi vizsgálat nélkül elutasítottak.
Ezt követően a főigazgatóság munkatársa kezdeményezte az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 5. § (1b) bekezdése szerinti átkísérés alkalmazását. A rendelkezés kimondja, hogy
tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején a rendőr, valamint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti szerződéses határvadász Magyarország területén feltartóztathatja a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldit, és az (1) bekezdés szerinti létesítmény legközelebbi kapuján átkísérheti, kivéve, ha bűncselekmény gyanúja merül fel.
A rendőrség járőrei az afgán férfit Budapesten előállították, a magyar–szerb határra szállították, majd a határvédelmi létesítmény kapuján átkísérték.
A felperes jogi képviselője a rendőri intézkedés ellen panasszal élt, amely alapján a megismételt eljárásban másodfokon eljáró hatóság az eljárást megszüntette, mivel a rendőrök szóban forgó intézkedése ellen nincs helye panasznak.
A felperes a döntés ellen keresetet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéken. Hasibullah jogi képviselője egyebek közt kifejtette, hogy
ügyfelét az iszlamista szélsőségesek korábban súlyosan bántalmazták, egy rokonát meg is ölték.
És ahelyett, hogy a hatóságok emberségesen és tisztességgel megvizsgálták volna a kérelmét, kidobták őt a szerbiai pusztába. Álláspontja szerint a perben abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a rendőrség objektumában, illetve az államhatárra való szállítás közben a felperessel szemben megvalósult szabadságelvonás az átkísérés része, és ezért nem lehet tárgya panaszeljárásnak, vagy pedig előállításnak minősül. Ha az előbbi jogértelmezés a helyes, akkor a rendőrség belátása szerint, korlátozás nélkül elvonhatja az átkísért külföldi személyi szabadságát, ami nyilvánvalóan ellentétes az Alaptörvénnyel.
Opor Gergely László, a Fővárosi Törvényszék közigazgatási bírója az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte a 2007. évi LXXXIX. törvény 5. § (1b) bekezdése Alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a folyamatban lévő valamennyi eljárásban való alkalmazásának kizárását.
A bíró több ok miatt is aggályosnak tartja a törvényi szabályozást. Mint indítványában írja, a rendelkezés formailag nem kiutasításról, hanem az államhatár védelmének rendjét biztosító létesítmény kapuján történő átkísérésről szól. Mivel a 2020. évi LVIII. törvény 273. § a) pontja alapján 2020. július 18-ától a tranzitzónában nem terjeszthető elő menedékjogi kérelem, az átkísérés a gyakorlatban kiutasítást jelent, anélkül azonban, hogy arról törvényes határozat születne, illetve az intézkedés alá vont külföldiek egyéni körülményeit mérlegelné a rendőrség.
A bíró szerint a rendelkezés az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdésébe ütközik, amely többek között leszögezi, hogy „Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet kiutasítani”. Megállapítható továbbá – folytatja okfejtését Opor Gergely László –, hogy a határkerítés túlsó oldalára átkísérést követően a felperes egy infrastruktúra nélküli helyszínre került, ahol sem ivóvízhez, sem élelemhez, sem alvási vagy tisztálkodási lehetőséghez nem jutott, ezzel
a magyar hatóságok őt gyakorlatilag rákényszerítették az intézkedéssel, hogy a szerb jogszabályok megsértésével Szerbia felé távozzon Magyarországról.
A törvényszéki bíró álláspontja szerint az a rendőri intézkedés, aminek a következményét az intézkedés alá vont személy szükségszerűen kizárólag jogsértéssel tudja elhárítani, sérti az emberi méltóságot, illetve embertelen, megalázó bánásmódként értékelhető. Nem beszélve arról, hogy a törvény semmiféle jogorvoslati lehetőséget nem tartalmaz az intézkedéssel szemben, még panaszeljárásnak sincs helye. Ez pedig sérti a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jogot.
Az ügyben az Alkotmánybíróság kikérte Varga Judit igazságügyi miniszter véleményét, aki válaszában leírta:
A Magyarország területén, a hazai jogszabályok megkerülésével jogszerűtlenül tartózkodó személyek az állam által nyújtandó, a Magyarország területén jogszerűen tartózkodó személyeket megillető mindennemű előnyök megszerzésére nem jogosultak, az így szerzett jogokat jóhiszeműen nem gyakorolhatják, ami végső soron a hazánkban jogszerűen élők emberi méltóságának védelmét szolgálja.
Kifejtette álláspontját amicus curiae (a bíróság barátja) beadványában Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke is, aki szerint a visszakényszerítések (push-back) súlyos emberi jogi jogsértések. A gyakorlat nem csak Magyarországon fordul elő, számos más európai állam is él ezzel a jogsértő eszközzel. Az azonban, hogy a visszakényszerítések jogszabályi kötelezettségként öltenek formát, még jobban kiemeltté teszi a magyarországi jogsértő helyzet súlyosságát. A Magyar Helsinki Bizottság közleményében pedig egyenesen azt állítja, hogy
Magyarországon gyakorlatilag nem lehet menedéket kérni.
A menekülőkre a tisztességes eljárás és a védelem helyett embertelenség, nem egy esetben hatósági erőszak vár. Az Alkotmánybíróság most véget vethet ennek a szégyenteljes gyakorlatnak – fogalmaz a jogvédő szervezet.
A bírói kezdeményezés mindenesetre alaposan feladja a leckét az alkotmánybíráknak. Az indítványt egyébként az Alkotmánybíróság 1. számú öttagú tanácsa tárgyalja, amelyet Sulyok Tamás, a testület elnöke vezet, további négy tagja pedig Czine Ágnes, Horváth Attila, Juhász Imre és Juhász Miklós.
(Borítókép: Rosta Tibor / MTI)