A magyar öröklési jog szabályai szerint az örökhagyó hagyatéka végintézkedéssel száll át az örökösökre. Ha nincs végrendelet, csak akkor jöhet szóba a törvény szerinti öröklés. A korábbiakhoz képest a kilenc éve hatályba lépett Polgári törvénykönyv tovább erősítette a végintézkedés szabadságát, és több alaki könnyítést is bevezetett. Ettől függetlenül mégis sok a tévhit, kevesen vannak tisztában a végrendelkezés trükkjeivel és csapdáival.
Az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet, vagyis a végrendeletnek nem kell kiterjednie a teljes hagyatékra, rendelkezhet úgy, hogy csak egyetlen vagyontárgyára nevez meg örököst. Ilyenkor a végrendeletben nem szereplő vagyon sorsa a törvényes öröklés szabályai szerint dől el.
A Polgári törvénykönyv a végrendeleti öröklést hangsúlyosan is a törvényes öröklés szabályai elé helyezi, mondván, ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg.
A végintézkedés szabadságának jogi korlátja a kötelesrész, amelyre az örökhagyó leszármazója, házastársa és szülője akkor is jogosulttá válik, ha a végrendeletben nem szerepel örökösként.
A kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. Például ha a két törvényes örökös közül az egyiket végrendeletben kizárták az öröklésből, akkor őt így a hagyaték 1/6-a illeti meg.
A végrendeletek többsége saját kezűleg készül, kisebb része jogász – ügyvéd vagy közjegyző – közreműködésével. Az örökhagyók többsége csak egyszer készít végrendeletet, de egyre gyakoribb, hogy valaki frissíti, karbantartja a végakaratát. Leggyakrabban azért készítenek új végrendeletet, mert családi viszonyaik megváltoznak, például gyermekük, unokájuk születik, vagy összevesznek egyik gyermekükkel, mert nem gondozzák. Szintén mindennapi indok, ha új vagyonelem, például egy lakás vagy egy nyaraló kerül a tulajdonukba, vagy életük valamilyen komolyabb fordulót vesz. Aki karbantartja a végrendeletét, az általában többször teszi élete során, jellemzően két-három alkalommal, de közjegyzők találkoztak már olyan örökhagyóval is, aki néhány évtized alatt csaknem tízszer készített újat.
Talán kevesen tudják, hogy a közjegyzői okiratba foglalt és a közjegyzői letétbe helyezett végintézkedések adatait a Végrendeletek Országos Nyilvántartása tartalmazza. Ha valaki szeretne bekukkantani az adatokba, nem teheti, mert a nyilvántartás nem nyilvános, abból adatot csak a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző kérhet.
Magyarországon a következő legfontosabb végrendeleti formák vannak:
2014 márciusa előtt még szükséges volt a magánvégrendelet érvényességéhez a végintézkedés helyének feltüntetése. Azóta viszont alaki szempontból akkor is érvényes, ha készítésének ideje az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező
A gépírással írt végrendelet érvényességéhez is két tanú kell. Viszont a gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendeletet még a tanúk sem menthetik meg.
Érdekesség továbbá, hogy a végrendeletnek a tanú is lehet a kedvezményezettje, de csak akkor, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta. Továbbá a tanú részére szóló juttatás akkor sem lesz érvénytelen, ha a végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül további két tanú vett részt.
Több mint fél évszázadon át nem végrendelkezhettek közösen a házastársak. Egészen pontosan 1960. január 1-jétől 2014. március 14-ig. Azóta viszont megint tehetnek egyazon okiratba foglalt végintézkedést. De csak ők és a bejegyzett élettársak, mert egyébként két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.
A házastársaknak és a bejegyzett élettársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendelete akkor érvényes, ha
Két esetben a törvény erejénél fogva hatályát veszti a házastársak/regisztrált élettársak közös végrendelete:
Fontos azt is tudni, hogy a magyar öröklési jogban jelentős a különbség a házaspárok és az élettársak között. A törvényes (azaz végrendelet nélküli) öröklési rend szerint a házastársat a közösen lakott ingatlanon és a felszerelési, berendezési tárgyakon haszonélvezeti jog illeti meg, míg a tulajdonjog az elhunyt leszármazóira száll. Az özvegynek a hagyaték többi részéből pedig egy gyermekrész jár.
Igen ám, de az élettársak nem törvényes örökösei egymásnak, ezért végrendelet nélkül nem kapnak semmit a párjuk után, és ha nincs tulajdonrészük a lakásban, ki is költöztethetik őket az örökösök.
Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényében a haldokló török aga, Oglu a párbajban őt legyőző Babocsai Lászlóra hagyta fegyvereit, lovát és nyergét, valamint arra kérte, hogy vegye magához a lányát, Dusmátát, és vigye el az anyjához. Babocsai megígérte: „Amid van, Oglu, az a lányodé, akit elviszek az anyámhoz, és tisztességben tartom, mint a testvérem.” Így zajlott a regény szerint a szóbeli végrendelkezés 1586 májusában.
Tartja magát az a tévhit is, hogy nem lehet szóban végrendelkezni. Pedig kivételesen lehet. Szóbeli végrendeletet ugyanis az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. Amúgy nem a végrendelkező személyes veszélyérzete dönti el, hogy az életét fenyegető rendkívüli helyzetben van-e, vagy sem, hanem az, hogy ténylegesen fennáll-e ilyen veszélyhelyzet. Vagyis nem elég, ha csak a végrendelkező észleli az életveszélyt, az is szükséges, hogy ez a helyzet a kívülállók számára is egyértelmű legyen. Ilyen például a hirtelen, súlyos egészségromlás, nem várt, életveszélyt okozó rosszullét vagy a végrendelkező életét veszélyeztető közúti baleset.
Ahhoz azonban, hogy érvényes legyen az életveszély árnyékában elmondott végrendelet, két tanú jelenléte is elengedhetetlen.
A tanúknak ilyenkor tisztában kell lenniük azzal, hogy szóbeli végrendeletet hallanak, ennélfogva a végrendelkezőnek ki is kell jelentenie, hogy halála esetére rendelkezik a vagyonáról. További fontos szabály: a szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna írásbeli végrendeletet.
A szóbeli végrendelet tanúja szinte bárki lehet, kivéve azt, aki kiskorú, cselekvőképtelen vagy a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes. Bármennyire is meglepő, de szóbeli végrendelet esetén írástudatlan személy is lehet tanú. Érvényes lehet az idegen vagy jelnyelven tett szóbeli végrendelet is, ha a tanúk ismerik az adott nyelvet vagy a jelnyelvet. Szükséges feltétel az is, hogy a tanúk a végrendelet tartalmát közvetlenül a végrendelkezőtől hallják, azt jegyezzék meg, és kétség esetén bizonyítsák a végrendelet tartalmát. Tipikusan ilyen élethelyzet lehet például egy mentőautóban két mentős előtt elmondott végakarat.
(Borítókép: Shutterstock)