Szeptember végén a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt pedagógusát mentették fel a munkavégzés alól arra hivatkozva, hogy részt vettek polgári engedetlenségi akcióban. A tanárok az ügyet nem hagyták annyiban, jogi lépéseket tettek, csütörtökön a bíróságon indokolhatták meg döntésüket.
Palya Tamás, Törley Katalin, Ocskó Emese, Molnár Barbara, Sallai Katalin – ők azok a pedagógusok, akiket a Belső-Pesti Tankerületi Központ tavaly ősszel elbocsátott amiatt, mert a polgári engedetlenség eszközével tiltakoztak.
A rendkívüli felmentés hatalmas felháborodáshoz vezetett, szeptember 30-án, a hír robbanánásának napján a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt tüntetést tartottak, de a történtek hatására az ezt követő hetekben azok is csatlakoztak a sztrájkmegmozdulásokhoz, akik korábban csupán a háttérből figyelték az eseményeket.
A tanárok amiatt fordultak bírósághoz, mert álláspontjuk szerint aránytalan és eltúlzott volt az a jogkövetkezmény, amit a tankerület alkalmazott velük szemben. Az egyik legfőbb kérdés továbbra is az, hogyha a pedagógusok valóban jogsértően viselkedtek azzal, hogy polgári engedetlenségi akcióban vettek részt, akkor miért nem mentettek fel mindenkit, aki hasonlóképp cselekedett?
A perfelvételi tárgyalás első fordulóját 8:30-ra hirdették meg a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiumán. Ahogyan az várható volt, a bíró a tárgyalás kezdetén felajánlotta a feleknek az egyezség lehetőségét. Mint mondta: meglepődne, ha ez az egyezség létrejönne, de köteles felajánlani.
Azt látom, hogy a felek próbálják feketén-fehéren látni az ügyet, pedig ez nagyon nem az, rengeteg a szürke folt, sok mindent kell vizsgálni
– mutatott rá Halász Krisztián.
Kiemelte, hogy a felperesek leginkább az alacsony pedagógusbérekre, a komoly munkaterhekre és a sztrájktörvény módosítására hivatkoznak, míg az alperes érvelésében etikai kérdések szerepelnek, többek között például az, hogy vajon mennyire szabad bevonni a politikába a diákokat.
Ügyfeleim egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben létrejön egyezség, a sérelemdíjtól, a kamattól és a perköltség igényétől elállnak, a végkielégítésre és a felmentési díjra ugyanakkor továbbra is igényt tartanak
– ismertette az ajánlatot a pedagógusok jogi képviselője, T. Tóth Balázs.
Noha erre az ajánlatra még a bíró is azt mondta, hogy „nem hangzik rosszul”, a Belső-Pesti Tankerületi Központ jogi képviselője, Szikora Gábor arról beszélt, hogy jelen pillanatban nincs felhatalmazása arra, hogy az egyezséget elfogadja.
Halász Krisztián hangsúlyozta: „Most tehát nincs egyezség, de a későbbiekben még lehet. Érdemes ezt az opciót megfontolni, már csak amiatt is, hogy hány embert kell iderángatni."
A visszahelyezésre vonatkozó igény egyéként már a pedagógusok kereseti kérelmében sem szerepelt, tavaly szeptember óta ugyanis már mindannyian elhelyezkedtek.
Rövid szünet után 10 órától személyes meghallgatásokkal folytatódott a tárgyalás. Elsőként Molnár Barbara ismertette helyzetét. A testneveléstanár 2009-ben kezdte pályafutását a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ahova anno diákként is járt. Bár álláspontja szerint az ő leterheltsége kisebb, mint kollégái többségének, fontosnak tartotta, hogy kifejezze együttérzését, azt pedig ő is nap mint nap megtapasztalta, hogy a diákok olyan fáradtak, hogy a tanórákon nem tudta nekik átadni a mozgás örömét.
Felidézte, a tiltakozások 2022 januárjában kezdődtek, részt vett a figyelmeztető sztrájkban, majd a márciusi határozatlan idejű munkabeszüntetésben is. Később a kormány a sztrájkot ellehetetlenítette, így tavasztól már a polgári engedetlenség eszközével tiltakoztak, de csak felváltva, hogy ne sérüljön az oktatás.
Én április 1-jén vállaltam az engedetlenséget. Az intézményvezető támogatott, a tankerülettől azonban semmilyen visszajelzést nem kaptam
– közölte Molnár Barbara. Emlékeztetett, hogy miután nyáron sem történt változás, az új tanévben, ősztől szintén folytatták a tiltakozásokat, volt olyan nap, amikor több mint harmincan polgári engedetlenkedtek.
„Alig pár nap után azonban megérkezett a figyelmeztető levél. Ezt követően megcsappant a létszám, de néhányan még mindig kitartottunk, a felmentésünkről végül szeptember végén tájékoztattak bennünket” – mondta Molnár Barbara.
Arra a kérdésre, hogy miért tartotta fontosnak a tiltakozásokat, úgy felelt, hogy szerettek volna kiállni a diákok és a tanárok mellett, szerették volna, ha rendezik a bérüket és helyreállítják a sztrájkjogot. Hozzátette: úgy véli, hogy sokaknak ez a véleménye, nem véletlen, hogy többen is beleálltak a polgári engedetlenségbe.
Az, hogy végül csak minket rúgtak ki, szerintünk egy példastatuálás, mert mi még pótolhatóak vagyunk, de több ezer ember már nem az
– jegyezte meg.
Másodikként Ocskó Emesét hallgatták meg, aki 2000 óta tanított a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. A magyar és francia szakos pedagógus helyzete speciális, annak ellenére ugyanis, hogy feliratkozott a polgári engedetlenkedők listájára, minden óráját megtartotta, emiatt a keresetét is megváltoztatta.
„Elnézést kérek ezért a kellemetlenségért, de szerettem volna ott lenni a listán, hogy lássák, kiállok a többiek mellett, de eközben a gyerekeket sem akartam cserben hagyni” – részletezte a másodrendű felperes.
Harmadikként Palya Tamás nyilatkozott. Elmondta, hogy 1993 óta tanít, a Kölcsey Ferenc Gimnázium 2017 óta volt a munkahelye. A matek és kémia szakos tanár felszólalását így kezdte:
Mindenben részt vettem, mert a tavaszi tiltakozások után azt gondoltuk, hogy lehet ezt csinálni. Korábban nem kaptunk semmilyen figyelmeztetést, ezért folytattuk ősszel is.
Hangsúlyozta, hogy összesen 17 órája maradt el, de ezzel együtt szeptemberben rengeteget túlórázott, hétvégén kirándulni, túrázni vitte a diákokat, amiért fizetést nem kapott.
Felidézte, hogy ebben az időszakban több nyilatkozatot is megosztottak a közösségi médiában, amelyben leírták, hogy mi miatt vállalták a polgári engedetlenséget, melyek az oktatás legfőbb problémái.
Szikora Gábor, a tankerületi vezető jogi képviselője korábban azzal érvelt, hogy Marosi Beatrixnak nincs Facebookja, így ő ezeket a nyilatkozatokat nem láthatta.
Palya Tamás ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Nem igaz az ügyvéd úr állítása, Marosi Beatrixnak ekkor még volt Facebookja, csak az után szüntette meg, miután kirúgott bennünket.”
A sort Sallai Katalinnal folytatták. A magyar nyelv és irodalom szakos tanár 1988 óta tanított a gimnáziumban, elmondta, pályafutása során mindig igyekezett tenni azért, hogy az oktatás helyzete jobb legyen, a megmozdulásokat, figyelemfelhívó akciókat kifejezetten fontosnak tartja.
„Petíciót írtam, nyilatkozatokat tettem, sztrájkoltam, majd végül, utolsó eszközként választottam a polgári engedetlenséget” – emelte ki Sallai Katalin, hozzátéve, hogy a tiltakozásokról mindig készült lista, szöveg, amit eljuttattak az intézményvezetőnek és a tankerületnek.
Végül az ötödrendű felperes is szót kapott. Törley Katalin felidézte, hogy 1999-ben óraadó tanárként kezdett tanítani a Kölcseyben, majd 2000-től közel 23 éven át dolgozott közalkalmazottként az intézményben. A francia szakos pedagógus hangsúlyozta, hogy a tiltakozásokban hosszú évek óta részt vett, nyílt leveleket írt, sztrájkolt, ott volt a tüntetéseken, valamint a Tanítanék Mozgalom aktivistájaként azon is dolgozott, hogy az üzenetük a nyilvánossághoz is eljusson.
Az a tiltakozási forma, amit mi választottunk, egy nyílt és őszinte véleménynyilvánítás volt, egyedül a polgári engedetlenséget éreztük érvényes és markáns eszköznek. A sztrájk már nem volt alkalmas arra, hogy kifejezzük elégedetlenségünket, a problémák mellett ugyanakkor nem mehettünk el szó nélkül
– mondta.
Emlékeztetett, hogy kollégáihoz hasonlóan ő is szeptember 9-én kapta meg Marosi Beatrixtól a figyelmeztető levelet. Ezzel együtt felhívta a figyelmet arra, hogy azok a tanárok, akik szeptember 5-én az ország bármely pontján vállalták a polgári engedetlenséget, ugyanezt a levelet kapták meg, a helyi tankerületi vezető aláírásával. Figyelmeztető levelet tehát sokan kaptak, a kirúgás azonban csak keveseknél lett jogkövetkezmény.
Nem sokkal 13 előtt előtt véget ért a tárgyalás, a következő fordulót júniusban tartják.
Mint ismert, szeptember 30-a után novemberben újabb nyolc pedagógust mentettek fel a munkavégzés alól. Horváth Brigitta, Pfeiffer Norbert, Nemes Mária, Velényi Dóra, Ősi Judit és Rábai János korábban a Karinthy Frigyes Gimnáziumban tanított, míg Törökné Pethő Erzsébet a Vörösmarty Mihály Gimnázium, Kapin Lilla pedig az Eötvös József Gimnázium kollégája volt.
A november végén elbocsátott pedagógusok a tárgyalások egy részén már túl vannak. A tanárok eredeti kereseti kérelmükben sérelemdíj megfizetését és az intézményekbe való visszahelyezésüket kérték. Időközben a kereseti kérelmüket azonban megváltoztatták, a visszahelyezésre már nem tartanak igényt, a többség azóta elhelyezkedett. A legutóbbi tárgyalásokról készített tudósításainkat ide és ide kattintva tekintheti meg.
(Borítókép: Törley Katalin, Sallai Katalin, Palya Tamás, Ocskó Emese, Molnár Barbara, Parrag Györgyi és T. Tóth Balázs. Fotó: Papajcsik Péter / Index)