Viharos múltat mondhat magáénak a luxushotelből hadikórházzá, majd SZOT-üdülőből wellness-szállodává átalakult lillafüredi Palotaszálló. A neoreneszánsz épület csaknem egy évszázados históriája egybefonódik a kultúrtörténettel: itt játszódik a magyar hangosfilm egyik legsikeresebb alkotása, és itt született irodalmunk talán legszebb szerelmes verse is.
A lillafüredi Palotaszállót Lux Kálmán építész, műegyetemi tanár tervei alapján 1925 és 1929 között építették fel Miskolctól tíz kilométerre, a Hámori-tó mellett. A Mátyás korabeli paloták hangulatát idéző négyemeletes neoreneszánsz szállodát 1930 júniusában adták át.
A munkálatokat a kezdetektől megkülönböztetett figyelemmel kísérte a politikai vezetés. Erről árulkodik, hogy a beruházás terveit Lux 1926 áprilisában a helyszínen mutatta meg Bethlen István miniszterelnöknek és kíséretének. Az építkezés megkezdése előtt komoly tereprendezést végeztek Révay Ferenc erdőmérnök irányításával:
áthelyezték a Szinva patak vízesését és az Anna-barlang bejáratát is, az építési területről kinyert kőzetanyagból pedig megépítették a szálló függőkertjeit.
A korabeli Magyarország legnagyobb beruházásán kétezren dolgoztak. Az átadási ceremóniát 1930. május 1-jére tervezték, méghozzá Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök részvételével. A kormányt ért politikai támadások miatt azonban az eseményt elhalasztották. Bethlenék szemére vetették ugyanis a hatalmas építési költségeket, valamint az amerikai Speyer-kölcsönök felhasználását. A világgazdasági válság kirobbanása sem tett jót az időzítésnek. A júniusra áthelyezett megnyitóünnepségen aztán nem is jelent meg Horthy és Bethlen. A botrány mégis nagy vonzerőt jelentett, óriási tömeg ment el az avatóra, a szálloda valamennyi szobáját lefoglalták. A kormányzó aztán egy év múlva, 1931 májusában minden külsőséget nélkülözve, feleségével mégis megszállt a Palotaszállóban.
A szállodából remek kilátás nyílik a Hámori-tóra. A tavat nem turizmus céljára alakították ki az 1810-es években, hanem egy völgyzáró gáttal a kohászat vízellátását akarták megoldani. A másfél kilométer hosszú és átlagosan kilenc méter mély víz a forró nyarakon sem melegebb 20-22 foknál. A Balatonnál háromszor mélyebb tavon 1932-ben mégis vízen úszó strandfürdő épült, amit később cölöpökre rögzítettek. A szálló harmincas évekbeli prospektusaiban pedig csónakázási és vitorlázási lehetőséget is kínáltak. Ebből mára a csónakázás maradt meg.
A második világháborúig a szálloda vendégkörét a korabeli elit adta. Akkoriban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy bálok, szépségversenyek, kongresszusok, konferenciák keretében a korszak hírességeit lássák vendégül. A magyar irodalom történetének egy híres epizódja is a Palotaszálló első éveihez fűződik.
1933 júniusában, amikor Patat Lajos igazgatta a szállodát, az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) kongresszusát a Palotaszállóban rendezték meg. Patat abból indult ki, hogy
a magyar szellemi élet európai látókörű elméi, a szellem arisztokratái tíz napon át Lillafüredre irányítják a figyelmet.
A rendezvényen tényleg megjelentek irodalmunk nagyjai, többek között Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc, Berda József, Illyés Gyula és József Attila is. A költőt a Babits Mihállyal való találkozás reménye hajtotta Lillafüredre, hogy megbékéljen vele. A bocsánatkérés versben öltött testet, de az írótalálkozó mégsem erről vált híressé. József Attila június 12-én ugyanis itt írta meg a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét. A mű ihletője egy igazi szépasszony, dr. Szőllős Henrikné Marton Márta művészettörténész volt. Csakhogy a korszak egyik leghíresebb sebészének felesége semmit sem vett észre a költő közeledéséből, az ismeretségből nem is szerelmi kapcsolat született, hanem az Óda című költemény. Az írótalálkozó egyébként a tervezett tíz nap helyett már három nap után véget ért, mert Pakots József, az IGE elnöke váratlanul szívszélhűdésben elhunyt. A halálhírre Kodolányi János, az IGE titkára bezárta a rendezvényt.
József Attila akkoriban Szántó Judittal élt együtt, aki így emlékezett vissza a történtekre:
Szombaton hazajött Attila. Lillafüredről kaptam ugyan egy lapot, de mikor beállított, nyugtalanul, futtában megölelt, majd öltözködni kezdett. A levett kabátja zsebéből egy kéziratpapíros fehérlett. Kiemeltem, és olvasni kezdtem. Ő felém fordult, és azt mondta: »Hiába olvasod, nem hozzád írtam.« Ez volt a szerelmi Óda. »Gyönyörű – mondtam megsemmisülve. – Értelek Attila. Ez azt jelenti, hogy nem engem szeretsz. Nem baj, elmész, látod, milyen jó, hogy nem köt össze bennünket semmi más.« »Tévedsz – szólt Attila –, nem megyek el. Itt maradok, és végig kell szenvedned azt, amit én szenvedek.«
Nemcsak írók és költők fordultak meg a neoreneszánsz falak között, hanem színészek, filmesek is. A kormány minden eszközt bevetett, hogy propagálja a szállodát. Így érkeztek Lillafüredre az 1934-ben bemutatott Meseautó című filmvígjáték hősei is. A sztori utolsó harmada játszódik a Palotaszállóban és a környéken. A film forgatásakor is ott volt a főbejárat, mint napjainkban, és a recepciós pultnál kapták meg a sztárok a szobakulcsokat.
A főszereplő, Perczel Zita például a 259-es szobáét.
A Meseautó igazi kasszasiker lett, amihez persze kellett a jó történet mellett Kabos Gyula briliáns alakítása is. Érdekesség, hogy amikor 2000-ben újraforgatták a filmet, az alkotók Lillafüred helyett a parádsasvári kastélyt választották helyszínül.
Ha csak pár másodperc erejéig is, de Huszárik Zoltán Szindbád című filmjében (1971) is szerepel Lillafüred. Az egyik ragyogóan fotózott jelenetben (operatőr Sára Sándor) Latinovits Zoltán és partnere, Nagy Anna a Hámori-tavon korcsolyáznak.
Kígyós Sándor Különös vadászat című, 1972-ben készült tévéfilmjének második része viszont teljes egészében Lillafüreden játszódik. A kissé túlbonyolított kémtörténet szerint ellenséges ügynököt (Lukács Sándor) dobnak át a határon, aki valamiféle katonai titkot akar megszerezni. A támaszponton szolgálatot teljesítő egyik tiszt húga (Sunyovszky Szilvia) Lillafüredre kap beutalót, ahová megérkezik az ügynök is, hogy közelebb kerüljön a lányhoz, meg persze a katonai titokhoz. Nem lőjük le a poént, hogy ki győz a szocialista kémelhárítás és „a bolsevizmus legkeményebb ellenfelének” párharcában.
A második világháború alatt hadikórházat rendeztek be a szállóban a sebesült orosz katonáknak. Ezek az évek helyrehozhatatlan károkat okoztak a berendezésben. 1945 után az üzemeltetési jog a Bükki Gyógyfürdőkre, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsára szállt. Az egykori luxushotel ezután negyven évig SZOT-üdülőként üzemelt, ahol beutalt dolgozók pihenhettek. Amikor Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár 1964-es miskolci látogatásakor egy éjszakát Lillafüreden töltött, az üdülőt teljesen kiürítették.
Az épület 1993-ban a Hunguest Hotels szállodalánc tulajdona lett. Ezt követően felújították, korszerűsítették, bővítették szolgáltatásait. Ami napjainkat illeti, tavasszal újabb változáson ment át a szálló. Détári-Szabó Ádám, a Hunguest Hotels vezérigazgatója a turizmus.com-nak adott interjúban elárulta, hogy a Hotel Palotával együttműködésük véget ért. Mint megjegyezte, sikeres éveket tudhatnak maguk mögött, hiszen emelte a Hunguest fényét a Palotaszálló, viszont teljesen más termék, mint a többi hotelük.
Az együttműködés tehát március 31-én lezárult. A szálloda azonban addig sem volt a Hunguest Hotels Zrt. tulajdonában, hanem csupán franchise keretében egyebek közt a névhasználatot tették lehetővé számára.
Vagyis a szálloda üzemeltetőjében nem történt változás április 1-jétől, a hvg.hu értesülése szerint a Hotel Palota Lillafüred továbbra is a Hunguest korábbi tulajdonosa, Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozik.
(Borítókép: József Attila emlékműve Lillafüreden 2005. április 10-én. Fotó: Vajda János / MTI)