Az Alkotmánybíróság csütörtökön visszautasította egy baranyai nyugdíjas alkotmányjogi panaszát, amelyben a kormány nyugdíjrendeletét támadta meg. A jogszabály szerint tavaly júliustól év elejéig visszamenőleg megemelték ugyan a nyugdíjakat, de a sérelmezett rendelkezés kizárta az emelésből azokat, akik 2022. január 1-jét követően mentek nyugdíjba. Az alkotmánybírák értelmezése szerint az Alaptörvény csak a ténylegesen folyósított nyugdíjra való jogosultságot védi.
Az év elején megírtuk, hogy egy nyugdíjas indítványozó, aki amúgy alkotmányjogi panaszában nem járult hozzá személyes adatainak közzétételéhez, az Alkotmánybíróságon megtámadta a nyugellátások és egyes más ellátások 2022. július havi kiegészítő emeléséről szóló 161/2022. (IV. 28.) Korm.-rendeletnek azt a rendelkezését, amely elrendelte, hogy a nyugellátásokat 2022. július 1-jétől – január 1-jei visszamenőleges hatállyal – 3,9 százalékkal hivatalból kell emelni. A kormány a tavaly év eleji ötszázalékos nyugdíjemelés után emelte újabb 3,9 százalékkal a nyugdíjakat, ám az emelésből kizárta azokat, akik 2022. január 1-jét követően mentek nyugdíjba. Miután az indítványozónak a Baranya Megyei Kormányhivatal 2022. május 26-tól állapított meg öregségi nyugdíjat, így ő kimaradt ebből a nyugdíjemelésből.
Az elmúlt negyedszázadban már számtalanszor módosított 1997-es nyugdíjtörvény 62. § (6) bekezdése alapján az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy a tényleges, illetőleg a várható makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen. A felhatalmazás alapján a kormány április végén döntött a kiegészítő intézkedésekről, de abból – legalábbis a panaszos érvelése szerint – önkényesen, észszerű indok nélkül kizárta azokat, akik 2022. január 1-jét követően mentek nyugdíjba. Az indítványozó a jogalkotói indoklást idézve hangsúlyozta, hogy a szabályozás célja a nyugdíjban részesülők megélhetésének biztosítása azokban az esetekben is, amikor a gazdasági helyzet vagy az infláció mértéke ezt a megélhetést és stabilitást veszélyeztetné.
Az indítványozó emlékeztetett:
az Országgyűlés arra adott felhatalmazást a kormánynak, hogy a gazdasági okokból nehéz helyzetbe kerülő nyugdíjasok nyugdíjemeléséről gondoskodjon.
Mivel a nehéz gazdasági helyzet 2022-ben fokozatosan állt elő – folytatta érvelését a baranyai nyugdíjas –, így azokat is érinti, akiknek 2022-ben állapítottak meg nyugdíjat. Hivatkozott a KSH havi inflációs adataira is, amely szerint januárban 7,9; februárban 8,3; márciusban 8,5; áprilisban 9,5; májusban 10,7; júniusban 11,7 százalék volt az infláció.
„Látható, hogy azok nyugdíja is egyre gyorsabban veszít az értékéből, akik számára januárban, februárban vagy akár közvetlenül a rendelet hatálybalépése előtt állapítottak meg nyugdíjat” – állapította meg a panaszos, aki kérte a kormányrendelet „amely után a jogosultnak a nyugellátások és egyes más ellátások 2022. január havi emeléséről szóló 692/2021. (XII. 9.) Korm.-rendelet 1. §-a alapján emelés (a továbbiakban: januári emelés) járt” fordulata Alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Szerinte ugyanis
a sérelmezett szabályozás sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében leírt diszkrimináció tilalmát, valamint a XIII. cikkben biztosított tulajdoni várományhoz való jogot.
Úgy vélekedett, hogy a sérelmezett rendelkezés életkor szerinti hátrányos megkülönböztetésben részesíti őt és azon nyugdíjasokat, akik életkoruk alapján nem igényelhettek teljes öregségi nyugdíjat 2021. december 31. előtt, és a megkülönböztetésnek nincs észszerű indoka.
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsa – előadó alkotmánybíró Handó Tünde – csütörtökön közzétett végzésében visszautasította az alkotmányjogi panaszt. A grémium megerősítette, hogy a társadalombiztosítási jogviszonyokkal összefüggő szolgáltatások esetében a tulajdonként megszerzett vagyoni jogi igényeket az Alaptörvény XIII. cikke védi.
Azonban csak a jogosultsági feltételeket teljesítve megszerzett, a ténylegesen folyósított nyugdíjra való jogosultság minősül olyan vagyoni értékű jognak, melyet az Alaptörvény XIII. cikke véd.
A végzés indoklása szerint maga az indítványozó sem állította, hogy a támadott szabályozás már megszerzett, ténylegesen folyósított nyugdíjra való jogosultságát vonja el. Vagyis – állapította meg az öttagú tanács – tulajdonként megszerzett, ténylegesen folyósított nyugdíjra való jogosultságnak, ezáltal az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének a kormányrendelet sérelmezett szövegrésze általi korlátozása az indítvány kapcsán alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként nem merül fel.
Csaknem egy évszázada, 1928-ban vezették be hazánkban a kötelező öregségi, rokkantsági és úgynevezett hátramaradotti (árva-, özvegyi) nyugellátást, illetve járadékot. A nyugdíjbiztosítási járulék mértéke öt százalék volt, míg a nyugdíjkorhatár 65 év. A rendszer tőkefedezeti biztosításként jött létre. A második világháború után, 1947-ben hozták létre a jogosultságok elismerésével a nem fedezett, állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, amely a mai napig a nyugdíjrendszer egyik legfontosabb alappillérét jelenti. Ennek lényege, hogy a befizetők nem rendelkeznek elkülönített számlával, hanem valamennyi járulékot egy központi számlán írják jóvá, és a mindenkori aktív befizetők hozzájárulásai biztosítják a passzív igénybe vevők ellátásainak fedezetét. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2010-ben 1,719 millióan kaptak öregségi nyugdíjat, míg 2022-ben már 1,997 millióan.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / index)