A professzor az interjúban kitért arra is, hogy

• mikorra érik be a felsőoktatási rendszerváltás,
• milyen kérdések merültek fel akkor, amikor 2012-ben ötmilliárd forintot zároltak az intézménytől,
• miként készülnek a jövő évi Európai Egyetemi Játékokra,
• mit szól ahhoz, hogy hallgatóik, a Liu testvérek már nem magyar színekben versenyeznek,
• milyen állapotban van a fiatalok mentális egészsége,
• miért sport az e-sport.

A főépületében beszélgetünk, de alig pár percre van tőlünk a megújult Dóczy utcai sportcampus, amelyet április elején adtak át. A megnyitón Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár arról beszélt, hogy ha most állna továbbtanulás előtt, akkor a Debreceni Egyetemet (DE) választaná. Vajon közel negyed évszázaddal ezelőtt miért nem így döntött a politikus?

A rendszerváltást követően a magyar felsőoktatás sportélete leült, az egyetemeknek bőven volt mit tenni ezen a területen, és ez alól mi sem jelentettünk kivételt. Intézményünkben a kétezres évek közepén láttunk neki a munkának, szerettük volna feléleszteni a versenysportot, amellett, hogy a Hallgatói Önkormányzatunk a 2006-os bolognai átálláskor maximálisan támogatta azt is, hogy ha nem is minden félévben, de legyen kötelező a testnevelés az alap- és mesterszakokon is. Ma már félévente hatezer tanulónak biztosítjuk a testneveléshez szükséges feltételeket, de időközben a sporttudomány terén is lépéseket tettünk, új képzések indultak, és az egészségfejlesztési szolgáltatások terén is nagyot ugrottunk előre, nem beszélve a robbanásszerűen fejlődő infrastruktúráról. Ma már szerintem joggal mondja államtitkár úr, hogy akit érdekel a sport, örömmel választja a Debreceni Egyetemet.

Köztudottan a művészetek is érdeklik, nemegyszer szerepelt már színházi előadásokban, és ennek keretében örömmel énekel is. Miért épp a sportot tűzte zászlajára a DE?

A sport mellett a kultúrát is zászlónkra tűztük, az oDEon Egyetemi Színház a közönség és a színpadra lépő hallgatók szívében is különleges helyet foglal el, végképp fontosak a közös próbák, előadások azoknak, akik családjaikat hátrahagyva akár több ezer kilométert utaztak azért, hogy intézményünkben tanulhassanak. Tulajdonképpen a sportban is azért láttunk potenciált, mert mind a nemzetiség, mind a szakok, szakterületek terén annyira sokszínű a Debreceni Egyetem, hogy keresni kellett valamit, ami összeköt. Alapesetben az orvos a mérnökkel vagy a közgazdász a bölcsésszel igencsak keveset találkozik, más előadásokra járnak, más campusokon tanulnak. Ha viszont az érdeklődésük mentén közösségeket teremtünk, akkor karokon, országokon átívelő barátságok, eredmények jöhetnek és jönnek is létre.

A Debreceni Egyetem olyan hallgatókat tud felmutatni, mint az olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó Liu testvérek. Mit szól ahhoz, hogy már nem magyar színekben versenyeznek?

Sajnálom, hogy így döntöttek, de a váltás nem érintette a hallgatói státuszukat. Továbbra is egyéni tanrendben készülnek a vizsgákra, kollégáink a Gazdaságtudományi Karon online módszerekkel segítik őket. Ami a sportpályafutásukat illeti, őszintén azt gondolom, hogy azokat az érmeket, amelyeket magyar színekben szereztek, már nem veheti el senki. Illetve ne feledjük, a sportban előfordul, hogy valaki más országok színét választja, még akkor is, ha éppen magyarnak született, de a fordítottjára is láttunk már példát.

Az intézmény sportegyesülete mára az ország egyik legnagyobb klubjává nőtte ki magát. Mi a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) titka?

Engedje meg, hogy ezt egy példával szemléltessem. 2012-ben ötmilliárd forintot zároltak a Debreceni Egyetemtől, éppen akkor, amikor a kosárlabdacsapatunk feljutott az NB II-ből NB IB-be. Kérdésként merült fel, hogy ebben a szűkös anyagi helyzetben mit tegyünk, hiszen magasabb osztályban a versenyeztetés is többe kerül. A rektori tanács – amely egyébként széles körű testület, többen ülnek benne, mint a szenátusban – 96 százaléka kijelentette, hogy a sport az első, akármilyen nehéz is, megteremtjük a szükséges forrásokat. Azt hiszem, ott éreztem először igazán, hogy a sport szakterülettől függetlenül mindenkit érdekel, és összefog. Ez az a terület, ahol valóban bátran lehet és kell építkezni. Ugyanakkor sportbéli elképzeléseink a város sportstratégiájába is illeszkednek, különleges, egyedi kapcsolatot ápolunk a DVSC-vel. Ma a DEAC már harminckét szakosztállyal, hét NB I-es csapattal, és háromezer sportolóval büszkélkedhet, de ne feledjük, hogy ez továbbra is egy egyetemi klub, abszolút egyetemi utánpótlási, oktatási és tudományos célokkal, értékrenddel és arculattal.

Utóbbi meglehetősen hajaz az amerikai modellre. Ez is a stratégiai cél része volt?

Kipróbáltuk, hogy a sportra épülő brand és a közösségfejlesztés ilyen irányú megközelítése Magyarországon is működik-e. Tizenhét év távlatából, azt hiszem, kijelenthetjük: a várakozás bejött.

Az egyetem a szabadidős sportra is nagy hangsúlyt fektet. Rácáfolnának az Ifjúságkutató Intézet felmérésére, miszerint a 15–29 éves korosztály csupán harmada sportol?

Egyrészt szeretnénk is rácáfolni, másrészt gőzerővel dolgozunk azon, hogy legalább annak az egyharmadnak biztosítsuk a feltételeket. A kutatások egyértelműen azt jelzik, hogy ennek a nem túl magas aránynak is a jó részét a középiskolások teszik ki. A fiatalok többsége a felsőoktatásba bekerülve felhagy a mozgással, részben amiatt is, mert nem talál az egyetem berkein belül lehetőségeket. Mi arra törekszünk, hogy ne ezen múljon, és tapasztalataink szerint a jelentkezők gyakran azért választanak bennünket, mert nálunk a feltételek adottak, amit egyébként a dolgozóink is előszeretettel használnak.

Idén az egyetemi sport legnagyobb rendezvénye, a MEFOB Fesztivál is Debrecenben lesz. A szombaton induló háromnapos eseményt milyen előkészületek előzték meg?

2018–19-ben Magyarország a debreceni és a miskolci egyetemmel, valamint a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetséggel (MEFS) közösen megpályázta az Európai Egyetemi Játékokat, amely szervezését el is nyertük 2024-re. Akkor merült fel, hogy a Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnokság (MEFOB) döntői közül néhányat, egészen pontosan nyolc sportágat, így az atlétikát, a cheerleadinget, a frizbit, a futsalt, a kosárlabdát, a sakkot, a teniszt és a vízilabdát összevonjuk, és e köré egy fesztivált szervezzünk, ahol az országos bajnokságok mellett szabadidős rendezvényekkel, kísérő programokkal is találkozhatnak az érdeklődők. Az esemény nem titkolt célja, hogy felhívja az egyetemisták figyelmét a rendszeres sport fontosságára. A MEFOB Fesztivál ugyanakkor nem olimpia, nem világbajnokság, hanem a magyar felsőoktatás versenye, amely kiváló alkalom a találkozásra, idén több mint ezer résztvevővel számolunk.

A MEFOB Fesztivált a jövő évi Európai Egyetemi Játékok teszteseményének is tekinthetjük. Azt lehet már tudni, hogy 2024-ben Miskolcon és Debrecenben hány sportágban versenyezhetnek a felsőoktatási intézmények hallgatói?

Még nincs meg a végleges lista, de alapvetően 16-20 sportágban gondolkodunk. Bízunk benne, hogy a hazai rendezés nyomán a magyar egyetemek többsége ott lesz a nevezők között. Igaz, nem panaszkodhatunk, tavaly Lengyelországban a helyi küldöttség után ugyanis a magyarok képviseltették magukat a legnagyobb létszámban. Most abban bízunk, hogy a jövő évi játékokra Európa minden tájáról akár félezer felsőoktatási intézmény is csatlakozhat.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Debreceni Egyetem a hagyományos sportok mellett az e-sport fellegvára is egyben. Miért tartották fontosnak, hogy lépjenek ezen a területen?

Az igények vezéreltek bennünket, egyre több ugyanis az informatikai, műszaki beállítottságú fiatal, akiknek szintén szerettünk volna közösséget teremteni. Tavaly novemberben adtuk át a Nagyerdei Stadionban az egyetem E-sport Központját, ahol hétfőtől péntekig több szak hallgatói reguláris oktatásban vehetnek részt, délutántól, valamint hétvégenként pedig átveszi a szerepet a játék. Felívelő szakaszban van ez a terület, és azt látjuk, nagyon profinak kell lenni ahhoz, hogy valaki hazai vagy nemzetközi versenyen akárcsak a táblára is felkerülhessen. A DEAC-Hackers szakosztályában jelenleg is több százan vannak, büszkék vagyunk rá, hogy tudunk saját egyetemi kupát szervezni, és a hazai eredmények mellett van olyan koreai hallgatónk is, aki nemzetközi versenyeken is előkelő helyeken szerepel.

Ezek szerint ön nem azt a tábort erősíti, akik szerint az e-sport nem sport.

Szerintem minden sport, amit versenyszerűen űznek. Az e-sport sok tekintetben hasonlít a bridzsre vagy a sakkra, ráadásul előbbi esetben fizikai gyorsaságra is szükség van, nem mindegy ugyanis, hogy valakinek az agya és a keze milyen tempóban reagál a látottakra. Mi ettől függetlenül kifejezetten kérjük is a szakosztály tagjait, hogy a számítógépen való gyakorlás, versenyzés mellett a szomszédos konditerembe is nézzenek át, mozgassák át magukat, különben fájni fognak az ujjaik, vállaik.

A sport reformja mellett nemrég az egyetem működése is gyökeresen megváltozott. Másfél év távlatából hogyan értékeli a modellváltást?

A Debreceni Egyetemen már 2014-ben elindult egy látens modellváltás, mondhatnám úgy is, hogy amire a korábbi szabályrendszer lehetőséget adott, azt mi maximálisan kihasználtuk. Értem ezt például arra, hogy ma harmincöt vállalata van az intézménynek, de ezek jó részét még a modellváltás előtt alapítottuk. Vannak köztük olyanok, amelyek az egyetem működését segítik, vannak, amelyek a sportot vagy épp a kultúrát szervezik, és van néhány, amely a spin-off-, illetve startupvonalon mozog. Az, hogy mi ezt a folyamatot már korábban elkezdtük, belevezetett minket a 2021-es eseményekbe.

A modellváltás zökkenőmentes volt, de másfél év után még nem kell csodát várni, a felsőoktatásban a rendszerváltás csak most következett be. A negyvenéves kommunizmus-szocializmus utáni további harmincéves szabályrendszerbeli csúszásnak pedig még bőven látszanak a jelei, az innováció terén például a lengyel és a cseh egyetemektől is le vagyunk maradva. Idő kell még ahhoz, hogy a kutatók, oktatók megtanuljanak élni az új lehetőségekkel, szerintem az igazi eredményekre még várni kell körülbelül 5-10 évet, akkora a magyar egyetemek is olyan teljesítményorientálttá válhatnak, mint például az amerikaiak.

Az elmúlt évek kihívásai, mint a koronavírus-járvány, a háború vagy energiaválság mennyire viselték meg az intézményüket?

A rövid válaszom az, hogy nagyon.

És a hosszú?

A Debreceni Egyetemen 2013 óta folyamatosak az átszervezések. Míg korábban az intézmény három komoly erőcentrummal – az orvosi, az agrár- és a tudományegyetemi karokkal – működött, addig 2014 januárjától egy teljesen új struktúra épült fel. Ugyanezen év végén jött a kancellári rendszer, ami nálunk szerencsére túl nagy törést nem okozott, mi korábban is hasonló szabályokat alkalmaztunk. 2017-ben a Kenézy Gyula Kórház integrációja következett, 2019-ben a szolnoki felsőoktatás lépett be a kötelékünkbe, majd 2020-ban jött a koronavírus-járvány, amikor mindössze egy hónap alatt álltunk át a digitális oktatásra, az egyes szakokon elengedhetetlennek bizonyuló gyakorlatokat pedig besűrítettük azokra az időszakokra, amikor épp kevesebb volt a fertőzött, de orvostanhallgatóink élesben is kipróbálhatták magukat a kórházakba, klinikákra, mentőkhöz beosztva.

Még épphogy csak rendeződni látszott a helyzet, amikor 2022-ben elindult a háború. A mindennapokat ez alapjaiban nem írta át, de azért ne feledjük, hogy Debrecen az ország keleti részén található, így a menekültellátásban mi is aktívan részt vettünk.

Van esetleg rálátásuk arra, hogy ez a számtalan kihívás milyen hatással volt a fiatalok mentális egészségére?

Sajnos egyre több mentálhigiénés problémával találkozunk, amit egy külön szervezeti egység kezel. Van például egy egyetemi életet segítő applikációnk (Studiversity), ahol a hallgatók nap mint nap megadhatják, hogy milyen a hangulatuk. Az elmúlt közel egy évben már több mint 200 ezer hangulatjelzés érkezett, ezekből pedig nagyon sok következtetést tudunk levonni. Látjuk, hogy mely karok hallgatói szorulnak épp segítségre, és igyekszünk ezeket a helyzeteket speciálisan kezelni. Olyan is volt már, hogy valakit személyesen felkerestünk, mert azt láttuk, hogy hetek óta rossz állapotban van, és ebből még akár nagyobb baj is lehet. Extra odafigyelést igényelnek a külföldi hallgatók, akik a fent említett nehézségek, korlátozások miatt akár évekig nem találkoztak szeretteikkel. Ezért fontosak a sport és kultúra köré épülő közösségek, mert ily módon ők is tartozhatnak valahová.

Ha a dolgozókat is beleszámoljuk, akkor több mint 45 ezer egyetemi polgárról beszélhetünk, sőt egyszer egy eseményen azt mondta, hogy közvetve 130-150 ezer ember mindennapjait határozza meg a Debreceni Egyetem. Hogyan tud ekkora felelősséggel megbirkózni?

Egyrészt ebbe szerintem nem szabad belegondolni, mert ha az ember mégis megteszi, beleroppan. Inkább arra törekszem, hogy mindent a legjobb tudomásom szerint és a legnagyobb odaadással csináljak. Közben mindig emlékeztetem magam arra, hogy ez a legkevesebb és a legtöbb is, amit megtehetek. Ezt teszik vezetőtársaim is, rektor úrral immár több mint tíz éve dolgozunk együtt. Az is rendkívül fontos, hogy az egyetemen testületek vannak, amelyek közösen hoznak döntéseket, és azt nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem csak a pénz motiválja őket, mert ha ez lenne a helyzet, akkor már rég nem itt dolgoznának.

Kancellárként bizonyára számos célja van, de ha csak rövid távon gondolkodunk, hogy látja, mi az, amit az egyetemnek a közeljövőben el kell érnie?

Nagyon sok mindenben szeretnénk fejlődni, az más kérdés, hogy mire lesz lehetőség, most ugyanis a külső környezetet tekintve nem a legkönnyebb időszakot éljük. Mindeközben tesszük a dolgunkat az új modellben is, a fenntartó alapítványi kuratóriummal megerősödve, amely szintén sokat tesz a stabilitásunk és a stratégiánk fejlesztése érdekében. Úgy néz ki, hogy idén július 1-re meg kell oldanunk a berettyóújfalui kórház integrációját, ami egy újabb kardinális változás. Gőzerővel készülünk a jövő évi Európai Egyetemi Játékokra, de közben folynak a beruházásaink, épül a gyermeksürgősségi klinika, nemrégen adtuk át a régió legmodernebb sugárterápiás központját, de zajlanak a munkálatok a gyógyszerész karunk új épületén, ahova egy tablettázó-kapszulázó üzem is készül, ami régi álmunk volt.

Idén megkezdődik a Műszaki Kar bővítése és felújítása, a kémiaépület rekonstrukciója és a járműtechnikai labor építése a debreceni autóipari központ felsőoktatási feltételeinek érdekében. Emellett az innováció területén is rengeteg tervünk van, úgy véljük ugyanis, hogy a hagyományos oktatás-kutatás-betegellátás hármasa mellett ez lehet az új, negyedik láb, amely végképp kinyitja az egyetemet a piac felé.

Ha csak egy dolgot emelhet ki, akkor mire a legbüszkébb?

Egyértelműen a kollégákra, a hallgatókra, az egyetemünk közösségére, akik nélkül az elmúlt évtized példátlan fejlődése nem sikerülhetett volna. Elöljáróban pedig csak annyit: csapatmunkára a jövőben is szükség lesz, ez még ugyanis csak a kezdet.

(Borítókép: Bács Zoltán. Fotó: Papajcsik Péter / Index)