Dicsértessék a Jézus Krisztus – kezdte Ferenc pápa, azzal folytatva: örül, hogy 2021 után ismét itt lehet, „a kegyelem nagy pillanata volt, és biztos vagyok benne, hogy lelki gyümölcseit máig is élvezitek”.

Krisztus a mi jövőnk

– hangsúlyozta az egyházfő.

Ferenc pápa elmondta: megláthatjuk a világunkat időnként megrázó viharokat, a gyors és folyamatos társadalmi változásokat és a hit válságát is, de azzal a látással, amely nem enged a csüggedésnek és nem veszíti szem elől a húsvét középpontját, a feltámadt Krisztust, aki a történelem központja és a jövő.

Életünk bármennyire is törékeny, szilárdan az ő kezébe van helyezve. Ha erről megfeledkezünk, akkor még mi is, pásztorok és világiak, emberi eszközöket és megoldásokat fogunk keresni, hogy megvédjük magunkat a világtól.

Visszatérni Krisztushoz mint a jövőnkhöz – folytatta Ferenc pápa, hozzátéve, hogy ne essenek áldozatául a világiasság váltakozó széljárásainak.

Ferenc pápa hangsúlyozta: saját korunk naiv olvasata is veszély, amely az alkalmazkodás, a konformitás kényelmén alapul, és elhiteti velünk, hogy mégis minden rendben van, csak mérlegelés nélkül alkalmazkodunk kell hozzá. A katasztrofális kishitűséggel és az alkalmazkodó szellemmel szemben az evangélium megajándékoz a megkülönböztetés kegyelmével. A pápa úgy véli, nincs igaza azoknak, akik azt ismételgetik, hogy minden elveszett a régi értékekből.

Az egyházfő arról is beszélt, hogy minden változékony, nem marad kő kövön, az Úr viszont nem akar csüggedést okozni vagy félelmet kelteni. Megemlítette a fügefa képét is.

Egy próféciával teli befogadásra nyertünk meghívást, megtanuljuk felismerni Isten jelenlétének jeleit a való világban, még ott is, ahol kihívás vagy kérdés formájában érkezik. Legyetek figyelmesek, anélkül hogy elvilágiasodnánk. Figyeljetek oda az elvilágiasodás folyamatára

– húzta alá a pápa.

Semmi pletykálkodás

Azt látják, hogy még ebben az országban is, ahol a hit hagyománya szilárdan gyökeret vert, tanúi az elvilágiasodásnak, ami veszélyezteti a család egységét és szépségét, kiteszi a fiatalokat az anyagias és hedonista életideál kockázatainak, és polarizálja az új kérdésekről és kihívásokról szóló vitát, így megjelenik az a kísértés, hogy megmerevedjünk, bezárkózzunk és harcos hozzáállást vegyünk fel, pedig ez a valóság lehetőségeket is hordoz számunkra, mert hitre és bizonyos témák elmélyítésére ösztönöz, valamint arra hív, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ezek a kihívások hogy léphetnek párbeszédbe az evangéliummal? Hozzátette, hogy meg kell tisztítaniuk az egyházat a világiasságtól.

Ferenc pápa kifejtette: a plébániai és lelkipásztori élet követelményei sokrétűek, sokan előrehaladott korúak, a fáradtság jelei mutatkoznak rajtuk. Fontosnak nevezte, hogy lelkipásztorok és világiak egyaránt érezzék a közös felelősséget, a válaszok az Úrtól és nem a világtól jönnek.

Az egyházfő arra is felhívta a figyelmet, hogy „semmi pletykálkodás”, pletykálkodás helyett jobb megharapni a nyelvünket, vagy mondani egy imát. A lelkipásztoroknak azt is elmondta, hogy az Atya arcát mutassák meg Isten szent népének, alakítsanak ki családias lelkületet, ne legyenek merevek. „Milyen Isten stílusa?” – tette fel a kérdést Ferenc pápa, úgy válaszolva, hogy közel áll hozzánk, gyengéd hozzánk, mindig velünk van, „vegyék fel bátran Istennek ezt a stílusát”.

A pápalátogatást percről percre nyomon követjük, folyamatosan frissülő cikkünket ide kattintva találja. A pápalátogatással kapcsolatos további írásainkat pedig itt.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)