Az elmúlt napokban nagy vihart kavart Novák Katalin köztársasági elnök azon döntése, hogy végrehajtási kegyelemben részesítette a Budaházy-ügy hét elítéltjét. Mi korlátozza az államfő kegyelmi jogkörét? Milyen gyakran élnek ezzel a jogosítványukkal? Volt-e példa arra, hogy az igazságügyi miniszter nem ellenjegyezte az elnök kegyelmi határozatát?
A középkori királyi jogosítványokra visszavezethető kegyelmi jogot az Alaptörvény értelmében a köztársasági elnök gyakorolja. Napjainkban kétféle kegyelem létezik: az egyik az eljárási, a másik a végrehajtási. Mindkét esetben az igazságügyi miniszter előterjesztésére van szükség. A köztársasági elnököt azonban nem köti a javaslat, vagyis tetszése szerint dönthet, és azt még csak indokolnia sem kell. A kegyelmi eljárásnak nincs kidolgozott menete, például az érintett meghallgatására sincs lehetőség. A folyamatban lévő ügyekről kizárólag a terheltnek vagy a kérelmezőnek adható tájékoztatás. Ugyanakkor az elnöki döntés csak akkor válik érvényessé, ha azt az igazságügyi miniszter ellenjegyezte.
A köztársasági elnököt megillető kegyelmi jogkör nem jogorvoslati fórum, a kérelemben foglaltak mérlegelésekor az államfő nem az ítéletet (a bűnösséget vagy a büntetés mértékét) vizsgálja felül, hanem olyan szempontokat mérlegel, amelyekre a bíróság nem lehetett tekintettel. Vagyis
a kegyelem mindig egyedi és kivételes.
Ennek megfelelően a köztársasági elnök határozatával szemben nincs is helye jogorvoslatnak vagy felülvizsgálatnak.
A kegyelmi beadványok tehát előbb az Igazságügyi Minisztériumba futnak be. A jogszabályok szerint az igazságügyi miniszter az álláspontját a jogerős bírói ítélet után bekövetkezett új, nyomós körülmények figyelembevételével alakítja ki. Vagyis a kegyelmi ügyek előkészítésekor a tárca mozgástere viszonylag szűk. Méltányolható okként értékelhetik a vádlott vagy rokona betegségét, az eltartásra szorulók anyagi helyzetének végletes romlását, nők esetében gyermek születését.
A MAGUKAT ÁRTATLANOKNAK VALÓKKAL, ILLETVE AZ IMMÁR JÓ ÚTRA TÉRTEKKEL NEM TUDNAK MIT KEZDENI.
Ez azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy a köztársasági elnök esetükben is kegyelmet gyakoroljon, mert a minisztériumnak minden kérelmet továbbítania kell hozzá.
Ami a konkrét ügyeket illeti, a legtöbben jogerős szabadságvesztés büntetésük elengedését, mérséklését vagy felfüggesztését kérik, de sokan szabadulnának mellékbüntetésüktől (például foglalkozástól eltiltástól). Érdekesmód a büntetőeljárás megszüntetéséért alig folyamodnak. A beadványok túlnyomó többségében a családi, illetve a szociális körülményeikben bekövetkezett változásokra, esetleg az elítélt, illetve közeli hozzátartozója súlyos betegségére hivatkoznak.
A kegyelmi döntések – legyen az elfogadó vagy elutasító – általában nem nyilvánosak, nem hirdetik ki őket sem a bíróságok, sem az ügyészségek honlapján, sem a Magyar Közlönyben, sem pedig a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalos oldalán. A kegyelmi ügyek statisztikája az Igazságügyi Minisztérium egyik aloldalán hozzáférhető.
A statisztikai adatok pedig arról tanúskodnak, hogy az államfők rendkívül ritkán élnek kegyelmi jogkörükkel.
Átlagosan száz ügyből csak kettőben születik pozitív döntés. A legtöbb kegyelmet Göncz Árpád adta (1245), míg Mádl Ferenc 138, Sólyom László 106, Schmitt Pál 23, Áder János pedig mintegy hatezer kérelmet elbírálva 120 alkalommal élt ezzel a jogkörével.
A 2022. május 10-én hivatalba lépett Novák Katalinhoz a múlt év végéig 194 végrehajtási kegyelmi kérvényt nyújtottak be, amiből 11-et (5,67 százalék) hagyott jóvá. Ilyen magas arányra 1997 óta nem akadt példa. Többek között kegyelembe részesítette a Budaházy-ügy hét elítéltjét is.
A köztársasági elnök 2023 első három hónapjában Varga Judit igazságügyi miniszter felterjesztése alapján 86 kérelmezőből hármat (3,49 százalék) részesített kegyelemben.
A kegyelmi jogkör gyakorlása az újkori magyar történelemben több esetben is nagy szerepet kapott. Mint például a Jány Gusztáv, illetve a Nagy Imre elleni koncepciós eljárásokban.
1947. november 26-án háborús bűntett miatt kivégezték Jány Gusztávot, a Don-kanyarnál tragikus sorsra jutott, mintegy kétszázezres létszámú magyar királyi 2. honvéd hadsereg parancsnokát. Az ítélet meghozatala után Jány nem kért kegyelmet, mert – mint bírái előtt kijelentette – azzal a bűnösségét ismerte volna el. A Budapesti Népbíróság és a Népbíróságok Országos Tanácsa is kegyelemre méltónak minősítette, sőt a tanácsvezető bíró is kegyelemre terjesztette elő. Azonban Tildy Zoltán köztársasági elnök november 22-én elutasította a kérvényt. A védelem kérelmét pedig el sem bírálták.
Nem kért kegyelmet Magyarország egykori miniszterelnöke, Nagy Imre sem. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, továbbá hazaárulás bűntettének elkövetése miatt kötél általi halálra ítélte. Az utolsó szó jogán többek közt kijelentette:
Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek.
Jóllehet a volt miniszterelnök nem kért kegyelmet, az ügyvédje igen. A halálos ítéletet meghozó népbírósági tanács ekkor kegyelmi tanáccsá alakult, majd rendkívül rövid idő alatt vissza is utasította a kegyelmi kérvényt. A mártír miniszterelnököt június 16-án végezték ki.
A rendszerváltozás óta is számos kegyelmi ügy kapott nagy nyilvánosságot. A törökbálinti zendülő katonák ügye például 1992-ben járta be a magyar sajtót. Azt történt ugyanis, hogy 1991 áprilisában húsz törökbálinti sorkatona kimerültségre hivatkozva nem volt hajlandó őrségbe menni. Ezért ellenük zendülés bűntette miatt nyomozás indult, majd a bíróság különböző időtartamú börtön- és fogházbüntetéseket szabott ki. Az igazságügyi tárca elutasító javaslattal terjesztette fel az államfőnek a katonák kegyelmi kérvényét. Göncz Árpád akkori köztársasági elnök előzetesen úgy nyilatkozott, ha elé kerülnek a kegyelmi kérelmek, akkor elfogadja őket. Végül kompromisszum született: három családos sorkatona kegyelmet kapott, míg a többiek esetében az államfő nem talált elegendő indokot arra, hogy eltérjen Balsai István igazságügyi miniszter javaslatától.
Egy másik ilyen ügyben a rendszerváltozás utáni első kémper vádlottja több mint egy évtizeden át háborítatlanul szolgáltatott ki katonai adatokat a jugoszláv hírszerzésnek. A titkokért cserébe a családja néhányszor az Adriai-tenger partján nyaralhatott. Szántó Rudolfot kémkedésért tízévi fegyházra ítélték, de a honvéd zászlós a kiszabott büntetésből – az előzetes letartóztatásban töltött idővel együtt – végül mindösszesen négy évet húzott le, mert Vastagh Pál igazságügyi miniszter előterjesztése alapján Göncz Árpád köztársasági elnök 1995. február 23-án egyéni kegyelemben részesítette.
Talán a legnagyobb vihart Dávid Ibolya igazságügyi miniszter döntése keltette. Göncz Árpád 1998 őszén elnöki kegyelmet adott Kunos Péter bankárnak, akit egy jogilag vitatott ügyben két év börtönbüntetésre ítéltek.
Dávid Ibolya azonban nem ellenjegyezte a kegyelmi határozatot, így először fordult elő Magyarországon, hogy a köztársasági elnök nem élhetett kegyelmi jogával.
Nagy port vert fel Simek Kitti ügye is. A lány 2002. augusztus 30-án, 13 évesen egy engedély nélkül tartott pisztollyal közvetlen közelről agyonlőtte alvó mostohaapját, aki édesanyja és Kitti egybehangzó vallomása szerint tíz éven keresztül folyamatosan bántalmazta és szexuálisan zaklatta őt. A kiskorú tótújfalusi lány a bírósági eljárás alatt teherbe esett, végül „a családi körülmények változása” miatt részesítette őt kegyelemben Mádl Ferenc köztársasági elnök.
(Borítókép: Novák Katalin. Fotó: Sóki Tamás / Index)