A vádirat szerint B. R. 2010. szeptember 22-én az esti órákban ismerőseivel kártyázott és italozott, majd később egy presszóban egyedül folytatta az italozást. Amikor már nem tudott fizetni a fogyasztásért, elhatározta, hogy pénzt szerez.

Ennek érdekében bement egy ismerőse ingatlanára a nyitva lévő kiskapun, majd a teraszablak szúnyoghálóját kivágta, benyúlt a belső kilincshez a bukóra nyitva hagyott ablakon, kinyitotta, és bemászott az előszobába.

Amikor a bent alvó férfi felébredt a zajra, magához vett egy riasztópisztolyt, a vádlott azonban elvette tőle, és a sértett fejét ötször nagy erővel, majd még további tizenhat alkalommal megütötte. A bántalmazás során a sértettnek rendkívüli fájdalommal járó sérüléseket okozott.

Az ütések következtében a sértett elvesztette eszméletét, majd a helyszínen elhalálozott. A vádlott ezután a házban a sértett ruhái között kutatott, onnan ismeretlen összegű készpénzt tulajdonított el, és magával vitte a riasztópisztolyt is.

A bizonyítási eljárás lényeges pontja a sértett lakásának ablakkilincsén fellelhető DNS-nyom volt, mely egyezett a vádlott DNS-ével, azonban a szakértő kifejtette: az nemcsak közvetlenül, hanem közvetett módon – akár a vádlott és a sértett közötti kézfogást követően – is odakerülhetett.

Az ítélet nem jogerős, az ügyész bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezett, míg a vádlott és védője tudomásul vette a döntést.