Virág Andrea az elmúlt év értékelését azzal kezdte, hogy a politikai helyzet tavaly májustól mostanáig alapvetően nem sokat változott. Az ellenzék nem igazán tudta összeszedni magát a vereség óta, és ahogy azon a térfélen, úgy a kormányoldalon sem történt érdemi változás. Bár peremszavazókat veszített a Fidesz, a jelentős törzsszavazói bázisuk az uniós konfliktus és az infláció hatására sem fordul el a párttól.

Továbbra is azt látjuk, hogy van egy erős és stabil támogatottsággal bíró kormányoldal, valamint van egy szétesett, nem igazán együttműködő, a helyét, stratégiáját nem igazán találó ellenzék

– összegzett a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, hozzátéve: érdekes fejlemény a Mi Hazánk parlamentbe kerülése, egy nagyjából tízszázalékos támogatottsággal bíró radikális jobboldali párt újdonság a másfél évvel ezelőtti állapothoz képest.

Böcskei Balázs úgy indított, hogy 2008-ban Sebők Vilmossal közösen írtak egy cikket A rendszerváltó politológia tündöklése és bukása címmel, ma újraolvasva az anyagot annak minden szava érvényes. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója szerint a magyar politikai elemzés a megértés és megismerés szempontjából általában arra fókuszál, hogy egyes intézkedések miért nem működhetnek, „ott is válságot keres, ahol adott esetben nincs válság, vagy ott is kizárólagosan válságot gondol, ahol támogatottságot stabilizáló vagy növelő intézkedések zajlanak”.

A politológus arra hívta fel a figyelmet, a kormány intézkedéseit, például az ársapkákat, lehetett volna úgy is olvasni, hogy azok a választótábort stabilizáló intézkedések, viszont a magyar politikai elemzés úgy közelít ezekhez, hogy „hogyan nem lesznek hatékonyak az intézkedések”. Ez a megismerési probléma hívja életre azokat a kérdéseket, hogy miért nem csökkent a kormánypárt támogatottsága.

„Az elemzésnek azért van igazságnélkülisége, mert nem hajlandó elgondolni, hogyan lehet másképp olvasni ezeket az intézkedéseket” – ez Böcskei Balázs számára az egyik tanulság az elmúlt egy évből.

Az IDEA kutatási igazgatója azzal folytatta:

illúzió lett volna azt gondolni, hogy az ellenzéki pártok támogatottságában jelentős növekedés áll be.

Rögtön hozzátette, ez nem azt jelenti, hogy gazdasági válság esetén nem lehet számolni az ellenzék növekedésével, de a választói magatartás trendjeivel ellentétes lett volna, ha a bizonytalan vagy a kevésbé elkötelezett szavazók akkor még két évvel az önkormányzati választás előtt pártot kerestek volna maguknak.

Böcskei Balázs harmadik tanulságként az ellenzéken belüli hegemóniaharcról beszélt. Úgy látja, hogy a Momentum–DK-versenyfutás első szakasza lezárult, majd felhívta a figyelmet a két párt között a kutatásokban a DK javára fennálló támogatottságkülönbségre.

Az elemző rámutatott: bizonyos pártok beárazódtak, egyes pártok növekedési potenciálja elérte teljesítőképessége határát, „ez felveti a kérdést, hogy az együttműködési kényszer kik közötti együttműködési kényszer”. Böcskei Balázs szerint úgy tűnik, a választók felismerték, hogy kik a potens szereplői az ellenzéki oldalnak.

Ez a hatpárti struktúra, amiben van kettő plusz négy mikro vagy kispárt, fenntarthatatlan struktúra

– húzta alá az IDEA kutatási igazgatója.

Mráz Ágoston Sámuel úgy foglalta össze a helyzetet, hogy a Fidesz a biztos pártválasztóknál 50 százalék környékén van, a baloldal körülbelül 40 százalékon áll, ebből nagyjából 15-20 százalékot jelent a DK.

A nyers adatokban van visszaesés a Fidesz esetében, de ezek a szavazók nem pártoltak el. Ha választási szituáció van, és sikeresen menedzselik a mozgósítókampányt – ebben komoly tapasztalata van a Fidesznek –, a szavazók visszanyerhetők

– mutatott rá a Nézőpont Intézet vezetője.

Az elemző a Kutyapártról úgy fogalmazott, ez a párt a legmegfoghatatlanabb, eltérő adatokat láthatunk a különböző mérésekben. Mellettük van még a 10 százalékos Mi Hazánk, „ez a centrális erőtérnek egy aszimmetrikus, részleges visszaállását jelenti, ami a Fidesznek rendkívül kedvező pozíció egy inkább többségi választási rendszerben”.

Mráz Ágoston Sámuel kitért arra is, hogy

augusztusban, szeptemberben bármi megtörténhetett volna a magyar politikában, mert a rezsicsökkentés átalakítása, az infláció emelkedése nagy kockázat volt a kormánypárt szempontjából, de sok más szempont volt, amelyek miatt nem alakult át a helyzet.

Az egyik ilyen belső szempontnak nevezte, hogy a Fidesz a szankciók hangsúlyozásával elfogadtatta, külső eredetű a válság. Az alternatíva hiánya pedig „a magyar politika egyik legjellemzőbb adottsága, ez is a fordulat elmaradásának fontos oka”.

Závecz Tibor azzal csatlakozott a beszélgetésbe, hogy sok minden hasonló ahhoz, ami a választások utáni pillanatokban volt: háború van, gazdasági nehézségek akkor is voltak, az EU-val való konfliktus régóta húzódik. Az infláció érzékelésének volt hatása, ez vitt el támogatókat a Fidesztől. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy bár még mindig negatív a közhangulat a kutatásaik alapján, de történt elmozdulás pozitív irányba.

A Závecz Research alapítója, ügyvezetője az ellenzékről elmondta:

sokszínűek, ennek előnye, hogy széles társadalmi palettát tudnak lefedni, de hátránya is van, mert egy sokszínű dolognak kellene szintézist teremteni, ennek eddig kevés sikertörténete van.

A verseny kinyílásával a különbözőségek jobban érződnek, ha ezek fennmaradnak a jövő évi választásokig, annak ára lesz – folytatta Závecz Tibor, jelezve, hogy valamilyen konszenzus kellene, de nem gondolja, hogy olyan összefogás lesz, mint 2022-ben.

A szociológus az ellenzék egyik hiányosságának az érzelmi azonosulás lehetőségét tartja:

A Fidesz folyamatosan építi azokat a kötelékeket, amelyek nemcsak a racionalitáson alapulnak, hanem az együvé tartozás különböző attribútumait ragasztja magához. Az ellenzék minden témában sokfélét mond, és mind racionális, pedig megkerülhetetlen az érzelmi azonosulás. Ennek nemcsak országosan, hanem helyi szinteken is meg kellene valósulnia.

Párhuzamos pályákon fut a kormány és az ellenzék?

Virág Andrea szerint az ellenzéki oldalon megváltozott a logika. A választások előtt még az volt a logika, hogy a konfliktusokat elnyomják a kampányban, aztán ezek felszínre kerültek, nyár óta pedig arról szól az ellenzéki pártok stratégiája, hogy a saját pozíciójukat erősítsék. Az elemző úgy vélekedett, ez inkább az ellenzéki torta újraosztásáról szól, nem a torta növeléséről, amit többek között az EP-választások logikája diktál.

Mintha párhuzamos pályákon működne a kormány és az ellenzék. Vannak a kormányzat körül kialakuló ügyek, például az infláció, az uniós pénzek, a pedagógustüntetések. Ezek nem az ellenzékkel való konfliktusok, a kormányzattal szemben álló szereplő nem valamelyik ellenzéki párt, hanem uniós szervek, külföldi vezetők, pedagógusszervezetek. Nem a kormány és az ellenzék harcát látjuk, mint egy klasszikus demokráciában. Az ellenzéki térben a konfliktusok az ellenzéken belüliek, például az a kérdés, hogy melyik párt tud zöldebb lenni, vagy melyik párt vezeti az ellenzéket

– vázolta fel a kormány és az ellenzék párhuzamos pályáit a Republikon stratégiai igazgatója.

Mráz Ágoston Sámuel szerint a DK azért járt el bölcsen, mert felismerte, hogy üvegplafonba ütközik Gyurcsány Ferenc népszerűtlensége okán, és ezért nem a kereslet bővítésére építette stratégiáját, hanem a kínálat szűkítésére, „fejvadászmódszerrel” halásszák el az ellenzék felső középvezetői állományát. A Nézőpont vezetője kitért arra is, hogy az árnyékkormány neve a magyar nyelvben kezelhetetlen fogalom, de az, hogy létrejött egy ilyen – „ami egyébként nem csinál sok mindent” –, okos húzás volt.

Az elemző a Momentumnál kudarctörténetet lát, pedig megvolt a pártnak az esélye arra, hogy másik pólusa legyen az ellenzéknek, „a történet mostani tudásunk szerint nem tűnik sikeresnek”, hiába Donáth Anna bevetése.

Mráz Ágoston Sámuel a Jobbikot is megemlítette, amelyet elemzőként már temettek, viszont Gyöngyösi Mártonnal egy új kísérlet szemtanúi, „olyan csapattal állt össze, ami az MDF-ből pár év alatt Bokros Lajost indító új politikai erővé lépett elő”. Az elemző emögött azt a kalkulációt gondolja, hogy ha a Momentum gyenge a maradék baloldali szavazórétegben, akkor valakinek van lehetősége betölteni 4-5-6 százalékos teret, ezért az EP-választáson akár a Jobbik is lehet mandátumszerző.

Böcskei Balázs nem látja, hogy a Momentum és a Jobbik ugyanabból a választói szegmensből tudna potenciálisan növekedni, a Jobbik növekedésével kapcsolatban erősen szkeptikus.

Egészen sajátos úgy beszélgetni, hogy amit akár az akadémiai, akár az alkalmazott politikatudomány nyelvén úgy hívunk, hogy a politikának egyértelmű ismérve a támogatottság, azt teljesen figyelmen kívül hagyjuk. Úgy beszélünk itt hat pártról, mintha ténylegesen hat pártról kellene beszélni. A mai napig megdöbbentő, hogy a kutatásokból kiolvasható trendeket valójában teljes mértékben figyelmen kívül hagyjuk

– hangsúlyozta a politológus, rámutatva: a Momentumnak és a DK-nak, valamint a további pártoknak különbözők a céljuk.

A Momentum és a DK célja, hogy potenciális 2026-os kormányzó pártként tudja magát tételezni, ennek megfelelően alakul a stratégiájuk, a további szereplők célja „a jelenlegi elit-újratermelődési stratégia fenntartása”, kizárólagos cél az önkormányzati pozíciók, valamint az országgyűlési képviselői helyek megtartása.

Böcskei Balázs elmondta, azon a ponton, amikor tudják, hogy a választók fel tudják ismerni a potenciális esélyest és az elveszett szavazat intézményét is, a politikai elemzés nyelvén nehéz értelmezni azt, hogy mit keresnek a hatpárti diskurzusban.

Závecz Tibor legitim célnak nevezte, ha a legnagyobb ellenzéki párt kormányzati szerepre készül, de az is legitim, ha egy 3 százalékos pártnak a parlamentben maradás a célja, ahogy az is, hogy az 1-2 százalékos Párbeszéd megtartsa a 2019-es önkormányzati választáson szerzett pozícióit. Az EP-választás „sorsdöntő lesz”, mert aki nem szerez mandátumot, nehéz tárgyalási és szavazatszerző helyzetbe kerül 2026-ig.

Új szempontként a Závecz Research vezetője azt hozta be, hogy a DK-n kívül öt ellenzéki pártban változott a csúcsvezetés, ami forrongásba hozza a párt közvéleményét, a lecsendesedéshez idő kell, „érzelmi túlfűtöttség esetén nem nagyon lehet kitűzni olyan tartalmi kapaszkodókat, amelyeket a párt egyhangúlag visz tovább”. Závecz Tibor a pártvezetéssel kapcsolatban megjegyezte, a társelnöki rendszereket nem tartja jónak, mert az ő látószögéből ez a felelősség nem egyértelmű vállalása.

Závecz Tibor leszögezte:

a Fidesszel csak úgy tudja felvenni az ellenzék a harcot, ha kitalál valamilyen együttműködési formát. Egymásra vannak utalva. Az önkormányzati választás megadja azt az esélyt, hogy többféle formáció legyen, de mindig a helyi viszonyoknak megfelelő konstrukciót kell előállítani.

A szociológus azt látja, hogy az ellenzéki pártok támogatottsága rosszabb, mint a hozzájuk tartozó személyeké, különösen a nagyvárosokban. Ennek részben az az oka, hogy a helyi vezetők polgármesteri pozícióban tudják tételezni magukat, leválva a pártról. Budapesten viszont vannak olyan kerületek, ahol fel lehet vállalni a párttámogatást, mert az sem rontja a pozíciót. „A Fidesznél épp a fordítottja van”, önkormányzati szinten jobb a párt megítélése, mint a hozzá tartozó politikusoké.

Virág Andrea Böcskei Balázs felvetésére válaszolva rögzítette: azért beszélnek hatpárti együttműködésről, mert a választók is ebben gondolkodnak. Az őszi kutatásuk azt mutatta, hogy ezt a közösséget az antiorbánizmus tartja együtt, valamint azt is, hogy a választók az együttműködés részeként tekintenek azokra az 1-2-3 százalékos pártokra is, amelyeknek önmagukban nem sok esélyük van a küszöb elérésére.

Böcskei Balázs erre válaszul jelezte, a kutatásoknál a kérdésfeltevés befolyásolja a választási irányokat. Abban igazat adott a Republikon stratégiai igazgatójának, hogy antiorbánista a szavazótömb, „a választók antiorbánisták és nem pártidentifikációval bírnak. Ha azzal bírnának, akkor ezeknek a pártoknak a támogatottsága mérhető lenne”. Az egyik kutatásuk azt mutatta, a válaszadók tudtak azonosulni Donáth Anna arról szóló mondatával, hogy kevesebb pártra van szükség, és azokat a pártokat ítélték kevésbé szükségesnek, amelyeknek a támogatottsága 5 százalék alatti.

Ebből nem következik, hogy nincs együttműködési kényszer. Az a kérdés, hogy kik között van. Azt is üzenik a választók, hogy létező entitások közötti együttműködés kell

– fogalmazott Böcskei Balázs.

Mitől stabil a Fidesz támogatottsága?

Závecz Tibor kifejtette, a negatív történések lemorzsoltak olyanokat a Fidesz táboráról, akik az elmúlt időszakban egzisztenciális sértettséget szenvedtek el.

A magszavazótábor viszont nem tegnap állt össze, évtizedes múltja van, megbonthatatlan, ezt adottságként kell kezelni.

A kommunikációval kapcsolatban megjegyezte: döbbenten látja azokat a kutatásokat, amelyek szerint a kormánypárti narratíva a háborúról már relatív többségben van a magyar társadalomban, „ezt elérni hihetetlen kommunikációs gépezet kell”, ebben nincs pariban az ellenzék, nincsenek meg a forrásai hozzá.

Mráz Ágoston Sámuel megjegyezte, az ellenzék strukturális helyzetét nehezítette a külföldi finanszírozás kérdése, ami tovább rontotta a bizalmi helyzetet az ellenzéki pártok között. A Závecz Tibor által említett forráskérdést „önámításnak és önfelmentésnek tartja”, majd kijelentette, hogy a Fidesznek háromszor sikerült pénz nélkül választást nyerni Magyarországon, de azt nem árulta el, hogy melyik hármat. Megjegyezte azt is, hogy jelenleg hat olyan közvélemény-kutató intézet van, amely közel áll az ellenzékhez.

A Nézőpont vezetője a Fidesz sikerességének okai közé sorolta, hogy sikerült elfogadtatni a külső hatást mint a rossz hangulat okát. Kitért az alternatívahiányra, és arra is, hogy Orbán Viktor imázsa fontos a Fidesznek, ami nem romlott az elmúlt években. Emellett a Fidesz erős a témamenedzsmentben, olyan ügyeket tudnak napirenden tartani, ami számukra kedvező. Rávilágított arra is, Orbán Viktor úgy állította össze a kormányát, hogy nincs alternatíva, kulcshúzásnak tartja Lázár János és Navracsics Tibor bekerülését, akik „korábban fogalmaztak meg más hangulatú gondolatokat”. A kritikus hangok megszűntek, ami erősíti a Fidesz pozícióját.

Böcskei Balázs beemelte azt a szempontot is, hogy hogyan olvassák a kutatásokat. Példaként hozta, hogy az inflációs adatokból hajlamosak következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy merre fognak menni a folyamatok, „a politikán kívüli, alapvetően gazdasági mutatókból próbáljuk levezetni, hogy mi történhet”. Ezeket nem ignorálja, de kiegészítette azzal, amit nehéz mérni, hogy milyen a bizalom a társadalomban a kormány válságkezelési kompetenciáját illetően. 2010-et követően ez a negyedik válság, amit kormányzati pozícióból kezel a Fidesz, „minden válságkezelés után újrázás történt”.

Virág Andrea több tényezőt lát a Fidesz támogatottságának stabilitása mögött, az egyik ilyen, hogy a háborúval kapcsolatos fideszes narratíva átment a társadalmon. Az okok közé sorolta, hogy az ellenzéket leginkább az oktatási tüntetések tartották mozgásban, és bár voltak jelentősebb megmozdulások, érdemi eredményeket nem tudtak elérni, és a kutatások alapján egyébként sem olyan témáról van szó, amely a társadalom egészét foglalkoztatná.

A Republikon stratégiai igazgatója megjegyezte, az, hogy van egy ennyi pénzből működő és jól kitalált kormányzati kommunikáció, nem jelenti azt, hogy az ellenzéknek nincs esélye, csak „összeszedettebb, jobban kitalált stratégiát és kommunikációt kellene folytatni”.

Ezek lehetnek a meghatározó témák

Závecz Tibor arra számít, hogy a következő egy évben fennmaradhatnak a jelenleg is aktuális témák, a háború és az infláció sem ér véget, ezek mellett az egészségügy helyzete eszkalálódhat, ami a rendszerváltás óta húzódó kérdés. Vélhetően nem lesz országos téma a korrupció, és az oktatásban sem lát gyújtóerőt az ellenzék számára.

Mráz Ágoston Sámuel úgy vélekedett, hogy a háború és béke kérdése, valamint az infláció lesz napirenden, „az egészségügynek most nincs olyan csomósodási pontja”, hogy az általános elégedetlenség üggyé, politikai témává váljon.

Böcskei Balázs arra hívta fel a figyelmet, nem az a kérdés, hogy ezek lesznek-e a témák, hanem az, hogy a politika milyen viszonyulásokkal beszéli el ezeket. Példaként kifejtette, a tanártüntetésekkel összefüggésben óriási várakozás volt, a kutatásuk alapján még a Fidesz-táborban is van egyetértés a béremelés szükségességét illetően. Amikor viszont a kérdésük a pedagógusok munkájának megítéléséről szólt, akkor azt látták, hogy tapasztalatok szintjén nincs meg az a fajta viszonyulás a pedagógusokhoz, ami szolidaritásközösség kialakulását tenné lehetővé. Az IDEA kutatási igazgatója a jövőre vonatkozó kérdést úgy összegezte, „továbbra is azoknak a hangját fogják meghallani a választók, akiknek van támogatottságuk”.

Virág Andrea szerint a Fidesztől a szankciókról, a háborúról és békéről szóló, valamint „az EU rossz” típusú kampányt fogunk látni. Az ellenzéktől, különösen a DK és a Momentum részéről pro-EU kampányra lehet számítani, valamint szeretnék témává tenni az önkormányzatiság kérdését, ahogy a zöldügyeket is.