A két XIII. kerületi iskola összeolvasztásáról márciusban kezdtek hírek terjedni a szülői közösségeken belül. A Dózsa Általános Iskola mélyen az átlag alatt teljesít, a tanári kar évről évre kicserélődik, a gyerekek lemorzsolódnak. A tankerület által tervezett intézményi integrációról nem osztanak meg az érintettekkel minden részletet, ezért a szülői kérdések egyre csak sokasodnak.
Egyre több a megválaszolatlan kérdés két, egymástól csupán 1000 méterre lévő budapesti iskola körül. A Közép-Pesti Tankerületi Központ vezetője, Házlinger György levelet írt a Tutaj utcai Pannónia Általános Iskola igazgatójának, s miután az abban foglalt terv az érintettek tudomására jutott, egységes szülői tiltakozás vette kezdetét a XIII. kerületben. A levélben ugyanis a tankerületi központ vezetője arról tájékoztatta az iskola igazgatóját, hogy javasolják a belügyminiszternek a Dózsa György úti Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola Pannónia Általános Iskolába történő beolvasztását.
A tankerületi vezető levelében azt írta, hogy a Dózsa György úti iskola rendkívül sok problémával küzd. Évről évre csökken a tanulók létszáma, emiatt pedig spontán szegregációs problémák alakultak ki. A tankerület részéről Stefán György szakmai vezető ezt azzal magyarázta, hogy a „Dózsában”
A Dózsa szülői munkaközösségének vezetője ugyanakkor a szegregációs vádat kikérte magának. Szerinte bár vannak problémái az iskolának, ezeket az elmúlt években szisztematikus, előre megtervezett módon lehetett volna kezelni, és ami fontosabb, az elkövetkezendő években is meg kellene próbálni. Attól tartanak, hogy ha „versenyistállóba” helyeznek át megfelelő előkészítés és speciális pedagógusok nélkül, nem az ottani terheléshez szokott gyermekeket, akkor ezek a gyermekek sikertelenségeket, kudarcokat élnek meg, ami okszerűen eredményez majd lemorzsolódást.
Az esélyt az intézményünk nevében is szereplő két tagozat, a sport és az ének-zene tagozat ismételt elindítása nagyban elő tudná mozdítani.
– húzta alá a Dózsa szülői munkaközösségének vezetője. A Dózsa önállóságának megszüntetése mögött a tankerület egész iskolát megszüntető célját sejtik. Úgy érzik, hogy ebben a folyamatban a gyermekeik áldozatok, a tervezett integráció pedig maga az áldozathibáztatás.
A döntéshozatalt megelőzően az érintettek véleményezhetik a tervet (de szavazati jogosultságuk nincs). A tankerület márciusban egyeztetést szervezett az érintett iskolák szülői és dolgozói közösségeivel, továbbá meghallgatta a diákönkormányzatok képviselőit és az intézmények iskolaszékének tagjait is. Ennek során tudták meg a családok, hogy az átszervezés kifutó rendszerben 3 év alatt zajlana le, de a két intézményt szervezetileg már idén összevonnák, a Dózsa körzetét pedig 4-5 szomszédos iskola között osztanák szét. A szülők értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a 2024/2025-ös tanévre a Dózsa jelenlegi körzetébe tartozó gyerekek már az új körzethatároknak megfelelő iskolába iratkozhatnak be.
Ahogy az iskola honlapján is írják, a Pannónia elkötelezett az integráció, inklúzió mellett. Az 1998–99-es tanév óta az iskola nyitott a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelésére, törekszenek arra, hogy az érintett gyerekek és a befogadó közeg igényeit és szükségleteit a lehető legjobban megismerjék, és őket a lehető legsokoldalúbban, legfelkészültebben segítsék. A fenti inkluzív pedagógia azonban rendkívüli szakmai tőkét és humán erőforrást igényel, és mivel az elmúlt években egyre több helyen tapasztalt szakemberhiány a Pannóniát is elérte, egyre komolyabb kihívást jelent az intézmény vezetésének és a pedagógusi közösségnek a magas színvonalú inkluzív nevelés biztosítása. Márpedig – ahogyan azt az Indexnek nyilatkozó egyik érintett szülő elmondta – akár
már néhány viselkedésszabályozási nehézséggel küzdő gyerek is képes egy-egy osztály belső dinamikáját kedvezőtlenül befolyásolni. A nehézségek kezelése csak akkor lehet sikeres, ha a gyerekek és pedagógusok megszerezhetik a befogadásukhoz szükséges kompetenciákat.
A tervezett iskolaösszevonás szempontjából ennek azért van különös jelentősége, mert a tankerület tájékoztatása szerint a Dózsában rendszeresen fegyelmi intézkedésekre van szükség. Az intézmény azon kevés fővárosi iskola közé tartozik, ahol iskolaőrt kellett alkalmazni. A körzethatárok átszervezésével a környező iskoláknak számolniuk kell azzal, hogy a jelenlegi kihívások mellett újabb próbatételeknek kell majd megfelelniük. Kompetens szakemberek nélkül, valamint a fenntartó által megfelelően előkészített, vezetett és kísért inklúziós támogatás nélkül a tervezett összevonás eleve kudarcra van ítélve.
Az elsődleges probléma azonban már nem is az, hogy nem találnak a beolvasztási folyamathoz új szakembereket, hanem az, hogy a régiek is elmennek, így a maradókra minden korábbinál nagyobb teher hárul, és félő, hogy nem lesz kapacitásuk az újonnan érkező, eltérő képességű és szükségletű tanulók differenciált oktatására.
Nem nagyon látszik, hogy egy pusztán földrajzi áthelyezés hogyan oldaná meg a Dózsa György úti iskola alapvetően szakmai problémáját. Egy ilyen összevonás előtt elengedhetetlen, hogy a befogadó iskola tanulói, a tantestülete és a szülői közösség is fel legyen készítve a befogadásra
– sorolja az egyébként másutt gyógypedagógusként dolgozó érintett szülő. Ő pontosan látja, hogy több pedagógus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, iskolai szociális munkás és iskolapszichológus kellene. Pár hete egy iskolapszichológus érkezett a Pannóniába, de a tapasztalat azt mutatja, hogy olyan alacsonyak az adható bérek, hogy előbb mennek el a szakemberek, mint hogy egy-egy esetet végig tudnának kísérni. Stefán György szerint készült egy összevonást szakmailag megalapozni hivatott előzetes hatástanulmány, de azt mondta, az nem nyilvános.
Ezek után nem meglepő, hogy a javaslatot – csakúgy, mint a Dózsában – a Pannónia Német Nemzetiségi Kétnyelvű és Angol Nyelvet Oktató Általános Iskola szülői közössége, az alkalmazotti közösség, az iskolaszék és a diákönkormányzat is elutasította. Az ügymenet szempontjából azonban ennek vajmi kevés jelentősége van, hisz ez csak egy vélemény és egyáltalán nem perdöntő szavazat. Úgy tudjuk, a javaslatot indokló tankerületi anyag már ott van Pintér Sándor miniszter asztalán.
Az egyik szülő nyomatékosan megjegyzi: a szülői közösség azért tiltakozik az összevonás ellen, mert hiányolja annak szakmai előkészítését és támogatását. Azt szeretnék reálisan előre megtudni, hogy
mi történik olyankor, amikor eltérő szervezeti kultúrák előkészítetlenül találkoznak, amikor a befogadott diákok közül a kiváló és az átlagos tanulók mellett számos viselkedésszabályozási nehézséggel küzdő gyereknek kell egy új szervezeti miliőbe beilleszkednie úgy, hogy ehhez a pedagógusaik nem kapnak érdemi támogatást.
Úgy látják, hogy a két iskola összeolvasztása nincs szakmailag megfelelően előkészítve, következésképp eleve kudarcra van ítélve. Érzése szerint ami jelenleg az iskolájuk körül zajlik, az nem más, mint puszta „problémaáthelyezés”.
Számos kérdés merült fel, de a március 20-ai tankerületi egyeztetésen Stefán György a legtöbb kérdésre nem tudott megnyugtató választ adni.
Az Oktatási Hivatal adatai alapján a Dózsa és a Pannónia oktatási és nevelési eredményeiben nagy és szignifikáns különbség van, amit jól mutat a matematikai és a szövegértési kompetenciák különbözősége, illetve a családi háttérindex is. (A Dózsa, illetve Pannónia hivatalos mutatói.)
A fenti különbségek miatt a szülők az egyeztetésen rá is kérdeztek Stefán Györgynél, hogy a tankerület vizsgálata igazolta-e, hogy a Pannónia tanulói és pedagógusi közössége a Dózsa iskola beolvadása után is a jelenlegi színvonalon tudja majd folytatni a munkáját, kiegyenlítve a két iskola oktatási színvonala között kimutatott különbséget. (Az országos rangsorban közel 700 hely van a két iskola között.)
A tanárok mindkét iskolában tartanak az összevonás tervétől. Az új, köznevelést érintő törvényjavaslat szerint ugyanis a pedagógusok átrendelhetőek lennének egyik intézményből a másikba.
Stefán György a tájékoztatón igyekezett megnyugtatni az érintetteket, hogy a fenntartó nem kívánja erőszakkal átrendelni a pedagógusokat egyik telephelyről a másikra, ugyanakkor az egyesített intézmény vezetője kötelezett a feladat ellátásának megszervezésére, ami akár ezt is eredményezheti, azaz egyelőre nincs garancia arra, hogy a két iskola tanárait nem fogják óraadó vagy állandó jelleggel átirányítani a másikba.
Távolról ránézve egy spontán szegregálódott, csökkent létszámú iskola másikba integrálásával semmi probléma nincs Thaisz Miklós a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványának elnöke szerint, aki úgy véli, a szegregáció kialakulásának nem az iskolában folyó pedagógiai munka az eredője, egyszerűen ha egy adott iskolában a roma tanulók százalékos aránya meghalad egy szintet, a családok egy része nem íratja be oda a gyermekét. Ezt könnyen meg is tehetik, hiszen nagyon sok általános iskola működik, az iskolák osztálylétszáma pedig sokkal alacsonyabb, mint az európai átlag. (Ebből adódik, hogy a magyar közoktatás egyszerre pazarló és forráshiányos.)
Összességében nemzeti érdeknek nevezte a hátrányos helyzetű tanulók minél nagyobb arányú integrációját. Közelebbről nézve azonban már az látszik, hogy nagyon körültekintően kell hozzáfogni egy ilyen összeolvasztáshoz.
A konkrét ügytől függetlenül úgy látja, hogy mindenképpen el kell magyarázni a fogadó oldal érdekeltjeinek, hogy miért érdekük nekik is az integráció. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat részéről mostanában kezdődik egy integrációs modellkísérlet egy olyan településen, ahol szintén spontán szegregálódott a település egyetlen általános iskolája annak ellenére, hogy a település lakosságának többsége nem roma. Különbség tehát, hogy a máltaiak jellemzően olyan településeken vannak jelen, ahol egyetlen iskola van, ennyiben tehát nem analóg a budapesti helyzettel. Annyi a hasonlóság, hogy az országos kompetenciamérések eredményeit elsősorban a szociokulturális háttér határozza meg. A nemzetközi kutatások azt igazolják, hogy ha jól megfizetett tanárok megfelelő módszertannal dolgoznak, akkor az integráció egyáltalán nem rontja a színvonalat.
Energia, szakemberek, érzékenyítés és pénz. Ezek kellenek az előkészítéshez, amely minimum fél, de inkább egy évet is igénybe vehet
– magyarázza Thaisz Miklós, hozzátéve, hogy e folyamat alatt a hatástanulmányt és minden releváns információt meg kell kapniuk az érintetteknek.
A lapunknak nyilatkozó pannóniás szülő azt hangsúlyozta, hogy az integrációt egyébként meg lehetne jól csinálni, ehhez azonban mindenre kiterjedő szakmai előkészítés, kis létszámú osztályok és nagyon sok bevonható pénz kellene. A szülők közössége március végén levélben meg is kereste Hajnal Gabriellát, a Klebelsberg Központ elnökét, annak érdekében, hogy az összevonásról szakmai állásfoglalást és iránymutatást kérjen tőle. Tanácsát is kérték azzal kapcsolatban, hogy szülőként mit tehetnének azért, hogy az ügyben a lehető legjobb megoldás szülessen. A titkárság a szülők türelmét kérte, de a mai napig nem érkezett semmilyen reakció.
Lapunk több kérdést is küldött a Közép-Pesti Tankerületi Központ vezetőjének. Házlinger György válaszában azt írta, a Budapest XIII. Kerületi Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola és a Budapest XIII. Kerületi Pannónia Német Nemzetiségi Kétnyelvű és Angol Nyelvet Oktató Általános Iskola integrációjáról még nem született döntés, a felmerült kihívások kezelésének több opciója is van, amelyek nem feltétlenül járnak intézményátszervezéssel. A hatályos jogszabályok alapján a köznevelésért felelős miniszter május utolsó napjáig hoz döntést a kérdésben.
(Borítókép: Németh Kata / Index)