A vétó ereje – ezzel a címmel vitázott a magyar kormány külpolitikájáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a Ludovika Fesztiválon Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója, valamint Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője. Az eseményt Pócza István, a Batthyány Lajos Alapítvány szakmai programvezetője moderálta.
Van-e a vétónak ereje? – így szólt az első kérdés. Krekó Péter úgy gondolja, hogy van a vétónak ereje, nem is tartja ördögtől valónak, ha tagállamok olyan intézményekben, ahol élhetnek a vétójoggal, használják. Az, hogy milyen gyakran kell ezt alkalmazni, komoly kérdés.
2016 óta, mióta a magyar kormány az Európai Tanácsban gyakrabban él a vétó eszközével, a vétók 60 százalékáért a magyar kormány felelős. Azokról az esetekről beszélünk, amikor egyértelműen sor került erre, mert sok olyan eset van, amikor a halogatással, a vétó belengetésével lehet elterelni döntéseket
– ismertette egy kutatás számait Krekó Péter, hozzátéve: ez lehet kicsit túlalkalmazása az eszköznek. A hatásokról elmondta, az a kérdés, mennyire tudta Magyarország elérni a céljait a vétó alkalmazásával, ő kevésbé látja, hogy igen.
A harmadik kérdésnek azt tartja, ha túl gyakran használják a vétó eszközét, nem inflálódik-e, nem keletkeznek-e olyan lehetőségek, hogy megkerüljék a vétó lehetőségét, ahogy ez a közelmúltban történt a NATO-Ukrajna-tárgyalásokkal kapcsolatban. Az EU-ban is láttak már huszonhat tagállam által jegyzett külpolitikai dokumentumot, kifele ez Magyarország aláírása nélkül is uniós döntésnek tűnt. Krekó Péter rámutatott: inflálódik ez az eszköz, ezért érdemes lenne végiggondolni, hogy valóban eléri-e azt a hatást, amit esetleg ritkán alkalmazva érhetne el.
Mráz Ágoston Sámuel az említett kutatás számaival nem ért egyet, mert a formális vétók mellett például van vétólebegtetés is, vagy módosítási javaslatokkal szintén húzhatják a döntéshozatali eljárást. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ezzel az eszközzel rengeteget élnek a nagy tagállamok, Németország épp azért küzd, hogy az elektromobilitás ne vegye át olyan gyorsan a robbanómotorok szerepét, „Németország is érvényesíti a saját nemzeti érdekét, nagy tagállamként megengedheti azt a luxust, hogy ezt nem keresztelik el vétónak”.
„Van ereje a vétónak, hiszen félnek tőle. Néhány napja a német kancellár mondott egy nagy beszédet az Európai Parlamentben, megerősítette azt a pozíciót, hogy el kell törölni az egyhangú döntéshozatalt az uniós kül- és biztonságpolitikában. Ha a német kancellár ezt az üzenetet fogalmazza meg, indirekten a mainstreammel szemben álló tagállamok befolyásának csökkentésére, akkor ez számomra azt jelenti, hogy félnek a vétótól a nagy tagállamok” – fogalmazott a Nézőpont Intézet vezetője.
Mráz Ágoston Sámuel azt, hogy mit lehet elérni, relatívnak nevezte, a vétót erős kifejezésnek tartja,
okosan kell vétózni, a fogalmát okosan kell használni, mert megvan a veszélye, hogy elszigetelődik egy tagállam. Ugyanakkor van egy lehetőség, ha az ember kellő tapasztalattal rendelkezik az európai politikában, akkor a vétó lebegtetésével, ha nem is a hivatalos célját, de annak felét vagy valamilyen változást elérhet, Magyarország így használja a vétózást.
Az elemző példaként hozta: Magyarországról azt lehet olvasni a sajtóban, hogy vétóval fenyeget a szankciókkal kapcsolatban, mégis elfogadta a szankciós csomagokat, de a számára fontos ügyekben, az energiahordozók területén tudta érvényesíteni az érdekeit,
ebben az értelemben nem elszigetelődéshez vezet a vétófenyegetés, hanem a nemzeti érdek érvényesítéséhez.
Krekó Péter úgy gondolja: az elszigetelődésről már nem mint potenciális veszélyről kell beszélni, hanem tényként, ráadásul nemcsak a nyugat-európai országokkal van konfliktus, hanem régiós szövetségeseinktől is egyre több kritika érkezik.
A Political Capital vezetője aláhúzta, hogy
Magyarország saját maga választotta azt a külpolitikát, amivel teljesen megkülönbözteti magát retorikailag.
Bár néhány ügyön kívül Magyarország részese volt a közös válaszoknak, retorikailag elszigetelte magát, „a legtöbb tagállam, sokan vonakodva, de beállnak a sorba, Magyarország, ha így is tesz, látványossá akarja tenni, hogy mégis kívül áll a soron”.
Krekó Péter konkrét ügyként Kirill pátriárka szankciós listáról történő levételét említette. Az ilyen vétóknál úgy látja, mintha azok látványosan a konfrontáció céljával történnének, „ennek tükrében nem meglepő, ha Magyarországra külpolitikai szempontból most nagyon másképp tekintenek, mint másfél évvel ezelőtt”.
Mráz Ágoston Sámuel azzal egyetértett, hogy
jelenleg rossz a lapjárása a kormánynak az EU-n belül, de 2026-ig hivatalban lesz ez a kormány, egyes előrejelzések szerint még azután is.
A kormánynak az az álláspontja, hogy a lapjárás jön-megy, a V4-szövetség különösen a háború okán rossz állapotban van, de ez nem jelenti azt, hogy más történelmi, politikai helyzetben ne lehetne újra jó állapotban, „a politikában minden helyzet átmeneti”.
A Nézőpont Intézet vezetője Kirill pátiárka ügyéről úgy fogalmazott: Magyarországnak különutas külpolitikai elképzelése van az ukrajnai háború megoldására, amelynek lényege, hogy első körben a vallásdiplomácia eszközével kell a béke alapjait megteremteni, ennek fontos eseménye volt Ferenc pápa látogatása. A magyar befolyáson túlmutató folyamatok támogatója Magyarország, „ebből a szempontból logikus lépés volt” a vétó, viszont szerencsétlen módon történt, aminek egy malőr volt az oka.
Mráz Ágoston Sámuel arra is rávilágított: ha csak az ukrajnai helyzetet nézik, akkor Magyarország egyedül van a tagállamok között, de az EU sokkal bonyolultabb, rengeteg más ügy van napirenden, továbbra is zajlik az ad hoc koalíciók megkötése.
Krekó Péter nagyon boldog lenne, ha a közvetítő folyamatok sikerre vezetnének, de szkeptikus, mert amikor Ferenc pápa nyilatkozott a tervekről, ukrán részről az első reakció az volt, hogy még nem hallottak ezekről.
A Political Capital vezetője kiemelte: a békekötésnél nem lehet megkerülni azokat a típusú morális szempontokat, hogy van egy agresszor és egy áldozat, „minden béketörekvés úgy indulhat, hogy először az ukrán féllel érdemes erről egyeztetni, és utána az orosszal”, viszont jelenleg távol vannak egymástól a pozíciók. Azzal kapcsolatban is szkeptikus, ha Oroszország elkezdi a tárgyalásokat milyen szándékkal teszi és mennyire vehetik komolyan. Az ortodox egyházat inkább az orosz külpolitika végrehajtójának, mintsem közvetítőnek látja.
Krekó Péter az orosz–ukrán háborút nemcsak egy témának tartja a sok közül, hanem egy történelmi eseménynek, „még mindig lenne lehetőség az álláspontok közelítésére, de nem igazán látom a politikai szándékot. A kormány néha tesz tétova lépéseket ebbe az irányba, aztán más nyilatkozatokkal lerombolja”.
Mráz Ágoston Sámuel azzal folytatta: az az európai üzenet, hogy Vlagyimir Putyinnal nem lehet tárgyalni, ilyenkor az a kérdés, hogy kivel tárgyalnak, „Kirill pátriárka alkalmas arra, hogy Putyin helyett vele tárgyaljanak”, így a vétó a békéről szóló tárgyalások feltételének megteremtéséről szólt.
Krekó Péter beemelte a beszélgetésbe azt a szempontot is, hogy az orosz médiában minden vétófenyegetés után bezzegországként írnak Magyarországról, de azt nem látja mindig világosnak, hogy ebből milyen előnye származik Magyarországnak, a különutas háborús politika elszigeteltséghez vezetett. Jogosnak tartja azokat a megjegyzéseket, hogy politikai természetű a konfliktus az európai intézmények és a kormány között, ebből következőleg annak az esélyei is gyengülnek ezzel a politikával, hogy hozzájussunk az uniós forrásokhoz, a bizalmi szintet nehéz lesz helyreállítani. Azt is megkérdőjelezhetőnek tartja, hogy az egyre nyitottabb energiapiacon miért ragaszkodik a kormány az orosz energiahordozókhoz.
Mintha a magyar külpolitikát a tehetetlenségi erő vinné előre, nem történt meg a korrekció, aminek tavaly februárban meg kellett volna történnie. Más a geopolitikai helyzet
– rögzítette Krekó Péter.
Mráz Ágoston Sámuel arra emlékeztetett:
a látszat ellenére a politika, különösen a nemzetközi politika egy intellektuális folyamat. Sok információt kell feldolgozni egy jó külpolitikai stratégia felállításához és végrehajtásához, különösen akkor, ha nem adaptív, hanem szuverén a külpolitika.
A Nézőpont vezetője komoly változást lát a magyar külpolitikában, de nem feltétlenül a kommunikáció szintjén. Orbán Viktor év eleji, a gazdasági évnyitón elhangzott beszédére hívta fel a figyelmet: a miniszterelnök „hangosan gondolkodott a külpolitikai stratégiáról”. Ebben az egyik fontos állítás az volt, hogy az orosz–magyar gazdasági kapcsolatok már nem reparálhatók, „hogy ebből milyen konkrét lépések és mikor következnek, az érdekes kérdés, de látszik a megértési folyamat”.
Mráz Ágoston Sámuel az uniós forrásokról elmondta: a kormány már egy éve kompromisszumot akar kötni, az európai politika hagyományaitól eltérően ez egyelőre nem működik, de szinte biztos benne, hogy fél vagy egy éven belül bekövetkezik. Például azért, mert az uniós költségvetést jó eséllyel többek között a kamatok elszállása miatt felül kell vizsgálni, a költségvetési döntéshozatalhoz pedig egyhangúság kell.
(Borítókép: Krekó Péter. Fotó: Németh Kata / Index)