Az Országgyűlés az előző héten elfogadta azt az igazságügyi csomagot, amelyet az Európai Bizottsággal egyeztetve nyújtott be a kormányoldal. Ennek tartalmáról, a változások súlyáról Hack Péter jogtudóst, az ELTE ÁJK tanszékvezetőjét kérdeztük.
Mekkora a jelentősége az Országgyűlés által az előző héten elfogadott, az Európai Bizottsággal egyeztetett igazságügyi módosításokat tartalmazó csomagnak? – kérdeztük Hack Pétertől.
A jogtudós kifejtette, hogy „az elfogadott új szabályozás egy tizenkét éve zajló vita lezárását jelenti. 2011-ben az akkori Orbán-kormány előterjesztésére az Országgyűlés módosította a bíróságok igazgatásának rendjét. 1998-tól kezdődően a bíróságok igazgatásának olyan rendszere működött, amit a szakirodalom »önigazgató modellnek« nevez, vagyis a bíróságokat érintő személyi döntések (kinevezések, előléptetések), és a bíróságok gazdálkodása egy 15 tagú testület, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) hatáskörébe tartozott. Ebben a testületben tíz bíró volt és öt külsős tag (az igazságügyminiszter, a legfőbb ügyész, az Ügyvédi Kamara elnöke és két országgyűlési képviselő). Mivel az OIT a döntéseit egyszerű többséggel hozta, 1998 és 2012 között gyakorlatilag minden érdemi kérdést a bírák által választott bíró tagok döntöttek el”.
Ez a modell kifejezetten megerősítette a bíróságok, és a bírák függetlenségét, ugyanakkor – más országok önigazgató modelljéhez hasonlóan – adós maradt a bíróságok munkájának hatékony szervezésével, ez leginkább az ügyek elhúzódásában volt tetten érhető
– hívta fel a figyelmet Hack Péter, hozzátéve: „A Fidesz-többség által 2011-ben elfogadott, és 2012-ben hatályba lépett módosítás az igazgatási döntéseket egy újonnan létrehozott hivatal, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének hatáskörébe utalta. Az OBH elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel választotta meg 9 évre, az első elnök Handó Tünde lett, aki 2019-ig, alkotmánybíróvá történt megválasztásáig töltötte be ezt a tisztséget. Míg az igazgatási döntések az OBH elnökéhez kerültek, addig az ítélkezés egységéért a legfőbb bírói fórum, a Kúria lett felelős. A Kúria elnökét is a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés ugyancsak kétharmados többséggel választja, úgyszintén kilenc évre”.
Hack Péter azzal folytatta, a 2011-es törvény az OBH mellett létrehozott egy ellenőrző szervet, a bírák által választott 15 tagú testületet, az Országos Bírói Tanácsot (OBT), „az elmúlt 5-7 év az OBH elnöke és az OBT közötti folyamatos konfliktusokról szólt. Az OBT tagjai – és szakértők is – úgy ítélték meg, hogy az OBH elnöke túl széles jogosítványokkal rendelkezik, és rajta keresztül a kormányzati többség veszélyeztetheti a bíróságok függetlenségét, és ennek az elnöki hatalomnak nincs kellő kontrollja”.
Konfliktusok forrása lett a Kúria új elnökének, Varga Zs. Andrásnak a megválasztása, mivel az OBT nem támogatta a korábbi legfőbbügyész-helyettes és alkotmánybíró megválasztását, mivel Varga Zs. Andrásnak nem volt bírói gyakorlata. Ezek a konfliktusok súlyosan megterhelték a bíróságok munkáját, és lényegesen rombolták a bíróságok tekintélyét, és a bíróságok függetlenségébe vetett bizalmat is aláásták
– sorolta a jogtudós.
Hack Péter szerint az új szabályozást furcsa körülmények között fogadta el az Országgyűlés: „Az elfogadás körülménye azért volt sajátos, mert egy egészen más témájú törvényjavaslathoz nyújtott be a kormánytöbbség egy 29 oldal terjedelmű, 66 paragrafust tartalmazó módosítást úgy, hogy ahhoz további módosításokat az ellenzék nem nyújthatott be”.
A jogtudós a csomagról úgy fogalmazott,
az új szabályozás tulajdonképpen minden lényeges kérdésben eleget tesz a korábbi rendszer kritikusai igényeinek. Lényegesen megerősíti a bírói tanács, az OBT helyzetét és jogait. Az OBT önálló költségvetéssel és apparátussal rendelkező szervezet lett, amely számos kérdésben egyetértési jogot, más szóval vétójogot gyakorolhat. A törvény megteremti az OBH elnöke és a Kúria elnöke jelölési folyamatának átláthatóságát, és fontos szerepet biztosít az OBT-nek, az OBH elnökének és a Kúria elnökének megválasztási folyamatában, ahol állást foglalhat a jelöltek alkalmasságáról. A jelöltek alkalmassági követelményei között a törvény feltünteti a függetlenséget, a fedhetetlenséget, a pártatlanságot és az integritást. Az OBT a követelmények vizsgálatát is elvégezheti.
Az OBT döntéseivel szemben a törvény megteremti a bírósághoz fordulás lehetőségét, amely ügyekben a fővárosi közigazgatási bíróság jár el, valamint az OBT-nek is megnyílik a lehetőség, hogy az OBH elnökének szerinte vitatható döntéseivel szemben az Alkotmánybírósághoz forduljon.
A törvény ezek mellett néhány más, korábban vitatott szabályt is módosít: megtiltja a közhatalmat gyakorlóknak – így a kormánynak is –, hogy alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz forduljon egyedi ügyekben hozott bírósági döntésekkel szemben. „Szintén fontos változás – amit az Európai Bizottság nyomatékosan szorgalmazott –, hogy a törvény biztosítja minden magyar bírónak azt a jogát, hogy az Európai Unió Bíróságához forduljon előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezve”.
Hack Péter úgy látja, „a bíróságok tekintetében lényegében megnyugtatóan rendeződött a helyzet, az OBH következő elnöke és a Kúria következő elnöke megválasztásánál az elfogadott szabályozás biztosítja, hogy szakmai konszenzus, vagyis a bírói kar támogatása nélkül senkit ne lehessen megválasztani ezekre a tisztségekre. A bíróvá válás és az előléptetések rendszere is úgy változott, hogy a kormányzat a bírói testületek akarata ellenére nem tud ezekben a kérdésekben önállóan dönteni. Az OBT-nek a jogai és a lehetőségei is megteremtődnek arra, hogy érdemi kontrollt gyakoroljon az OBH, és annak elnöke tevékenysége felett.”
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az OBH és a Kúria elnökének megválasztásánál a törvény biztosítja a szakmai konszenzus meglétét, ám a politikai konszenzus megléte továbbra sem biztosított.
Mivel mindkét pozíciónak garantáltan a kormánytól független pozíciónak kellene lennie, olyan szabályozásra lenne szükség, amely nem teszi lehetővé azt, hogy bárkit az éppen aktuálisan kormánypárti köztársasági elnök indítványára kizárólag kormánypárti szavazatokkal válasszanak meg. A politikai konszenzust például a négyötödös választási szabály bevezetése biztosíthatná
– mutatott rá Hack Péter.
A jogtudós kifejtette, „az igazságügy területén azok a problémák, amelyek az OBH elnökének és a Kúria elnökének megválasztásánál eddig megvoltak (a szakmai és politikai konszenzus hiánya a megválasztás folyamatában), a legfőbb ügyész megválasztása során is problémát jelentenek. Jelenleg nem tudható, hogy a köztársasági elnök miért pont azt a személyt jelöli, akit jelöl, és a legfőbb ügyész megválasztásához nem szükséges az ügyészek és a szakmai szervezetek támogatása, amit egyébként a Velencei Bizottság fontos követelménynek tart”.
Hack Péter szintén problémaként azonosította, hogy „a bírósági ügyekben is széles hatáskörrel rendelkező Alkotmánybíróság bíráinak megválasztása is tisztán kormánypárti szavazatokkal történhet, és a gyakorlatban így is történik”.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)