Francia–magyar összefogással holnap avatják fel annak a francia katonának és társainak az emlékművét, akik 1944. július 4-ére virradó éjjel haltak hősi halált Mezőcsokonya mellett. Mint azt az Index is megírta, Marcel Tilmont volt az egyetlen, a második világháború alatt hazánk területén elesett francia katona.
Május 25-én avatják fel a Somogy vármegyei Mezőcsokonyán azt az emlékművet, amely az egyetlen, a második világháborúban Magyarország területén hősi halált halt francia katona, Marcel Tilmont és a Halifax JP 286 FS-S legénysége előtt tiszteleg – tájékoztatta közleményben lapunkat Franciaország budapesti nagykövetsége. Az eseményen a francia nagykövet mellett Mezőcsokonya polgármestere és a Francia Emlékezet Közalapítvány küldötte is részt vesz.
Mint arról beszámoltunk, az emlékmű felállításáról szóló megállapodást a Francia Emlékezet Közalapítvány részéről Boros István elnök, míg a Francia Becsületrend és Nemzeti Érdemrend Magyar Kitüntetettjeinek Szövetsége képviseletében idősebb Lomnici Zoltán írta alá. A szövetség alelnöke lapunknak elmondta: noha Franciaország és Magyarország nem állt hadban egymással a második világháborúban, hazánk bombázásakor a német légierő, a Luftwaffe lelőtt egy olyan gépet, amelyen angolok mellett egy francia katona is szolgált, és akit így magyar földön temettek el.
Budapesttől tizenöt kilométerre, Solymár mellett található az a brit katonai temető, amely napjainkban 211 katona végső nyughelye. Ők mindannyian a Brit Királyi Légierő (Royal Air Force) Magyarország fölött lelőtt bombázóin vesztették életüket 1944-ben. A lezuhanás helyén vagy annak közelében eltemetett holttesteket 1947 után kezdték exhumálni, miután a brit nemzetközösség hadisírokkal foglalkozó bizottsága (Commonwealth War Graves Comission) engedélyt és területet kapott a temető létrehozására.
A brit katonai temető egyetlen francia halottját Marcel Timont-nak hívták.
Nagy Gábor történész részletesen megírta a magyar földön lezuhant angol szállító repülőgép, a Halifax JP 286 FS–S és legénységének történetét. Marcel Tilmont a Royal Air Force (RAF) önkénteseként repült. A 148. századnál szolgált, amelynek Halifax repülőgépei több országba is szállítottak ügynököket, hírszerzőket. Tilmont tiszthelyettes gépét valószínűleg egy német éjszakai vadász lőtte le 1944. július 4-ére virradó éjjel Kaposvár közelében. A roncsok között csak a nyolcfős személyzet maradványait találták meg, a gépen szállított négy utas már korábban kiugrott.
Nagy Gábor kutatása szerint a francia Marcel Tilmont nem tartozott az eredeti legénységhez. Valószínűleg a háború elején menekült Angliába, majd később a RAF kötelékében, de továbbra is a Szabad Francia Légierő katonájaként harcolt tovább hazájának megszállói ellen. Azon a végzetes éjszakán plusztagként jelölték ki a szintén 24 éves Philip Victor Bird őrnagy gépére mint a rakomány kidobásáért felelős személyt. Ennek hátterében az állhatott, hogy a legénységnek még nem sok tapasztalata volt az ellátmányok ledobásában, viszont Tilmont addigra már vagy 20-30 bevetést tudhatott maga mögött, így jártasságára égetően szükség volt.
A brit légierő különleges egységének repülőgépét azzal bízták meg, hogy egy csapatot és ellátmányt szállítson a jugoszláv partizánoknak.
1944. július 3-án éjjel négy Halifax indult olaszországi célpontok felé, három Jugoszlávia, hét Lengyelország és egy Lysander Görögország felé. A tizenöt, útnak indult gépből négyet lelőttek.
Sági Ferencné Takács Mária gyerekként közelről látta a Halifax JP 286 FS–S tragédiáját:
Azon az éjszakán a házunk verandáján voltunk. Gyönyörű holdvilágos éj volt, szinte felhőtlen égbolt. Egyszer csak mély morajlásra lettünk figyelmesek. Egy nagy repülőgép közeledett körülbelül Székesfehérvár felől. Nagyon alacsonyan jött. Sokkal alacsonyabban, mint azok az amerikai gépek, amik nappal bombáztak minket. A repülő mögött jött egy kis vadászgép, ami úgy negyedakkora lehetett. Egyre csak űzte ezt a nagy gépet. Hol föléje került, hol alája, hol megelőzte, hol lemaradt. […] Egyszer csak azt vettük észre, hogy a nagy gépből lángok csapnak ki. Láttuk, hogy meredeken ereszkedni kezd Mezőcsokonya irányába, majd hallottuk, ahogy a földnek ütközéskor felrobbant.
A becsapódás pontos helye évekig ismeretlen maradt. A maradványokat végül két lelkes kutató, Nagy Gábor és Derner Tamás kitartásának köszönhetően találták meg.