Eléggé nyilvánvaló, hogy valamilyen éghető anyagból a legtöbb energiát akkor nyerhetjük ki, ha azt elégetjük. Növényeket vagy azok részeit persze nem közvetlenül, hanem szárítva – a szárítás módszereit már a növénytermesztés megkezdése előtt, még vadász-gyűjtögető korunkban elkezdtük fejleszteni − írja közösségi médiás posztjában Fügedi Ubul geokémikus, agrokémikus, az Agrokémia és Talajtan egyetemi tankönyv társzerzője.

A közvéleményt azonban felháborítja az emberi élelem, illetve a takarmány elégetése – a világgazdasági válság brazíliai kávéégetéseit gyermekkoromban még elrettentő példának tanították. Ezért drága pénzen etanolt erjesztünk belőlük. Igaz, hogy ettől az energiatermelés költségei megugranak, a hatékonyság pedig csökken, de a kukorica, cukornád stb. »elveszti élelmiszerjellegét«

− tette hozzá a szakértő.

Mint írta, már 2008-ban bioüzemanyagnak valót termesztettek a világ termőföldjének több mint 5 százalékán. Az Egyesült Államokban 2011-ben ez az arány 20 százalék volt. A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy 2004 és 2007 között a világ kukoricaigénye 30 millió tonnával nőtt.

Eközben a kukoricatermelés 51 millió tonnával, de úgy, hogy 50 millió tonnából „bioetanolt” gyártottak.  Emiatt egyrészt nőtt általában az élelmiszerek ára, másrészt a kukoricáé függetlenedett mind általában az élelmiszeráraktól, mind az előállítás költségeitől, és mostanra teljesen az üzemanyagok árához igazodott – írta. 

(Borítókép: Kukoricát aratnak Marylandben, az Egyesült Államokban. Fotó: Edwin Remsberg / Getty Images)