Az Alkotmánybíróság szerint Alaptörvény-ellenes a munka törvénykönyvének az a tavaly év végéig hatályban volt rendelkezése, amely nyugdíjas munkavállalóknak minősítette a rokkantsági ellátásban részesülőket. A testület elrendelte a szabály alkalmazásának tilalmát is. A határozat szerint a támadott szabályozás azzal, hogy megvonta a munkajogi garanciákat az öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem érő, rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalóktól, a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik.
Az Alkotmánybíróság június 13-án közzétett határozatában Alaptörvény-ellenesnek minősítette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 2022. december 31-ig hatályban volt 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontját. A támadott rendelkezés szerint nyugdíjas munkavállaló, aki rokkantsági ellátásban részesül.
Az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó munkaviszonyát 2017 októberében a támadott rendelkezés alapján indoklás nélkül megszüntették.
A felmondás jogellenességének megállapítása iránti keresetét tavaly nyáron a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen elutasította.
Az indítványozó múlt év végén fordult az Alkotmánybírósághoz.
Alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a sérelmezett rendelkezés nem segíti, hanem gátolja a rehabilitációs ellátásban részesülők számára a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését, és megkönnyíti a munkáltatók számára a jogviszony megszüntetését, így az Alaptörvény munkához való jogot, valamint az egyenlő bánásmódot biztosító rendelkezéseibe ütközik.
Az Alkotmánybíróság határozatában (előadó alkotmánybíró Handó Tünde) megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A testület emlékeztetett, 2012. január 1-jét követően megszűnt a rokkantsági nyugdíj, helyette az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt a fogyatékossággal élő személyek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira (rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás) válnak jogosulttá, ezen korhatár betöltését követően pedig öregségi nyugdíjban részesülnek.
A rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás mellett lehet ugyan keresőtevékenységet folytatni, azonban a támadott rendelkezés alapján a rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy nyugdíjasnak minősült.
Vagyis egy öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem érő, rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalóra nem az általános felmondási és végkielégítési szabályok vonatkoztak, hanem a nyugdíjasokra vonatkozók, kevesebb munkajogi garanciával.
Ennélfogva a jogalkotó az eltérő élethelyzetben lévő (öregségi korhatárt betöltött és nem betöltött) személyeket azonos módon kezelte, és a két említett személyi kör esetében egyaránt csökkentett munkajogi garanciákat biztosított. Mivel a munkajogi garanciák indokolatlan megvonása a rokkantsági ellátásban részesülő személyektől az egészségügyi állapotukkal, fogyatékosságukkal összefüggő hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ezért a szabályozást Alaptörvény-ellenesnek nyilvánították, és elrendelték alkalmazási tilalmát. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezést valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő hasonló tárgyú ügyben nem lehet alkalmazni.
A munka törvénykönyvének Alaptörvény-ellenesnek minősített rendelkezése 2022. december 31-ig a nyugdíjas munkavállalók közé sorolta azokat a munkavállalókat is, akik rokkantsági ellátásuk mellett végeztek kereső tevékenységet. Ez a szabályozás az érintettekre nézve több szempontból is hátrányos következménnyel járt.
2023. január 1-jétől egyébként azért módosították a törvényt, mert az alapvető jogok biztosa egy konkrét ügyben lefolytatott vizsgálat után úgy ítélte meg, hogy hátrányosan érinti a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalókat a rájuk vonatkozó szabályozás.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)