Miron Eszter a Történelmi Magyarországról Elszármazottak Szövetségének tiszteletbeli elnöke volt Izraelben. „Gazdag életútja meghatározó eleme volt Izrael és Magyarország kulturális, tudományos és társadalmi kapcsolatai alakulásának az elmúlt évtizedekben”, állt méltatásában, amelyet idén március 15-én tettek közzé, amikor megkapta a Magyar Érdemrend Középkeresztjét Novák Katalintól, Magyarország köztársasági elnökétől.

Miron Eszter 1923-ban született Jánosházán ortodox zsidó családban. Később történész-levéltárosként többször szülőfalujának példáján mutatta be a holokauszt borzalmait, ugyanis a mintegy hatszáz jánosházai zsidóból 516-an vesztették életüket a vészkorszakban.

Budapesten tanult, ahol kapcsolatba került a nácikkal szembeni ellenállással és a kommunista mozgalommal, ezért előbb Kistarcsára internálták, majd onnan Auschwitzba deportálták.

A halál- és munkatáborokat túlélte, majd a második világháború után a frissen megalakult Izraelt választotta hazájának. Előbb Haifában, majd Jeruzsálemben telepedett le.

Történettudományi tanulmányait követően a jeruzsálemi cionista levéltárban helyezkedett el, ahol számos, Izraelben kutató magyar szakember munkáját segítette, és maga is tudományos munkát végzett.

Jeruzsálemben a helyi magyar ajkú közösség vezetője volt, és évekig a túlélők érdekképviseletének feladatait is ellátta, önkéntes munkával segítve sorstársait kárpótlási ügyeik intézésében.