A lapunknak adott interjúban Kocsis Máté arról is beszélt, hogy

• mit jelent a háborúpártiság, és a kormányoldal miért tartja annak az ellenzéket;
• mit ért az alatt, hogy az ellenzék fejezze be a „kétszínű játékot”;
• miért nem helyes fegyvert küldeni Ukrajnának;
• pontosan hogyan szigorítanák a gyermekvédelem szabályait;
• a kormányoldal miért okolja az ellenzéket azért, hogy nem jönnek az uniós források;
• miért tartja Kunhalmi Ágnes egy kijelentését „zavarosnak, bugyutának és gyerekesnek”;
• milyen új információk derültek ki a külföldi kampányfinanszírozás ügyében;
• mit kellene még tartalmaznia az Alaptörvénynek;
• a kormánypártok milyen budapesti eredményt várnak az önkormányzati választáson.

Az interjút június 22-én vettük fel Kocsis Mátéval, de a Nemzeti Információs Központ által készített 2022. évi magyarországi országgyűlési választások külföldi befolyásolása című összefoglaló jelentés titkosítását csak június 26-án oldották fel. Az ezzel kapcsolatban utólag feltett kérdésünket és a Fidesz frakcióvezetőjének erre adott válaszát az interjú keretes részében olvashatják.

Plakátkampányt indított a kormánypárti Civil Összefogás Fórum arról, hogy az ellenzék „háborúpárti”. A plakátokat nézve meglepődtem. Csak nem elrontották? Tudja, mire gondolok?

Tudom, persze. Ebben az országban élek.

Mire gondolok?

Több mindenre gondolhat. Például hiányzik a plakátokról Jakab Péter.

És nincs rajtuk se MSZP-s, se LMP-s, se jobbikos és Mi Hazánk-os politikus sem. A kormányoldal szerint ezek a pártok akkor nem háborúpártiak?

De, a kormányoldal szerint ezek a pártok háborúpártiak. A CÖF vélhetően nem tartotta fontosnak, hogy jelentéktelen politikusokat vagy eljelentéktelenedett pártokat említsen. Egyébként azzal, hogy Gyurcsány Ferenc rajta van, nagyjából mindenki rajta van, aki számít a baloldalon.

A Mi Hazánk is háborúpárti?

A Mi Hazánk ellenzéki párt, de nem a baloldali ellenzék része. Olyan értelemben háborúpártiak, hogy ők sem követelik a békét kellő hangsúllyal, nem szavazták meg a békepárti nyilatkozatot sem.

Békepártiak versus háborúpártiak. Ez lesz a jövő évi választások kampányának csapásiránya?

Ez nem a választás csapásiránya, ez a bennünket körülvevő világ egyik legnagyobb konfliktusa. Nemcsak itthon, hanem Európa-szerte is ez a legmeghatározóbb törésvonal. Ez érthető is, hiszen Európa számos nyűgje a háborúból fakad. Érdemes visszaemlékezni a háború előtti európai gazdasági növekedésre – Magyarországon öt és nyolc százalék között volt –, a háború előtti inflációs mutatókra, vagy a háború előtti energiaárakra. A kormány ezért mondja azt, hogy először magát a fő problémát kellene felszámolni: a háborút. Azt kifogásoljuk – és az európai vitáink is erről szólnak –, hogy az Európai Unió vezetése nemhogy nem tesz meg mindent a háború megszüntetéséért, még élezi is a konfliktust, ahelyett hogy a békét követelnék. Az Európai Unió erejét nem szabad alábecsülni, mert nekünk, európaiaknak lenne elég erőnk ahhoz, hogy nagy hangon követeljük a békét, de legalább a tárgyalások megkezdését, a tűzszünetet, hogy ne haljanak meg még többen. Oroszország agressziója vitán felül áll. A kérdés az, hogy az Európai Unió miért nem az agresszió azonnali felfüggesztését követeli, és miért az agresszió esetleges eszkalálódását szolgálja ki azzal, hogy fegyvereket küld.

„Könnyen belátható, hogy Európa a tűzzel játszik”

A háborúpárti jelző azt sugallja, hogy valaki be akar lépni a háborúba, vagy a háború mellett agitál.

Ezt csinálják a baloldalon.

Nem inkább arról van szó, hogy a nézetkülönbség a helyzetértékelésben van? Senki nem akar háborút, mindenki békét akar, de abban valóban van vita, hogy milyen út vezet a békéhez, illetve annak milyen feltételei kell hogy legyenek.

Fegyverszállítással és fegyverropogással nehéz elérni a békét. És szerintem nem a helyzetértékelésben van különbség, hanem a szándékokban, a célokban. Ezt kifogásolom a hazai baloldali politikusok nyilatkozataiban is.

Amikor azt mondja, akár Tordai Bence, vagy más baloldali politikusok – Márki-Zay Péter, Fekete-Győr András –, hogy igenis fegyvereket és katonákat kell küldeni Ukrajnának, az a meggyőződésünk és a józan paraszti ész szerint is belesodródás a háborúba. Magyarország vagy az Európai Unió erőforrásainak háborús felhasználása súlyosbítja és nem enyhíti a problémát. Oroszország atomhatalom, így értelemszerűen nagy ívben elkerülendő egy közte és a NATO közti konfliktus, hiszen az könnyen atomháborúba torkollhat. Most mégsem elkerülni akarják, látjuk, egyre brutálisabb fegyvereket küld a nyugat Ukrajnába, és már arról is szó van, hogy szegényítetturánium-tartalmú lövedékeket is bevetnének a britek. Rossz belegondolni, hova vezet ez.

Még az előző ciklusban, tavaly március 10-én az ellenzék is megszavazta a parlamentben azt a politikai nyilatkozatot, amely szerint Magyarország nem küld katonákat és fegyvereket Ukrajnába, és nem engedélyezi a magyar–ukrán határon keresztül történő fegyverszállítást. A Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP és az akkor még párbeszédes Kocsis-Cake Olivio támogatta a nyilatkozatot. Ez nem volt elég ahhoz, hogy a kormányoldal ne háborúpártinak tartsa őket?

Azt szeretnénk, ha ebben a húsba vágó kérdésben az ellenzéki pártok azt csinálnák, amit mondanak, és nem kétszínű játékot játszanának. A háború veszélye ugyanis nem játék, végképp nem lehet kétszínű játéknak az eszköze.

Ezt hogy érti?

Nehéz elégségesnek tekinteni, ha néhány baloldali képviselő megszavazza ezt a háborúellenes nyilatkozatot, miközben a hétköznapokban, a parlamenti felszólalásokban és a sajtómegszólalásaikban éppen az ellenkezőjét mondják.

A CÖF plakátkampányára reagálva Gyurcsány Ferenc a Facebook-oldalán azt írta, hogy amíg Orbán Viktor a háborúról akar beszélni, a DK az egyre nehezebb élettel foglalkozik.

Ez visszavezet a beszélgetésünk elejére. A nehezebb élet, a rossz, romló európai adatok, a pénzügyi nehézségek, a gazdaság nehézségei és a megemelkedett energiaárak a háborúból erednek. Ez a problémák gyökere, ezért a háborúnak kell mielőbb véget vetni. Tűzszünet és tárgyalások kellenek. Amikor a 2014-es krími válságról beszélnek, gyakran emlegetik, hogy csak keveset érzett belőle az európai gazdaság, és ez így is van. Ennek az volt az oka, hogy az akkori európai vezetők – élükön a német kancellárral – belátták, hogy nem a háború eszkalálódása az EU érdeke. Akkor Oroszország ugyanúgy agressziót követett el Ukrajna ellen, csak Angela Merkelben – sok vele kapcsolatos kritikánk ellenére – volt annyi bölcsesség, hogy nem indult a maihoz hasonló fegyverkezési verseny, és például az energiahordozók sem kerültek szankciós listára. Tisztában voltak ugyanis vele, hogy az energiaszankciók tönkreteszik Európát, versenyhátrányt okoznak, veszélyeztetik a gazdaság működését, a háború kockázata pedig maga alá temetheti Európa érdekeit. A mai vezetők ezzel mintha nem lennének tisztában, vagy mintha más szempontok vagy érdekek szerint cselekednének.

Az előbb több ellenzéki politikust is megnevezett. Tud idézni olyan kijelentést, amikor ellenzéki politikusok konkrétan a háborúba való belépés mellett agitáltak?

Igen. Például Tordai Bence azt mondta, hogy ahogy minden tisztességes ország küld fegyvereket, úgy Magyarországnak is kellene. Ez konkrétan belesodródás lenne a háborúba. Márki-Zay Péter azt mondta, hogy akár katonákat is küldeni kellene, Szelényi Zsuzsanna volt baloldali képviselő, a Soros Egyetem jelenlegi programigazgatója (Szelényi Zsuzsanna a CEU programigazgatója – szerk.) egyenesen úgy fogalmazott, hogy egyszerűen nem maradhatunk ki a háborúból. Ők fontos megmondóemberei a baloldalnak, de még hosszasan tudnám sorolni a példákat.

A 2022-es országgyűlési választás óta a hatpárti összefogásban részt vevő pártok mindegyike elismerte, hogy Márki-Zay Péter háborúval kapcsolatos kijelentései negatívan befolyásolták az ellenzék eredményét.

Ezt én is elismerem.

Márki-Zay Péter azonban anno a Partizán műsorában arról beszélt, hogy NATO-tagként a NATO-kötelezettségeinket kell teljesíteni, ha arról döntés van.

Igen, de nincs olyan NATO-kötelezettségünk, hogy két nem NATO-tagállam fegyveres konfliktusában részt kellene vennünk. Ezek szokása szerinti sületlenségek.

Magyarország NATO- és európai szövetségesei között is vannak olyan országok, amelyek fegyvert szállítanak Ukrajnának, ezzel mégsem léptek be a háborúba.

Még nem, de ez maga a belesodródás folyamata. Nem helyes, amit tesznek. Minden fegyverküldés és mindenféle bevonódás növeli az eszkaláció veszélyét. Ha mindenki egy kicsit megmozgatja a memóriáját, akkor emlékszik arra, hogy egy évvel ezelőtt a nagy nyugati országok még csak sisakokat akartak küldeni.

Könnyen belátható, hogy Európa a tűzzel játszik, ráadásul Brüsszel a tagállamokkal is egyre több pénzt akar befizettetni a közösbe, hogy tovább finanszírozza Ukrajnát, így a háborút. Arról már nem is beszélve, hogy néhány tagország visszatartott pénze is könnyen lehet, hogy már Ukrajnában van.

„Gyurcsány Ferenc árnyékát Molnár Csabának hívják”

Februárban kijelentette, hogy szigorítani kell a gyermekvédelem rendszerét és szabályait. Hogyan áll a javaslat?

Készül. A terveink szerint ősszel kerülhet a parlament elé.

Mit fog tartalmazni a javaslat?

Tavaly az országgyűlési választás napján volt egy népszavazás, amely soha nem látott részvételt hozott. Elmondható, soha egy irányba még nem szavaztak annyian Magyarországon, mint a tavalyi gyermekvédelmi népszavazáson. Több mint hárommillió-hatszázezer ember. Ilyesmi 1990 óta nem fordult elő, éppen ezért a politikának érdemes komolyan vennie, és nem lehet lesöpörni az asztalról ennyi ember akaratát. Ezen a népszavazáson volt néhány releváns kérdés, amelyeket az emberek nagyon nagy többségben támogattak. Ezek meghatározzák, hogy a jogalkotásnak mivel kell foglalkoznia, ezek épülnek be a törvényjavaslatba is. Például, hogy a szülők beleegyezése nélkül ne lehessen semmilyen szexuális propagandát folytatni kiskorúak számára.

Például Budapest VIII. kerületének önkormányzata Pikó András polgármester javaslatára készített egy esélyegyenlőségi programtervezetet, nem sokkal azután, hogy a polgármester úr a B. Zsolt nevű ismert pedofil társaságában volt egy rendezvényen. Ebben megfogalmazták, hogy bár a hatályos jogszabályi környezet nehézségeket gördít az LMBTQ-propaganda elé, az önkormányzatnak mindent meg kell tennie azért, hogy ez eljusson a fiatalokhoz. Erre intézményesített, ha úgy tetszik, közpénzből felhasznált erőforrásokat is alkalmaznának, tehát önkormányzati pénzből kívánják ezt elérni. De számos, részben külföldről finanszírozott civil szervezet is szervez képzéseket pedagógusoknak, mert úgy gondolják, ha a gyerekekhez el akarnak jutni a szexuális propagandával, akkor azt a nevelőiken, a tanáraikon keresztül lehet. Ezt kell megakadályozni többek között.

Van felmérésük arról, hogy ez valójában hány intézményt érint?

Ezt nehéz felmérni, mert nem intézményesen zajlik. Ezekre nem az iskolák jelentkeznek, inkább egyes iskolákban dolgozó tanárokat keresnek meg az ezzel foglalkozók, azokat, akik erre fogékonyak lehetnek. A javaslatunkban arra kívánunk koncentrálni, hogy a szülők joga ez esetben is kizárólagos legyen, hogy ne lehessen a tudtuk nélkül és akaratuk ellenére semmilyen úton eljuttatni a gyerekekhez az erőszakos LMBTQ-propagandát. Nekem két gyermekem van, kilenc- és hatévesek, ezért apaként is ragaszkodom ehhez, nem csak politikusként. Persze léteznek bizonyára olyan szülők is, akik szeretnék a gyermekükkel mindezt megismertetni, lelkük rajta, de az kizárólag az ő döntésük lehet, nem másé, nem a tanáré, nem egy Soros civil szervezeté.

Februárban azt is mondta, hogy a módosítások miatt durva európai és hazai vitákra számítanak. Az uniós forrásokat hosszú hónapok óta várja az ország. Bekalkulálták, hogy az újabb viták tovább késeltethetik a források folyósítását?

Azt nem tudom, hogy a forrásokat késlelteti-e, hiszen a konkrét javaslatokat még nem tettük le az asztalra, de a korábbi vitákat felerősíti, az biztos. Nem olyan régi hír, hogy Németország és Franciaország is csatlakozott a Magyarország ellen folyó perhez, amely éppen a korábbi gyermekvédelmi törvényünk ellen zajlik. Sokat elárul a két világlátás közötti különbségről, hogy mi a korábbit tovább szigorítanánk, ők pedig inkább eltörölnék az egészet. Ezért van nagyon messze a két álláspont egymástól. Ez sajnos része az európai vitáknak, de szerintem hárommillió-hatszázezer magyar ember akaratával még Brüsszel sem mehet szembe. Mégiscsak mindannyian, akár a brüsszeli politikai elit, akár a magyar politikai vezetők, a választók akaratából tesszük a dolgunkat.

A kormányoldal rendszeresen az ellenzéket okolja azért, hogy nem érkeztek még meg az uniós források Magyarországra, és például ezért nem kapnak plusz béremelést a tanárok. Mire alapozzák ezt a vádat?

Azért okoljuk őket is, mert maguk mondják, mindent megtesznek azért, hogy ne jöjjenek az uniós források Magyarországra.

Ki mondott ilyet?

Legalább hat példát tudok mondani, de kezdem a kedvencemmel. A DK-s Molnár Csaba szó szerint úgy fogalmazott, neki „hazafias kötelessége”, hogy az uniós források ne érkezzenek meg Magyarországra. Sietve hozzáteszem, ezek az uniós források adnák a tanári béremeléseknek a jelentős részét is. Nem tudom, miféle hazafias kötelesség ez Molnár Csaba részéről, vagy a hazafisággal van netán definíciós problémája a képviselő úrnak. De említhetem még Donáth Annát is, aki rendszeresen jár az Európai Bizottság tagjaihoz, kiemelten Vera Jourovához, és azért lobbizik, hogy Magyarország ne kapja meg a forrásokat, hanem további feltételekhez kössék a kifizetéseket. Ezzel minimum időt veszít az ország, vagy akár – számukra jó, a magyarok számára rossz esetben – el is lehetetlenítheti a kifizetéseket.

Az uniós források azonban – mint mondtam – járnak Magyarországnak, és nem jutnak. Ez a magyarok pénze, mi nem kegyeltjei, hanem tagjai vagyunk az Európai Uniónak, és teljesítjük az azzal járó kötelezettségeinket. Fordítva nem ezt tapasztaljuk, inkább azt, hogy ideológiai-politikai kérdésekhez kötik a szerződések pontjainak betartását.

De például Donáth Anna nem azt mondja, hogy ne jöjjenek az uniós források és a tanárok ne kapjanak plusz béremelést. Arra kérte az Európai Bizottságot, hogy az uniós forrásokat többek között kössék a pedagógus-béremeléshez. Ez miért baj?

Donáth Anna pontosan arra kérte az Európai Bizottságot, hogy emeljék be az uniós források kifizetésének feltételei közé a pedagóguséletpálya-törvény eltörlését, ami azért baklövés, mert éppen ez a javaslat tartalmazza az átlagosan két és félszeres béremelést, amelyet a pedagógusoknak szánunk. Van abban valami szokatlan, hogy havi 5-6 millió forintot kereső baloldali képviselők azért lobbiznak Brüsszelben, hogy a tanárok ne kereshessenek 800 ezer forintot.

Egészen véletlenül itt van nálam a Momentum szórólapja. Ezen az olvasható: Donáth Anna arra kéri az Európai Bizottságot, hogy csak akkor adjon további EU-s pénzt a magyar kormánynak, ha teljesít három feltételt. Ezek közül az egyik az, hogy azonnali, 50 százalékos pedagógus-béremelésre van szükség a súlyos tanárhiány enyhítésére. Ezt a szórólapot osztogatják az embereknek. (Kocsis Máté átvette a szórólapot – szerk.)

Nos, erről a papírról olvasom: Donáth Anna arra kéri az Európai Bizottságot, csak akkor adjon további EU-s pénzt a magyar kormánynak, ha teljesíti „a pedagógusokat rabszolgasorba taszító státusztörvény visszavonását”. Ők így hívják, de valójában ez a pedagóguséletpálya-modellről szóló törvény, amely tartalmazza a két és félszeres béremelést. Amit Donáth képviselő asszony kér, az kifejezetten azt jelenti, hogy ha visszavonjuk ezt a törvényt, akkor nem lesz a pedagógusoknak két és félszeres béremelése, ebben meg nem vagyunk partnerek.

A kormányoldalon egy másik sokat ismételt állítás, hogy Gyurcsány Ferenc „azt mondta”: az uniós források folyósítása ellen dolgozik. Nem találtam tőle ilyen állítást.

Az árnyékkormányban is vannak árnyékemberek. Gyurcsány Ferenc brüsszeli árnyékát Molnár Csabának hívják. Azt is mondhatnám, hogy ő Gyurcsány Ferenc hangerősítője. Abból indulok ki, hogy amit Gyurcsány Ferenc jobb keze, Molnár Csaba mond, az egyenértékű azzal, amit a DK elnöke mond.

Gyurcsány Ferenc úgy fogalmazott: azért dolgoznak, hogy „az Európai Unió olyan feltételeket támasszon, amelyek lebontják, de legalábbis meggyengítik Orbán korrupt, önkényre épülő világát”.

Gyurcsány Ferencet idézem: „Valójában az unió azt mondta, hogy akkor kaptok pénzt, ha fölszámoljátok a NER-t. Csak ez bele van öltöztetve egy ilyen jogi köntösbe.” A politikai ellenfeleink rendszeresen NER-nek hívják a jobboldali kormányzást, tehát a mondat azt jelenti, ha politikai alapon felszámolnak minket, és a brüsszeli baloldal szándékainak megfelelően baloldali kormány alakul itthon, akkor jön pénz Magyarországra. Ezt mondja Gyurcsány Ferenc. Így él vissza a brüsszeli elit a hatalmával. Csak politikai és ideológiai szempontok vannak, semmi más. Ha még netán valakinek volt illúziója afelől, hogy az Európai Bizottság a szerződések őre, és az uniós jogot legalább az uniós intézmények betartják, akkor az téved. Többször tapasztalhattuk már ezt, de most maga Gyurcsány Ferenc volt szíves a segítségükre sietni, amikor elmondta, hogy majd ha baloldali kormány lesz, akkor kapunk uniós pénzt. Sima zsarolás ez.

„Zavaros, bugyuta és gyerekes”

Többször hangoztatott ellenzéki álláspont – és a státusztörvény vitájában is elhangzott –, hogy az oktatás nemzeti hatáskör, és nem Brüsszelre, nem az EU-ra kellene várni a béremelések ügyében. Nincs igaza az ellenzéknek?

Azt nem az ellenzék, hanem mi mondjuk, hogy az oktatás ügye a nemzeti jogalkotás körébe tartozik. Komolyabb társaságokban ez vitán felül áll, ám az ellenzék állítása nem ez. Ők azt kérdezik, hogy a tanárok fizetésemelését miért nem hazai forrásból oldjuk meg.

És miért nem?

Erre van egy egyszerű válasz. Az uniós tagállamok sok mindent nem az úgynevezett saját forrásokból oldanak meg, hiszen megkapják a nekik járó pénzeket is az uniótól, mely beépül a költségvetésükbe. A Magyarországnak járó uniós pénzt is a magyar költségvetés részének tekintjük.

A baloldali ellenfeleink nagyvonalúan úgy kezelik az uniós pénzt, mintha ők rendelkeznének felette, mintha az arra volna, hogy az ő belpolitikai céljaikat szolgálja. A rendes költségvetési tervezés szerint az uniós pénzeknek lenniük kell, hiszen az Magyarországot illeti meg. Most az Európai Bizottság kikötött pár feltételt ahhoz, hogy az uniós pénz megérkezzen, és bár mint mondtam, már ez is szokatlan volt, tavaly szeptember óta a magyar parlament jó pár ilyen kikötést elfogadott. Még zajlanak ugyan részletkérdésekről technikai egyeztetések, de a fontos kérdésekben megállapodtunk. Tulajdonképpen még a szükségesen felül is elfogadtunk feltételeket, és minden kiemelt kérést teljesítettünk. Hogy ezek után még mindig visszatartják az uniós pénzeket, az nem más, mint a politikai zsarolás, amire egyébként az előbb említett idézet szerint Gyurcsány Ferenc utalt is.

Az nem vet fel szuverenitási kérdéseket, hogy a magyar kormány az uniós forrásoktól várja, hogy meg tudja emelni pluszban a tanárok bérét?

Miért vetne fel?

Kunhalmi Ágnes a státusztörvény vitájában tette fel azt a kérdést, hogy mi lesz legközelebb, a kormány a Nemzeti alaptantervet is Brüsszelben íratja meg?

Ez a gondolatmenet jellemző Kunhalmi Ágnesre.

Bővebben?

Kommentálhatatlan. Zavaros, bugyuta és gyerekes. Ha még egyszer elmondaná, akkor sem tudnék válaszolni arra, hogyan jutott Kunhalmi Ágnes képviselőtársam erre a következtetésre.

Az ő felvetése arra irányult, hogy ha nemzeti hatáskör az oktatás, akkor a kormány miért nem a nemzeti költségvetésből finanszírozza a tanárok plusz béremelését.

Kunhalmi asszony nem érti. A két dolognak annyi köze van egymáshoz, mint a baloldalnak az itthonról fizetett kampányhoz. A költségvetés bevételeinek semmi köze a nemzeti hatáskörben meghozandó döntések listájához. Ha pedig már itt tartunk, akkor szögezzük le, hogy most olyanokkal vitatkozunk az oktatás kérdéseiről, akik elvették a tanároktól a 13. havi bért, bezártak 438 iskolát és pedagógusok ezreit rúgták ki. De még hosszan tudnám sorolni a bűneiket. A mostani kormány ezzel szemben folyamatosan emelte a tanárok bérét, és ezzel a szándékkal nyújtotta be most is a pedagóguséletpálya-modellről szóló törvényt.

Ne szépítsük, az egész mögött nem más, mint politikai harc van. Nem lehetne egy kormányt azért büntetni, mert éppen nem liberális, vagy nem baloldali, vagy mert az élet fontos kérdéseiről – egyébként összhangban hárommillió-hatszázezer magyar akaratával – mást gondol. Nem erről szól ugyanis az uniós csatlakozási szerződésünk. Egyre többen érzik, hogy ha van jogállamisági deficit, akkor az Brüsszelben van. Magyarországot nem a kötelezettségeinek nemteljesítése miatt, nem pénzügyi alapon és nem jogi alapon, hanem pusztán ideológiai okokból, a véleménye miatt büntetik. Ennek esik áldozatául a tanárok fizetésemelése is.

Nem a jogállamisági kérdések miatt büntetik a kormányt?

A politikai meggyőződésünket és az emberek által megfogalmazott akarat artikulálását büntetik. A brüsszeli vezetés lehetőséget teremtett magának arra, hogy Magyarországot a neki járó pénzekkel sarokba szorítsa, és különböző kéréseket fogalmazzon meg. Ezeket mi teljesítettük. Ha lett volna jogállamisági problémájuk, azt is felírták volna erre a papírra, de kiderült, hogy a jogállamisággal kapcsolatos állítások pusztán politikai vádaskodások, valótlanok, és nem a jogállamiságról, vagy a jogról szólnak. Ez a probléma.

„Történelmi bűnük ez a magyar baloldali politikusoknak”

A Válasz Online írta meg először, hogy az ÁSZ jelentéstervezete szerint gigabírság várhat az ellenzéki összefogás pártjaira a külföldi kampányfinanszírozást vizsgáló ügyben. Megtörténik még a jövő évi választások előtt az ellenzéki pártok teljes kivéreztetése?

Nem vagyok az Állami Számvevőszék tisztségviselője, ugyanakkor a pártokra vonatkozó szabályokat ismerem. A pártoknak ezeket a szabályokat pont úgy be kell tartaniuk, mint a vállalkozóknak a vállalkozásokra vonatkozó szabályokat, vagy a sofőröknek az autóvezetés szabályait. Az ellenzéki pártok teljesen nyilvánvalóan nem tartották be a szabályokat. Ennek vannak következményei. Nekik nem a jogosítványukat veszik el, mint a szabálytalankodó sofőrökét, hanem az Állami Számvevőszék kénytelen a vonatkozó szankciókat alkalmazni. Semmi más nem történik.

Az ellenzéki pártok politikai szándékot emlegetnek.

Mint mindig, amikor lebuknak. A kivéreztetés a baloldal helyzetértékelése, de valójában a mindenki által ismert szabályok be nem tartásáért járó következmények érvényesítéséről van szó. Mi is történt? Külföldről fogadtak el pénzt, amit nem lehet, ebből csináltak kampányt, amit nem lehet. Ilyenkor a szabály világos: az elfogadott pénz akár kétszeresét is vissza kell fizetni. Hozzáteszem, a baloldal még azzal is trükközött, hogy melyik szervezetnek miként és hogyan folyassa ki ezeket a pénzeket.

Az az igazság, hogy a baloldal cinkelt lapokkal játszik, csalnak, az asztal alatt összejátszanak, majd amikor lebuknak, akkor a rendszer áldozatainak mutatják be magukat.

Az ellenzéki pártok egyhangúan azt állítják, hogy nem tudtak a kérdéses külföldi támogatásokról, és betartották a jogszabályi előírásokat.

Nagyon szeretem az ellenzéki pártokban, hogy ők soha semmiről nem tudnak, ami róluk szól, viszont minden másról mindig tudnak mindent. Nagyon szórakoztató. Az, hogy nem tudtak arról a pénzről, amiből kampányoltak, pont olyan, mint az, hogy Jámbor Andrásnak sincs semmi köze a Szikra Mozgalom pedofilbotrányához, a kispesti Lakner Csabának sincs semmi köze a kokainozáshoz, és az MSZP-s Legény Zsoltnak sem volt semmi köze az autójában talált kétezer karton cigarettához. Az a baloldal nagy innovációja, hogy ha gond van, akkor ők semmit sem tudnak, sőt a környéken sem voltak. No, de vissza a témához: amikor a külföldi dollárokat el kellett költeni a kampányban, érdekes módon még tudtak róla, használták azt a pénzt, de azóta valahogy elfelejtették. Nyilván fel sem tűnt a magát kivéreztetettnek tartó baloldalnak, hogy ripsz-ropsz megjelent pár milliárd a kampányszámláikon.

Az ellenzék elért eredménye közismert, mindeközben a vonatkozó jogszabályokat még meg is sértették, és loptak. A külföldi finanszírozóknak lassan fel kell tenniük magunknak a kérdést: mire jó a magyar baloldal valójában?

Egy áprilisi interjúban a Mandinernek épp arról beszélt, hogy folyamatban van a külföldi kampányfinanszírozás tilalmát szigorító módosítás kidolgozása. Ez hol tart most?

Előkészítési szakaszban. Várhatóan a nyári szünet előtt egy koncepció kerül az Országgyűlés asztalára, ősszel pedig megvitathatjuk a részletszabályokat.

Mit lehet tudni erről a módosításról?

A cél az, hogy ami tavaly történt, ne ismétlődhessen meg újra. Adódhat a kérdés, hogy ha a szabályok szerint eddig sem történhetett volna meg, akkor mit akarunk módosítani. A külföldi pártfinanszírozás tilalmát egyértelműen rögzíti jelenleg is a törvény, világosak a szabályok, de vannak joghézagok, amelyeket a baloldal felhasznált. Az elmúlt harminchárom évben konszenzus volt a politikai pártok között abban, hogy külföldi pénzből nem lehet politikai kampányt finanszírozni, ezáltal hatalomhoz jutni, ugyanis az az ország szuverenitásának a feladását jelentheti. Ezt a konszenzust a baloldal felrúgta, trükkök százaival. Ma már teljesen világos: ha ők nyerik meg a 2022-es választást, akkor lényegében amerikai baloldali milliárdosok akarata szerint alakult volna kormány Magyarországon. Ez lett volna a dollárkampány ára. Történelmi bűnük ez a magyar baloldali politikusoknak.

Milyen joghézagokról van szó, és mit lehet velük kezdeni?

Több módosítást is át kell gondolni. Mondok egy konkrét példát. Először is szerintem az Alaptörvénynek tartalmaznia kell, hogy Magyarország fellép minden olyan törekvéssel szemben, amely az ország szuverenitását veszélyezteti.

Eddig nem volt benne?

Az Alaptörvény szót ejt Magyarország függetlenségéről, de nem tér ki a szuverenitása elleni külső támadásokra, befolyásolási kísérletekre. Emellett át kell gondolni a büntető törvénykönyvi tényállások kiegészítését, és azt is, hogy a pártok gazdálkodására vonatkozó szabályok legyenek érvényesek minden választáson induló szervezetre.

Ez mind elég ahhoz, hogy a joghézagokat lezárják?

A baloldali politikusok és dollármilliárdos támogatóik nem fognak felhagyni a trükközéssel, de az eddig megismert gyakorlataik elé akadályt állíthat. Persze dolgozunk további javaslatokon is.

„Karácsony Gergelynél sokkal jobban vezetnék a várost”

2024-ben az európai parlamenti választással egy napon önkormányzati választások is lesznek. Hogyan állnak a kormánypártok a felkészüléssel?

Jól.

Áprilisban interjút készítettünk Szabó Tímeával, aki azt mondta, hogy „a Fidesz belső mérései szerint is 60 százalékos Karácsony Gergely támogatottsága a fővárosban”. Igaz ez?

Hülyeség.

Mit mutatnak akkor a Fidesz belső felmérései?

Egyik közvélemény-kutatónál sem mérnek 60 százalékot Karácsonynak, legfeljebb Pulaiék. Azt viszont több helyen is mérik, hogy a budapestiek nagyobbik része nem elégedett a főpolgármester munkájával.

Vagy röhögnek rajta a budapestiek, vagy mérgesek rá. A kérdés ezért szerintem nem az lesz, hogy Karácsony Gergely alkalmas-e a városvezetésre, mert mindenki tudja, hogy nem az. Eddigi eredményei és városvezetői képességei mögé nehéz lenne tömegeket mozgósítani, inkább a kormánnyal szembeni, pártos-politikai kampányra készülnek, a baloldali szavazókat igyekeznek majd mögé állítani. Persze ehhez Gyurcsány Ferencnek még lesz egy-két szava.

Szintén Szabó Tímea jelentette ki azt is az Indexnek, hogy Karácsony Gergelynél egyik ellenzéki pártnak sem lesz jobb főpolgármester-jelöltje. A Fidesz–KDNP-nek lesz?

Sokat elárul az ellenzékről, ha Tímea állítása igaz. Azt fontos lenne látniuk a baloldali törpepártoknak, hogy végső soron nem ők döntik el, mi lesz, hanem Gyurcsány Ferenc. Ő a nagyobb, ennyi. Ha valaki alaposan ránéz a városházára, annak ma is feltűnik, hogy ott valójában Gyurcsány a főnök.

Lesz a Fidesz–KDNP-nek jobb főpolgármester-jelöltje?

Nekünk biztosan jobb és alkalmasabb jelöltünk lesz, mert nem baloldali párt vagyunk. Nálunk nem Gyurcsány Ferenc dönti el, hogy ki lesz a főpolgármester-jelölt.

Ki dönti el?

A párt erre hivatott testületei, egy jelölési folyamat végén.

Mikor döntenek róla?

Az év második felében, a tisztújítást követően. Nyilván sokan szeretnék tudni a választ, hogy ki lesz a főpolgármester-jelölt, de ebben a kérdésben még tényleg nem született döntést, a találgatásokat pedig meghagyjuk másnak.

De vannak már szóba jöhető nevek a kormánypártok berkein belül?

Ötletek is vannak, meg találgatások is. A sajtóban is olvashatók nevek.

Szentkirályi Alexandra? A leggyakrabban őt emlegetik.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi, magyar jobboldaliak, hogy nálunk legalább tíz-tizenöt olyan ember van, aki kiválóan vezetné a fővárost. Míg az előbbi Szabó Tímea-idézetből az derül ki, hogy a baloldalon csak Karácsony Gergellyel számolnak, akit viszont már senki nem vesz komolyan városvezetőként.

Tarlós István szerint Szentkirályi Alexandra lehet a megfelelő kormánypárti főpolgármester-jelölt.

Szentkirályi Alexandra szerintem is benne van a tíz-tizenötben.

Alkalmasnak tartja arra, hogy főpolgármester-jelölt legyen?

Igen, azok közé tartozik, akik Karácsony Gergelynél sokkal jobban vezetnék a várost.

Milyen budapesti eredményt várnak? Vissza tudják hódítani a főpolgármesteri posztot?

Amiben egészen biztos vagyok, hogy a 2019-ben elért eredményhez képest jelentősen javítunk a fővárosi pozíciónkon, mert a baloldali polgármesterek áldatlan állapotokat teremtettek a főváros egyes részein, Pikó, Niedermüller, vagy V. Naszályi Márta. Biztos, hogy több önkormányzati képviselőnk lesz, több polgármesterünk is, és lesz egy nagyon kiélezett verseny a főpolgármesteri székért.

(Borítókép: Kocsis Máté. Fotó: Németh Kata / Index)