Az elmúlt 52 év megfigyelései alapján a 20 milliméter feletti nagycsapadékok száma május és szeptember között enyhén (átlagosan egy nappal) növekvő trendet mutat. De a 30 milliméter és afeletti értéket tekintve a területi kiterjedésben és az intenzitásban is növekedés figyelhető meg – derült ki Szabó Péter és Pongrácz Rita által jegyzett elemzésből.

A Másfélfokon megjelent elemzésben azt írják, az elmúlt 25 évben ilyen, az ország legalább 40 százalékát érintő extrém eseményre korábban nem volt példa, illetve a területi átlagban hullott 45 milliméter feletti extrém csapadékok is megduplázódtak a megelőző 25 évhez képest.

Megjegyezték, hogy az évtizedes vagy évek közötti változékonyság továbbra is jellemző az extrém nagycsapadékokra is. Ha azonban a jövőt vizsgálják a különböző kibocsátás-csökkentési forgatókönyvek szerint, akkor a század közepétől élesen elválnak a jövőképek.

Az elemzésben két forgatókönyvet vázolnak fel. Az optimista forgatókönyv szerint ha sikerül 2 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést a század végéig, akkor számottevő változás nem (legfeljebb 10 százalékos növekedés) várható a mostani helyzethez képest.

A pesszimista forgatókönyv szerint azonban országosan 40–50 százalékkal több ilyen eseményre kell felkészülnünk, és inkább a csapadék kissé intenzívebbé válása várható, semmint a területi kiterjedése.

Hozzáteszik, hogy ez különösen a Nyugat/Délnyugat-Dunántúl és a főváros tágabb térségére lesz jellemző. Budapesten akár 50–70 százalék feletti is lehet a növekedés. Az extrém nagy csapadékok villámárvizet, földcsuszamlást, anyagi károkat, szélsőséges esetben pedig akár haláleseteket is okozhatnak, különösen a rossz vízelvezetésű, sűrűn beépített vagy hegyvidéki települések esetében.

Mint írják, erre a csatornarendszerek sincsenek felkészülve, így az ivóvízbázis is szennyeződhet. A legtöbb ilyen eseményre azonban szinte lehetetlenség teljes egészében felkészülni. A megelőzésükhöz minél hamarabb vissza kellene fogni a kibocsátásokat.