Sokan még mindig a sci-fi világához sorolják a robotsebészetet, holott már nálunk is egyre gyorsabban terjed. A Kibeszélő vendége volt dr. Tenke Péter professzor, akinek jelenleg egyedül van olyan képesítése, amellyel orvos kollégáit taníthatja és vizsgáztatja a robotasszisztált műtétek végrehajtásához. A Kibeszélőben vettük végig a professzorral, hogy mit is tud ma a robotsebészet, és mi a jövője.
Elöljáróban Tenke Péter elmesélte, miért mindennek elődje a laparoszkópos eljárás, amikor csak 3-4 apró nyílást ejtve végzik a műtéteket, amelyek mára szinte az összes hazai kórházban rutinbeavatkozásnak számítanak. A kezdetekhez tartozik, hogy az 1990-es évek végén szívsebészek kértek olyan megoldásokat, amelyekkel meg lehetett oldani a mikroműtéteknél a kézremegésből eredő gondokat.
A végeredményt látva az urológusok is jelezték, hogy hasonló megoldások nagyban segítenék műtéteiket a kismedencében és környékén, így a fejlesztések elindultak ebbe az irányba.
Az első ilyen műtétet még 2000-ben hajtották végre, több mint 11 órán keresztül tartott. Az akkori gépek ugyanakkor még jóval egyszerűbbek voltak, mint a maiak, kevesebb mozgásra voltak képesek, bonyolult volt dolgozni velük – azóta meg egyre újabb és újabb generációs változatok láttak napvilágot.
Tenke Péter arról is beszélt, hogy a robotsebészeten igazán az iraki amerikai beavatkozás lendített nagyot. A sebesült amerikai katonákat ugyanis nem lehetett gyorsan, korszerűen felszerelt kórházakba vinni, így sokan vesztették életüket. Ezért a hadsereg ráállt a mobil műtők alkalmazására, ahol azonnal minden alapvizsgálatot elvégezhettek, és a felkészült orvosi személyzet a távolban tartózkodó sebész vagy szakember utasításait végrehajtva gyorsan meg tudta műteni a sérülteket. Itt már fontos szerepük volt a robotasszisztenseknek.
Magyarországra régóta próbálták elhozni a legmodernebb robottechnológiát gyártó amerikai cég Da Vinci rendszerét. Sokáig azonban erre nem volt lehetőség. Végül, amikor Tenke Péter Lipcsében járt, részt vett az első ottani amerikai robot tesztelésében, majd az ennek nyomán kialakult jó kapcsolatnak köszönhetően a Da Vinci európai forgalmazói mégiscsak láttak potenciált a magyarországi piacban.
Így került az első két robot Magyarországra 2021 decemberében. Ebből az egyik a budapesti Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban, a másik pedig az Országos Onkológiai Intézetben található.
A professzor elmesélte, miként és kiket képeznek ki robotsebészetre. Arról is beszélt, min gyakorolnak, mit figyel a gép, és mikor enged bennünket egy fokozattal feljebb. Bonyolultsága abban rejlik, hogy a két kezünk mellett mindkét lábat is használni kell. Egyetlen hátrány – egyelőre még –, hogy nincs „tapintás”, vagyis nem érintjük a szöveteket, tehát a nagyon finom mozgásokat hosszú gyakorlattal lehet csak elsajátítani.
Utána következnek a gyakorlatok külső szerveken, majd jönnek a vizsgák. Ha ez megvan, akkor már élőben lehet műteni, de az első 6-8 alkalommal kizárólag egy proktor, vagyis szakmai felügyelő jelenléte mellett.
Az urológus robotsebészek kiképzői között egyetlen magyar proktor van: Tenke Péter.
A professzor tehát nemcsak tanítja, hanem vizsgáztatja is kollégáit. Más területek esetében ilyen vizsgákhoz külföldről kell hívni proktorokat.
Tenke professzor kérdésre válaszolva elmondta, hogy a műtét elején az operáló behelyezi a roboteszközöket, majd a műtő sarkában odaül a Da Vinci géphez, belehajtja a fejét, és egy speciális rendszer segítségével a beteg belső szervét 10-15-szörös nagyításban látja. Majd elkezdődik a beavatkozás. Ennek során ritkán van vérzés, hiszen azt égetéssel lehet megakadályozni a vékony ereknél.
Elhangzott az a laikus kérdés is, hogy mivel egy ember „dolgozik”, műt, mi történik, ha éppen megszomjazik. Megállítható-e a műtét? A professzor szerint igen.
Abban a pillanatban, hogy a fejet elvesszük a készüléktől, a robot megáll az utolsó pozícióban, és úgy marad fixen.
Ezeknél a műtéteknél a jelenlévők, a medikusok és medikák hatalmas monitorokon látják a történéseket. Számukra ez tényleg gyakorlati tapasztalatszerzést jelent, szinte élőben, nap mint nap.
A professzor azt is elmesélte, hogy ezek az eszközök arra is alkalmasak, hogy a műteni szánt szerveket, például egy vesét a robotkarra szerelt ultrahanggal akár „körbe is lehet járni”. Tehát olyan szögből képesek ma már hozzáférni a szerveinkhez, amire korábban esélyük sem volt, és az ultrahang képe azonnal megjelenik az operáló előtt.
A beszélgetés során még szó volt arról is, hogy
A Kibeszélő korábbi epizódjait ide kattintva tekinthetik meg.
(Borítókép: Dr. Tenke Péter professzor. Fotó: Hartl Nagy Tamás / Index)