Az Alkotmánybíróság öt év után érdemi vizsgálat nélkül visszautasította az indítványt, amelyben egy budai lakás használója azt sérelmezte, hogy a Kúria ítélete szerint akár egy kormányrendeletnél is szigorúbban korlátozhatja a társasházi közgyűlés a kisállattartást.
A panaszos már hosszabb ideje életvitelszerűen élt egy budai lakásban nyolc spániel kutyájával, amikor 2015 márciusában a társasház közgyűlése határozatot hozott, hogy lakásonként legfeljebb egy kutya és egy macska, vagy két macska, vagy két közepes testű kutya tartható.
A kutyatulaj, aki egyébként az édesanyja tulajdonában álló lakás használója, nem fogadta el a társasház döntését, ezért a tulajdonossal együtt a Szervezeti és Működési Szabályzatot (SZMSZ) elfogadó közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt keresetlevelet nyújtottak be a Budapesti II. és III. Kerületi Bírósághoz, amely a kérelmét elutasította. Ellenben nagy örömükre a tulajdonos fellebbezése nyomán a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy érvénytelen a közgyűlési határozat.
A törvényszék ítéletében hivatkozott a társasházi törvény 16. paragrafusára, amely kimondja:
A tulajdonostársat külön tulajdona tekintetében megilleti a birtoklás, a használat, a hasznok szedése és a rendelkezés joga; a tulajdonostárs e jogait azonban nem gyakorolhatja a többi tulajdonostárs joga és törvényes érdeke sérelmével.
A bíróság indoklásában emlékeztetett: a tulajdonostársak zavartalan együttélése érdekében a törvény felhatalmazza a társasházi közösséget, hogy a külön tulajdon használatát, hasznosítását szabályozza, és ebben a körben a társasház SZMSZ-e vagy a közgyűlés határozata korlátozó vagy tiltó szabályokat állapíthat meg. Csakhogy a külön tulajdonban lévő lakás és nem lakás célú helyiség esetében eltérő szabályokkal áll fenn a közösség beavatkozási lehetősége.
A társasházi törvény 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az SZMSZ meghatározza a külön tulajdonban lévő lakás használatának, hasznosításának szabályait a lakóépület rendeltetésének megfelelően, míg a b) pont alapján a nem lakás céljára szolgáló helyiségben meghatározott tevékenységek (így a szerencsejáték-törvény hatálya alá eső, illetve szexuális vagy erotikus szolgáltatásra irányuló tevékenység, továbbá szexuális termék és segédeszköz árusítása vagy forgalmazása) esetén tilthatja meg a használatot, hasznosítást, vagy meghatározhatja azok szabályait.
A bíróság indoklása szerint a törvény a társasházközösséget a külön tulajdon használatának szabályozására jogosítja fel, azonban lakáshasználatra nézve tilalmat csak a „nem lakás célú” lakás vonatkozásában állapíthat meg.
Mivel a közgyűlési határozattal elfogadott SZMSZ a külön tulajdon tárgyát képező lakások használata körében állattartást korlátozó előírást tartalmazott, ez a szabályozás a törvényszék álláspontja szerint a társasházi törvény 17. §-ának rendelkezéseibe ütközik.
Nem sokáig tartott a nyolc spániel tulajdonosának öröme, ugyanis a társasház jogi képviselője felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Kúriához, amely hatályon kívül helyezte a jogerős döntést, és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben.
A kutyák gazdája alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert nézete szerint a kialakult bírói gyakorlattal ellentétes a Kúria azon jogértelmezése, hogy a társasházi törvény 17. § (1) bekezdése lehetőséget ad a kifogásolt SZMSZ-rendelkezés megalkotására. A panaszos azt is sérelmezte, hogy a Kúria álláspontja eltér a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) kormányrendelet előírásától, amely az állattartás körülményeit szabályozva nem állapít meg számbeli korlátot, hanem az egy egyedre jutó minimális négyzetmétert határozza meg.
A Kúria ugyan elismerte, hogy az SZMSZ szabályozása szigorúbb a kormányrendeletnél, azonban álláspontja szerint a társasházi tulajdonból fakadó tulajdonosi jogok erre lehetőséget adnak.
A panaszos azért kérte az alkotmánybírák közbenjárását, mert a Kúria ítéletével megsértette az Alaptörvény XV. cikke szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a XXVIII. cikk szerinti pártatlan és tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint a VI. cikk szerinti magán- és családi élet, valamint az otthon tiszteletben tartására vonatkozó alaptörvényi követelményt. Az indítványozó a megkülönböztetés alátámasztására csatolt egy, a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság által hozott ítéletet is, amely hasonló tényállás mellett az abban érintett társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségét állapította meg.
Az Alkotmánybíróság nem kapkodta el az eljárását, hiszen a 2018. június 4-én iktatott ügyben csak öt évvel később, 2023. július 3-án hozott döntést. Az öttagú tanács (előadó alkotmánybíró: Salamon László)
érdemi vizsgálat nélkül visszautasította az alkotmányjogi panaszt.
Indoklásuk szerint ugyanis nem vetődött fel a bírói döntést érdemben befolyásoló Alaptörvény-ellenesség vizsgálatának szükségessége. Miután úgy találták, hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést az indítványozó nem fogalmazott meg, azt vizsgálták, hogy az indítványban felhozott érvek alapján megfelel-e a Kúria döntése az Alaptörvénynek. Ennek kapcsán hivatkoztak egy 2021-ben hozott alkotmánybírósági végzésre, amelyben kimondták: önmagában az nem alkotmányossági kérdés, hogy valamely kérdésben mennyire tekinthető egységesnek az eljáró bíróságok gyakorlata. „A jogegység biztosítása – ha annak szükségessége felmerül – a bíróságokra kötelező jogértelmezés keretében a Kúria feladata” – szögezte le az Alkotmánybíróság.
(Borítókép: Guerilla / Getty Images)