A magyar nyelvben állítólag a kánikula szó először az 1500-as években fordult elő. Az biztos, hogy latin eredetű szó, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe. A latin szó más nyelvekbe is bekerült; például az olaszban canicola, a franciában canicule. A németek meg az angolok a latin dies caniculares szókapcsolatot fordították le; náluk Hundstage, illetve dog days jelenti a kánikulai napokat. A kutya szónak a magyarban is van időjárásra vonatkoztatott értelmezése, amikor kutya melegről beszélünk. Pedig, ahogy a fotók mutatják, mondhatnánk úgy is: medve forróság, kenguru hőség, elefánt perzselő.