A rezsicsökkentésnek nevezett hatósági árszabályozás eredményeként egy liter palackos ásványvíz áráért kénytelen 1000 liter ivóvizet szolgáltatni a vízművek. Az energiaár robbanásszerű emelkedése olyan forrás kiesést okozott a társaságoknak, amik a szolgáltatási oldalon súlyos kompromisszumokra kényszerítik őket.
Budapest legnagyobb agglomerációs településén, Érden a közelmúltban jelentette be a polgármester, hogy az Érd és Térsége Víziközmű Kft. kérésének megfelelően a nyári hónapokra kénytelen vízkorlátozást elrendelni,
a szolgáltató ugyanis a reggeli és esti napszakokban elérte kapacitása felső határát.
Ugyanerről határozott Diósd, Tárnok, Törökbálint, Sóskút és Pusztazámor vezetője is hangsúlyozva, hogy reggel 5 és 9 óra között, valamint este 18 és 23 óra között tilos a locsolási és medencefeltöltési célú vízhasználat az ivóvízhálózatról. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a nyári időszakban előfordulhatnak hirtelen kialakuló, akár özönvízszerű esőzések is, ezért alternatívaként azt javasolták, hogy használják a csapadék-összegyűjtő, csapadéktároló rendszereket. Emellett a nappali, nem tilalmi órákban a vízhálózatról feltölthetik saját tárolóikat, illetve a saját kútjukat is használhatják.
Hasonló indítványt tett a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) Zrt. is azt kérve, hogy
A DMRV Zrt. szolgáltatási területéhez Tahitótfalutól Nagykovácsiig összesen tizenhárom település tartozik, az érdihez hat. Mára világosan látszik, hogy Budapest budai oldali agglomerációjában a víziközmű-szolgáltatók nem képesek megfelelő nyomás mellett minden településrészen a teljes körű, stabil vízszolgáltatásra.
A Fővárosi Vízművek esetében (mely Budapest mellett még tizenkét agglomerációs települést szolgál ki) maga a főpolgármester mutatott rá arra, hogy milyen körülmények között kell a szolgáltatóknak az egyre bővülő igények mellett helytállniuk. A kormány rezsicsökkentés címszóval 2013-as árakon befagyasztotta a vízdíjat. Ez azt jelenti, hogy a főváros lakossága 219 forintért kaphat 1 köbméter, azaz 1000 liter vizet, éppen annyiért, amennyibe például ennek a szénsavmentes ásványvíznek 1 literje kerül. A víz kitermelése és szállítása meglehetősen energiaigényes, a villamos áram ára pedig az elmúlt évben három-négyszeresére nőtt. Egyes szolgáltatók kaphattak ugyan rezsikompenzációt, Budapest azonban az 5,7 milliárdos követelésként tartja nyilván a Fővárosi Vízműveknek ki nem fizetett állami támogatást. A központi költségvetésbe fizetendő közműadót 2021-től 4,5-szeresére emelték, ezzel végképp gúzsba kötve a szolgáltatókat. Ilyen feltételek mellett a napi működés biztosítása is sok esetben kérdéses, a hálózat karbantartására, illetve bővítésére szinte lehetetlen forrást találni.
A Pest megyei közgyűlés volt elnöke, illetve Érd városának korábbi polgármestere, T. Mészáros András szerint
Ha 50 éves eternitcsöveken megy a víz a lakossághoz, akkor az nagy valószínűség szerint előbb vagy utóbb eltörik. Érden jelenleg 30 százalékos a földben elszivárgó vízveszteség.
Legalább a főnyomócsöveket le kell cserélni műanyag vezetékekre. Ennek első ütemét 2019-ben az előző városvezetés elvégezte – húzta alá a fideszes várospolitikus.
Érd közel 500 km hosszú vízvezeték-hálózatának nagyjából 70 százaléka 50-60 éves azbesztcement cső. Bár 2019 óta közel 5 km hosszúságban cserélték már ki, e feladat a jelenlegi körülmények között végeláthatatlannak tűnik. A fogyatkozó források miatt csak 658 méterrel tudták a vezetékrendszert bővíteni.
Az Érd és Térsége Víziközmű Kft. még nem is a legrosszabb helyzetben lévő társaságok közé tartozik, kimutatott pénzügyi helyzetéből azonban következtetni lehet a jövő szolgáltatási színvonalára: 2021-ben 46,9 millió, 2022-ben azonban már csak 9,3 millió forint adózott eredménye volt a társaságnak.
A bevételek növelése révén eddig az évig, azaz az energiaárak drasztikus megemelkedéséig a társaság előteremtette az üzemeltetéshez szükséges pénzügyi forrásokat, mostantól azonban – mint írják, a jogszabályban előírt nyomástartományban akkor tudják a csúcsigényeket kiszolgálni, ha a népességnövekedés megáll, vagy erőteljesen mérséklődik, valamint nem lesznek újabb nagyobb vízigényű ipari fejlesztések.
A hosszú távon is kiszámítható működés biztosításához a víziközmű-szolgáltatók esetében arra lenne szükség, hogy a rájuk vonatkozó törvény szerinti költségmegtérülés elvét biztosító, lakossági és nem lakossági víz- és csatornadíjakat évenként állapíthassák meg.
(Borítókép: Fairfax Media / Getty Images)