Mint ahogy arról lapunk is beszámolt, Hodász András, az angyalföldi Szent Mihály-templom egykori plébánosa coming outolt az Instagram-oldalán július 14-én.

Az egykori pap most interjút adott a Válasz Online-nak, ahol szembesítették egykori nyilatkozataival, és beszéltek arról is, milyen nehéz volt eljutnia odáig, hogy a nyilvánosság előtt felvállalja melegségét.

Elmondta, hogy nagyon nehezen jutott el odáig, hogy felismerje, mi zajlik benne.

Olyan budai, katolikus közegben nőttem fel, ahol a homoszexualitás egyszerűen nem volt, nem lehetett opció. Ha tehát fel is vetődött bennem a kósza gondolat, rögtön elhessegettem, megmagyaráztam magamnak, hogy ez nem is az

– fogalmazott.

Arra a kérdésre, miért vállalta fel a melegségét, azt nyilatkozta: ez egy reakció volt a napokban megszaporodó pletykákra.

A szűkebb baráti köröm és néhány egyházi személy tudta már egy ideje, őket beavattam. Lehet, hogy elmondtam olyanoknak is, akiknek nem kellett volna… Nem volt egyértelmű, mi a helyes ebben a helyzetben, ezért átbeszéltem a témát néhány számomra meghatározó emberrel, ezután döntöttem így. Miután megszületett a döntés, beszéltem a családdal, hogy ne érje őket meglepetésként, aztán napokig írtam a bejegyzést, mielőtt élesítettem

– mondta Hodász András, aki beszélt egy másik okról is, ami a későbbi terveivel is összefüggésben van.

„Szeptembertől tervezek indítani egy YouTube-csatornát, és szerettem volna elkerülni a helyzetet, hogy elindulunk, aztán mondjuk egy hónapra rá kiderül rólam, hogy meleg vagyok. És akkor azon megy a csámcsogás, ahelyett, amilyen tartalmat gyártunk” – jegyezte meg.

Szembesítették azzal, hogy két évvel ezelőtt még elítélően nyilatkozott a homoszexuális kapcsolatokról, és azt mondta, csak a heteroszexuális kapcsolatokban jelenik meg a Szentháromság.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a Szentháromság-analógia jó, és hogy az egyház ebben is igazságot fogalmaz meg. A véleményem abban változott csak, hogy most már nem gondolom a meleg párkapcsolatokról, hogy azok ne lehetnének értékes szeretetkapcsolatok. Ezért nem gondolom szégyellnivalónak

– mondta Hodász András.

Hozzátette, hogy a melegek rengeteg szorongást élnek meg, amikor felfedezik, hogy velük valami „nem stimmel”.

A szégyen nekünk alapélmény. Keresztény, mélyen hívő homoszexuálisok pedig ennek a sokszorosát élik át. Kár tagadni, hogy a vallás közrejátszik ebben a szorongásban, ahogy az én korábbi szerepléseimnek, a témában adott nyilatkozataimnak is lehetett ilyen hatása. Még akkor is, ha az utóbbi időszakban igyekeztem már áthelyezni a hangsúlyt a homoszexualitást elítélő bibliai igehelyekről arra, hogy az egyház tanítása szerint is empátiával kell kezelni homoszexuális testvéreinket, és kerülni kell velük kapcsolatban minden hátrányos megkülönböztetést.

Arra a kérdésre, hogy engedélyezné-e a melegházasságot, az alábbiakat felelte:

Az egyházi házasságfogalmat az egyház joga meghatározni. Ezt mondtam mindig, most is így gondolom. Az állami házasság mellett viszont van érthető érv, de ezt nem én fogom eldönteni.

Ami a gyermeknek jó

A meleg párok örökbefogadásáról is kérdezték. Azt mondta, abban tartja korábbi véleményét, hogy azt kell nézni elsősorban, ami a gyereknek jó, de hozzátette: 

Lehet a gyerek nagyon boldog ilyen családban is, úgyhogy már nem tartom jól indokolhatónak, hogy pusztán a nemi orientáció alapján zárnak ki a lehetőségből állampolgárokat.

A papságból való kilépésről is beszélt, aminek elmondása szerint több oka is volt.

Az egyik az, hogy bizonyos tanításokkal vagy sokkal inkább néhány egyházi gyakorlattal már nem tudtam azonosulni. (...) Azt mindenesetre tudom, hogy a Bibliát és Jézust nagyon szeretem most is. Csak úgy érzem, hogy olykor az ő Isten-, ember- és egyházképe eltér attól, amit mi, katolikusok olykor közvetítünk.

Végül elmondta, hogy annak ellenére, hogy már nem pap, és nem mindenben ért egyet az egyház tanításával, ugyanolyan fontos számára Isten és a hite.

„Az egyház számomra jóval több a tanítást meghatározó püspökök kollégiumánál vagy néhány jogi passzusnál. Amikor azt mondom, szeretem az egyházat, Jézusra gondolok, és az emberekre, akik őt követik. A rengeteg jólelkű, a szeretetben és a mindennapi szolgálatban alázatosan kitartó emberre, a hétköznapi szentekre” – vélekedett Hodász András.