A gránát az Osztrák-Magyar Monarchia idejének legmodernebb tüzérségi rendszeréhez tartozott. A lelet egy igazi ritkaság.
„Rendkívül ritka, 148 éves gránát került elő egy régészeti feltárás során Tatabányán” – írja közösségi oldalán az MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred, akik az Ipari Park területéről kaptak bejelentést, miután a régészeti munkák előkészítése során az ott dolgozók szerint egy robbanóeszközre bukkantak.
A kiérkező tűzszerész járőrparancsnok egy, az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből származó, 1875 mintájú, 9 centiméteres rombológránátként azonosította be az előkerült ritkaságot.
A gránát különlegessége, hogy korszakában a legmodernebb tüzérségi rendszerhez tartozott.
A gránát megalkotója, a világhírű Báró Franz Ritter von Uchatius a korszak egyik legkiemelkedőbb hadmérnöke volt, aki az új tüzérségi rendszerrel évtizedekre megalapozta az osztrák–magyar tüzérség fejlődésének irányát.
Az ágyú, amelyből a most előkerült gránátot kilőtték, egy olyan hátultöltős, huzagolt tüzérségi eszköz volt, amely az Osztrák–Magyar Monarchiában elsőként felelt meg mind a vele szemben támasztott tartóssági, mind pedig az alkalmazhatósági követelményeknek.
Sikere akkora volt, hogy 1875-ben még a New York Times is beszámolt róla.
Érdekessége, hogy az Uchatius által megálmodott ágyú bronzból készült, amely az öntött acél legjobb tulajdonságaival is rendelkezett, így az anyag a feltalálójától az acélbronz nevet kapta.
A fegyverrendszer sikeréhez hozzájárultak az ágyúkhoz kifejlesztett és gyártott új lőszerek is. A gránátok ballisztikai kiképzése már modernebb volt, a nagy légellenállást előidéző vastag ólomköpenyt négy vékony rézgyűrűre cserélték, amivel nagyobb lőtávolságot és hatékonyabb találati pontosságot értek el – írták a leletről.