Több ápoló is felmondott rövid időn belül a szentgotthárdi pszichiátriai betegek otthonában, de információnk szerint hamarosan újabb dolgozók hagyhatják ott az intézményt az áldatlan állapotok miatt. Ráadásul napokkal ezelőtt már kijárási korlátozást is be kellett vezetni az egyre súlyosbodó poloskahelyzet miatt.
Néhány napja az Átlátszó tett közzé egy videófelvételt, amelyen az látható, hogy ágyi poloskák lepték el az egyik mentálisan sérült beteget, akit a szentgotthárdi pszichiátriai betegek otthonában ápolnak. Az ügy kirobbanása után az Indexhez is eljutottak hasonló felvételek, amelyek szintén a Rábaparti Integrált Szociális Intézmény Vas Vármegyei épületében készültek, ezért is kezdtünk el magunk is foglalkozni a témával.
Sikerült több jelenlegi és korábbi munkatárssal is beszélnünk, akik elmondták, hogy évek óta problémát okoznak az ágyi poloskák az otthonban, ám a videó megjelenése előtt csak kevesen tudtak arról, milyen súlyos is a helyzet. A 8800 fős kisvárosban található, körülbelül 530 embernek otthont biztosító intézmény látogatási rendje ugyanis a Covid óta nem teszi lehetővé, hogy a főleg a fővárosból származó ápoltak hozzátartozói bemenjenek a betegek szobáiba, csak bizonyos nyilvános terekben érintkezhetnek velük, így ők nem igazán láthatták eddig, mekkora is a baj.
Az ott dolgozók elmondása szerint az elmúlt években ugyan több alkalommal is végeztek rovarirtást az intézményben, ezek azonban csak ideig-óráig jelentettek megoldást a problémára. Az egyik névtelenséget kérő forrásunk szerint már az otthon mind a három épületében felütötték a fejüket a vérszívók. Hiába végeztek ugyanis irtásokat a szakemberek egyes részlegeken, mivel az ápoltak jönnek-mennek az intézményen belül, találkoznak egymással, a fertőzött szobákban lakók ruhájáról pedig könnyen átmásznak másokra is poloskák, ezért mindig továbbterjedt a fertőzés.
Arról nem beszélve, hogy az irtások során csak az ágyi poloskákat sikerült elpusztítani, de a petéket nem.
Az otthon dolgozói a lehetőségeikhez mérten igyekeztek mindent megtenni az invázió megfékezése érdekében (naponta cserélték az ágyneműket, porszívóztak, takarítottak), de többen úgy látják, a helyzetet már képtelenek kezelni házon belül. Ezért is fordulhatott elő, hogy voltak köztük olyanok, akik a nyilvánossághoz fordultak elkeseredésükben, míg mások inkább a távozás mellett döntöttek és beadták a felmondásukat.
Nem a botránykeltés a célunk, nem akarunk ártani senkinek, de úgy gondoljuk, hogy az ápoltak és az ott dolgozók védelme érdekében tudatnunk kell a külvilággal, hogy mi zajlik itt
– nyilatkozta lapunknak az intézmény egyik munkatársa.
Az ország legnyugatibb kisvárosában azonban komoly riadalmat keltett a videó megjelenése, hiszen az intézet lakói közül eddig sokan ki-be járhattak az otthonból, vásárolhattak a közeli boltokban. Éppen a videó megjelenése előtti napokban már kijárási tilalmat is bevezettek az ápoltak körében az egyre súlyosbodó helyzet miatt.
A poloskainvázió híre azonban nem csak az otthon lakóit érinti kellemetlenül, az ott dolgozók is szenvednek miatta. Volt például olyan munkatárs, akinek a családja nyomására kellett felmondania, mert a hozzátartozói attól tartottak, hogy hazahozza a poloskákat az intézetből.
De akadt olyan ápoló is, akit a fodrásza arra kért, hogy ne jöjjön be többet az üzletbe, mert ő is fél a fertőzéstől.
A probléma azért is súlyos, mert eddig sem álltak túl jól a dolgozói létszámban. Az osztrák határ közelsége miatt már eddig is sokan hagyták ott az alacsony fizetéssel járó szociális munkájukat és inkább vállaltak jövedelmezőbb állást a szomszédban. Most azonban már attól tartanak, ha rövid időn belül nem sikerül orvosolni a poloskahelyzetet, akkor a kritikus szint alá csökkenhet az ágyak mellett szolgálatot teljesítők létszáma a tömeges távozások miatt.
Beszéltünk olyan dolgozóval is, aki szerint egyetlen megoldás maradt: ha a fertőzött épületek lakóit kiköltöztetik, a szárnyakat pedig lezárják, amíg nem sikerül teljesen leszámolni az ágyi poloskákkal. Ez ugyan költséges és szervezést is igényel, mert vannak, akiket haza kellene adni vagy más intézménybe átszállítani, erre azonban egyelőre nem lát hajlandóságot a vezetőség körében. Pedig elmondása szerint a lakók közül a legtöbben térítést is fizetnek azért, hogy itt élhessenek.
Az intézmény fenntartója egyébként a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, amely korábban az Átlátszó megkeresésére azt közölte, hogy a fenntartásában lévő intézmények esetében nem áll fenn jogi kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a telephelyeiken kialakuló ágyipoloska-problémákat a főigazgatóság felé jelentsék. Éppen ezért tartottak attól többen a szentgotthárdi pszichiátriai betegek otthonának dolgozói közül is, hogy az állami szerv nem is tud valójában arról, milyen súlyos problémával is küzdenek az intézetben.
Sikerült beszélnünk a szentgotthárdi önkormányzat egyik vezetőjével is, aki elmondta, hogy a múlt héten a városvezetés levelet írt az intézmény igazgatójának, amelyben tájékoztatást kértek a kialakult helyzetről a városlakók védelme érdekében. Ahogy már korábban mi is említettük, az otthon lakói közül sokan kimenőt kaphatnak napközbenre, hogy a város üzleteiben vásárolhassanak vagy kulturális intézményeket, templomokat látogathassanak, ezt azonban a fertőzésveszély miatt kockázatosnak tartják a szentgotthárdiak, ezért fordultak az igazgatóhoz.
Mint az önkormányzat egyik névtelenséget kérő vezetője elmondta, ők is tudnak már jó ideje a problémáról, beavatkozni ugyanakkor nincs lehetőségük, mert az intézmény nem hozzájuk, hanem az államhoz tartozik. Aggódni ugyanakkor aggódnak, már csak azért is, mert az otthon szomszédságában
kollégium, munkásszálló, valamint egy rehabilitációs kórház is üzemel.
Úgy tudni ugyanakkor, hogy már a Nemzeti Népegészségügyi Központ (korábbi nevén ÁNTSZ) és a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság is tud a problémáról, a szervek képviselői a múlt héten már az otthonban is ellenőrzést tartottak, ők rendelték el a kijárási tilalmat is.
Információink szerint az NNK munkatársait meglepte, amit a helyszínen tapasztaltak, korábban ugyanis az intézmény azt kommunikálta feléjük, hogy nincs komoly probléma, amit ne tudnának helyben kezelni.
Úgy tűnik, még sincs így.
Megkerestük az ügyben Takácsné Hargitai Beátát, a Rábaparti Integrált Szociális Intézmény Vas Vármegye igazgatóját is, de ő azt mondta, kérdéseinkkel forduljunk az intézmény fenntartójához, ők jogosultak a nyilatkozattételre.
Ezt meg is tettük, az SZGYF-nél pedig azt ígérték, válaszolni fognak a megkeresésünkre. Erre végül péntek délben került sor.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság levelében megerősítették, hogy az intézmény vezetője a Népegészségügyi hatósággal történt egyeztetést követően döntött múlt csütörtökön a kijárási korlátozás elrendeléséről. Azt írták, amióta jelzést kaptak a problémáról, a Népegészségügyi Központtal egyeztetve, folyamatosan zajlanak az intézkedések a fenntartó támogatásával a fertőzés megszüntetése érdekében.
Arra a kérdésünkre ugyanakkor, hogy érkezett-e feléjük jelzés azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt időszakban több dolgozó is felmondott az intézményben a poloska-helyzetre hivatkozva, azt írták, hogy a
dolgozói létszámban az elmúlt időszakban nagyságrendi változás nem történt, a megszűnt jogviszonyok esetében a fenntartó részére pedig nem érkezett olyan jelzés, amely a távozás indokát a poloskafertőzésben jelölte volna meg.