Mi a legnagyobb kihívás egy fesztivál egészségügyi biztosításánál? Hány emberre van szükség a feladathoz? Milyen típusú esetek a leggyakoribbak? Szeles Gézával, a Sziget Fesztivál helperszolgálatának vezetőjével az esemény helyszínén beszélgettünk.
Szeles Géza azzal kezdte, hogy idén két részre osztották az egészségügyet: az Országos Mentőszolgálat adja a mentőket és működteti az ambulanciát, míg a helperek a helyszíni elsősegélynyújtásban vesznek részt, felkutatják a sérülteket, és biztosítják a mihamarabbi ellátásukat. A fesztivál területét szektorokra bontották, járőrcsoportok vannak, akiket rádiórendszeren keresztül irányítanak, a koordinátor egy konténerben kezeli a beérkező jelzéseket.
A csütörtök éjszakai adatok azt mutatták, hogy körülbelül ötven helyszíni beavatkozásra volt szükség. Ebben nincsenek benne azok az esetek, amikor felébresztenek valakit, aki például autóközlekedési útvonalon vagy a nézőtéren aludt el. A helperek nekik is segítenek, felébresztik, ha kell, adnak neki vizet, sétálnak vele.
Szeles Géza több mint három évtizede foglalkozik fesztiválok egészségügyi biztosításával, az elmúlt tíz-tizenöt évben hasonló nagyságrendben mozognak a beavatkozást igénylő esetek számai.
A fesztiválok sajátossága, hogy nem épített, betonos, aszfaltos területen vannak, hanem gyakorlatilag egy réten vagy parkban. Az ellátást igénylő esetek zöme baleseti jellegű, főleg boka- és térdsérülések. Orvosilag jó tendencia, hogy a toxikus kórképek, az alkohol és kábítószer okozta problémák száma stagnál. Alig fordulnak elő kábítószeres esetek, de az alkohollal kapcsolatosak is kezelhető szinten vannak
– fogalmazott a helperszolgálat vezetője, hozzátéve: a legtöbb alkoholos ügyben nem kell kivinni a fesztivál területéről az érintettet, „irodalmi ritkaság, ha valakit alkoholmérgezés miatt ki kell vinni”.
Szeles Géza megjegyezte, nem kitiltási ok a túlzott italfogyasztás, „ha valaki nem csinál valami kriminálist, nem vágják le a karszalagot. Az persze más, ha valaki részegen randalírozik, és a biztonsági szolgálat beavatkozására van szükség”.
A helperek önkéntes munkát végeznek, többségük 16–25 év közötti, körülbelül 120-an vannak, emellett van egy 40 fős pszichológuscsapat is.
Krízisintervenciós pszichológiáról van szó, itt terápiát nem lehet csinálni, de akut helyzetekben segíthetünk, például ha valaki összeveszett a párjával. Működik, igénylik a fiatalok, sokan fordulnak hozzájuk
– mondta Szeles Géza.
Az elsősegélynyújtók képzést kapnak, korábban ez hat hét volt hétvégente, később – többek között a koronavírus miatt – átszervezték. Idén helper campet tartottak, ez egy háromnapos alapképzés, plusz a fesztiválok előtt egy nap intenzív képzés. Megtanítják az alapokat a leendő helpereknek a stabil oldalfekvéstől kezdve a szabad légútbiztosításon át a sebkötözésig, újraélesztésig, valamint bizonyos kórképek felismeréséig. Emellett a tudatmódosító szerekkel kapcsolatban speciális képzésben részesülnek, amelynek része a pszichológiai felkészítés is.
14 éves kortól lehet helperként tevékenykedni, de terepre csak 16 felettiek mehetnek, 18 éves kor alatt szülői engedéllyel. A szolgálat 0–24-ben működik, 8 és 12 órás műszakok vannak, egy fesztivál ideje alatt minimum 3-4 műszakot kell vállalni. Igyekeznek figyelembe venni az olyan kéréseket, hogy valaki nagyon részt szeretne venni valamelyik koncerten.
Szeles Géza is szokott koncertekre járni, pénteken megnézte az Imagine Dragonst, „sajnos Tankcsapda nincs” – fűzte hozzá. Helperek dolgoznak a nagyszínpadi árokban is, kilencen vannak, míg a Colosseumnál öten. Vizet locsolnak és osztanak, ha szükség van rá, valamint figyelik az első sorokat.
A helperek vezetője a lehetséges tömegpánikra vonatkozó kérdésünkre leszögezte, nyílt területű fesztiválokon gyakorlatilag minden irány menekülési útvonal, „ha nincs túlkordonozva egy rendezvény, akkor nem valószínű a pánik, nem zárt térről beszélünk”.
Szeles Géza a fesztiválok biztosításáról kifejtette: „Össze kell rakni egy jó rendszert, ez az alap, és meg kell tudni tervezni, hogy adott esetben hol lehet baj. Akkor szokott probléma lenni, ha valami olyan történik, ami nem volt betervezve, ilyenkor a legapróbb dolgokból is baj lehet.”
Szeles Géza hangsúlyozta, jól meg lehet szervezni egy nagy fesztivált, komoly stábra és komoly tartalékra van hozzá szükség, valamint „kell egy jó adag szerencse is”.
(Borítókép: Szeles Géza. Fotó: Szollár Zsófi / Index)