A kitüntetés története egészen a XVIII. század közepéig nyúlik vissza, amikor is 1760-ban gróf Esterházy Ferenc tervezetet dolgozott ki civil érdemrend létesítésére, mégpedig a legrangosabb katonai kitüntetésnek számító, 1757-ben alapított Katonai Mária Terézia-rend mintájára. Az uralkodó 1764. február 20-án bólintott rá Esterházy legutolsó tervezetére. Mária Terézia ezzel a gesztussal a magyar rendek jóindulatát akarta kivívni a júniusra összehívott országgyűlés előtt, amelyen a hadiadó emelését szerette volna keresztülvinni. A királynő Esterházyt nevezte ki a rend első kancellárjává. A Szent István-rendet végül Mária Terézia fia, József főherceg – a későbbi II. József – római királlyá koronázásának napján alapították meg.

En­nek el­le­né­re Má­ria Te­ré­zia éle­te vé­géig vi­sel­te a rend ala­pí­tói jel­vé­nyét, amely arany­ba fog­lalt drá­ga­kö­vek­ből (gyé­mánt, sma­ragd, ru­bin) készült. A ki­rály­nő mint a rend egyet­len nő­i tag­ja a ke­resz­tet cso­kor­ba kö­tött szalagon vi­sel­te, mi­vel ez volt a női rend­je­lek, il­let­ve a nők ál­tal vi­selt ki­tün­te­té­sek ha­gyo­má­nyos vi­se­le­ti mód­ja.

Kizárólag férfiak kaphatták

Az ala­pí­tó 36 cik­kely­ből ál­ló sta­tú­tum­ban sza­bá­lyoz­ta a rend ügyeit: a Szent István-rend tagjainak számát százban határozta meg három osztályban: húsz nagykeresztes, harminc parancsnok és ötven kiskeresztes, azzal, hogy ebbe a számba nem számolták bele az egyházi tagokat. A kitüntetést – az alapító kivételével – kizárólag férfiak kaphatták, a nagykeresztesi és a parancsnoki osztályban a kitüntetés elnyeréséhez négy generációra visszamenőleg igazolni kellett a nemesi származást is.

1884-ben Ferenc József megszüntette a rendtagsággal járó rangemeléseket.

A három osztály jelvénye aranyszegélyű, sötétzöld zománcos kereszt volt, fölötte a magyar királyi korona képével, és a nagykereszthez csillag is járt. A kereszt középpajzsa kerek, vörös zománcos volt, benne a koronás, zöld hármas halmon fehér kettős kereszt állt, balra, illetve jobbra tőle a rendalapítóra utaló M. T. kezdőbetűk aranyszínben. A középpajzsot aranyszegélyű karikagyűrű fogta körbe, benne a rend jelmondata:  Publicum meritorum praemium, azaz „A köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma”. A jelvényt az első osztályban jobb vállon átvetett vállszalagon, a második osztályban nyakon, a harmadikban gomblyukban viselték. A rendnek külön öltözet is dukált: vörös bársonyruha, vörös tafotával bélelt és hermelinnel szegélyezett, zöld bársonymente és kócsagtollas vörös bársonykalap. A tagságot nem lehetett megörökölni, vagyis a jelvényt és a ruhát a kitüntetett halála után vissza kellett szolgáltatni.

Arany János nem köszönte meg

A történelem viharai a Szent István-rendet sem kímélték, hiszen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után nagykeresztet vehetett át az azt leverő Alfred Windischgrätz herceg, Julius Jacob von Haynau, de a cári csapatok egyik vezetője, Konstantin orosz nagyherceg is.

Az 1867-es kiegyezés után a magyar kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az uralkodó a magyar kultúra legjobbjait is kitüntesse a Szent István-rend kiskeresztjével. Kis híján pórul jártak Arany Jánossal, aki csak barátai unszolására fogadta el a kitüntetést, de nem köszönte meg. Egy korabeli anekdota szerint az egyik főrend Andrássy Gyula miniszterelnökkel beszélgetve nehezményezte a költőnek adományozott rendjelet, mondván, hogy ez a rendjel eddig csak igen magas rangúaknak járt. Mire Andrássy szellemesen visszakérdezett:

Meg tudná mondani excellenciád, ki volt Raffaello korában a külügyminiszter?

Arany mellett Eötvös József, majd 1876-ban Jókai Mór is kapott kiskeresztet. A millenniumi ünnepségek alkalmával, 1896-ban Ferenc József három festőművészt, Benczúr Gyulát, Lotz Károlyt és Munkácsy Mihályt tüntette ki a Szent István-rend kiskeresztjével. A századforduló után többek közt Mikszáth Kálmán (1910) és Szinyei Merse Pál (1912) vehette át a kitüntetést.

Horthy Miklós kihasználta az Anschlusst

A Szent István-rend az Osztrák–Magyar Monarchiával együtt 1918-ban megszűnt. Később a függetlenné vált Ausztria és Magyarország nem tudott dűlőre jutni, hogy Mária Terézia osztrák főhercegnőként, német-római császárnéként vagy magyar királynőként volt-e a rend alapítója. Amikor 1938 márciusában bekövetkezett az Anschluss, és Ausztriát a Német Birodalomhoz csatolták, Horthy Miklós kormányzó a joghézagot kihasználva kiegészítette a Szent István-rend alapszabályát:

Mindaddig, amíg Magyarországon a királyi hatalomba foglalt jogokat a kormányzó gyakorolja, a rend nagymesteri teendőit Magyarországon a kormányzó látja el.

A rend hivatalos elnevezését Magyar Királyi Szent István-rendre változtatták. Horthy 1940-ben gróf Teleki Pál miniszterelnöknek adományozta a rend nagykeresztjét, de 1941 és 1943 között mások mellett Hermann Göring, a Német Birodalom marsallja, illetve Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter is átvehette a kitüntetést.

A rendet 1946-ban, a második köztársaság kikiáltásakor szüntették meg.

A kitüntetés újraalapítása

A kommunista korszak évtizedeiben természetesen szóba sem kerülhetett a rend feltámasztása. A rendszerváltozás után sem ment minden úgy, mint a karikacsapás. Előbb Katona Tamás történész, MDF-es képviselő, majd a Medgyessy-kormány alatt összehívott jelképbizottság próbálkozása vallott kudarcot.

2011 őszén Semjén Zsolt KDNP-s képviselő és három frakciótársa (Rubovszky György, Latorcai János és Pálffy István) viszont már sikerrel járt. Törvényjavaslatukban leszögezték, hogy a kitüntetés újraalapításakor elhagyják annak korábbi „rendi jellegét”:

A Magyar Szent István-rendet eredetileg Mária Terézia magyar királynő alapította 1764. május 5-én. A javaslat újból megalapítja e kitüntetést, ami egyúttal annak megújítását is jelenti a rendi jelleg elhagyásával. A Magyar Szent István-rend a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál.

A Magyar Szent István-rendet, amelyet a miniszterelnök előterjesztésére adományoz a köztársasági elnök, aki egyébként tisztségénél fogva maga is kitüntetett, 2013 óta tizennyolcan kapták meg, köztük négy hölgy:

Év	A Magyar Szent István-rend díjazottjai
2013	Egerszegi Krisztina (1974–) ötszörös olimpiai bajnok úszó Lámfalussy Sándor (1929–2015) közgazdász, az euró „atyja”
2014	Kertész Imre (1929–2016) Nobel-díjas író Rubik Ernő (1944–) Kossuth-díjas feltaláló, játéktervező, építész
2015	Eötvös Péter (1944–) Kossuth-díjas zeneszerző Polgár Judit (1976–) nemzetközi sakknagymester
2016	Marton Éva (1943–) Kossuth-díjas opera-énekesnő, a nemzet művésze Makkai Ádám (1935–2020) kétszeres Kossuth-díjas költő, nyelvész
2017	Erdő Péter (1952–) bíboros, prímás, Széchenyi-díjas teológus, az Esztergom–Budapesti főegyházmegye érseke Vásáry Tamás (1933–) Kossuth-díjas karmester, a nemzet művésze
2018	Demény Pál (1932–) népességkutató, demográfus
2019	Roska Botond (1969–) neurobiológus
2020	Szemerédi Endre (1940–) Széchenyi-díjas matematikus
2021	Lovász László (1948–) Abel- és Wolf-díjas, Széchenyi- és Bolyai-nagydíjas matematikus Vizi E. Szilveszter (1936–) kétszeres Széchenyi-díjas orvos, farmakológus
2022	Miklósa Erika (1970–) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes Rofusz Ferenc (1946–) Kossuth-díjas rajzfilmrendező, a nemzet művésze
2023	Csányi Sándor (1953–), az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke

(Borítókép: Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke átveszi a Magyar Szent István-rend kitüntetést Novák Katalin köztársasági elnöktől a Sándor-palotában 2023. március 31-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)