A budai elit kerület élén álló fiatal politikus négy éve vezeti a II. kerületet; az elmúlt évek változása pedig kézzelfogható. A beszélgetés során kifejezetten civil távolságtartással nyilatkozó politikus a panaszkultúra helyett egy újfajta polgármesteri szerepfelfogásról beszél, azt állítva, hogy a másokra mutogatás ideje lejárt. Őrsi Gergely azt is elmondta, mi következik mindebből a gyakorlatban.
Őrsi Gergelyt, Budapest II. kerületének vezetőjét első polgármesteri ciklusának végéhez közeledve mások mellett arról kérdeztük,
A ciszterci szerzetesrend budai elit gimnáziumában érettségizett. Feltételezésünk szerint onnan egyenesebb út visz a Fideszbe. Huszonéves keresztény fiatalként mégis mi az, ami épp az MSZP-be rántotta be?
Ezekben a skatulyázásokban én nem hiszek. Azért mert valaki vallásos, egyházi iskolába járt, nem feltétlenül csak az ön által említett irányba tájékozódhat. A Szent Imre Gimnázium olyan értékeket is közvetített számomra mint a szolidaritás, mások segítése és elfogadása. Az is fontos, hogy nem tartom magam a mai napig sem pártpolitikusnak, katolikusnak azonban igen. Az első közéleti tevékenységem is már – a parlagfű elleni küzdelem – önkormányzati feladatkörrel függött össze, egyébként egy civil szervezeten keresztül kerültem közelebb a politikához. Részt vettem később ifjúságkutatásokban, különböző közéleti vitaesteken, és már fiatalon itt voltam gyakornok a II. kerületi önkormányzatnál. Az vonzott, hogy az önkormányzati munka eredménye sokkal inkább kézzelfogható, mint azoké, amik más politikai színtereken történnek. Az országos politikai karrier sohasem motivált.
Ez alapján bármelyik másik párthoz is szívesen csatlakozott volna, csak épp az MSZP volt kéznél?
Nem, ezt nem mondanám. Az az értékrend, amit ott megismertem – különösen a szolidaritás –, kifejezetten összeilleszthető a gondolkodásommal. Hangsúlyozni szeretném: a vallás nem állhat egyetlen politikai ideológia szolgálatába sem.
A Fővárosi Közgyűlés polgármester képviselőjeként simán meg is szavazta, hogy Horn Gyuláról sétányt nevezzenek el. Semmilyen fenntartása nem volt személyével, illetve az elődpárttal szemben?
Az ilyen kérdésektől az önkormányzati munkát el kell és el is lehet távolítani. Amióta polgármester vagyok, egyetlen párt nevét nem írtam le, szakmai ügyek mentén azonban kormányoldali politikusokkal is jól együtt tudok dolgozni. Miért ne kezdeményezhetne egy kerület, amelynek díszpolgára volt a korábbi miniszterelnök és ahol élete szinte teljes egészét töltötte, ilyen névadást? A Fővárosi Közgyűlésé a döntés felelőssége, és hamarosan az is kiderül, hogy helyes döntést hozott-e.
Az MSZP nevének tudatos ki nem mondása azt a felismerést tükrözi, hogy a nagy rendszerváltó párt ma már egy süllyedő hajó?
Az országos pártpolitikának az önkormányzati szinten nincsen keresnivalója. Kevés dologban értek egyet Vona Gáborral, de abban igen, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy az önkormányzatok képviselő-testületei pártok jelöltjeiből álljanak. Az lenne a természetes, ha mindenki a saját, nyilvánosan vállalt értékrendje szerint irányítaná az adott települést. Ne azért tegyen vagy ne tegyen dolgokat egy várospolitikus, mert valamelyik pártnak vagy választási tömörülésnek a tagja, hanem azért, hogy az ott lakóknak jobb legyen. Elkeserítő látni, hogy a leszivárgó nagypolitika miatt esetenként még az egy oldalon állók is egymásnak esnek.
Ennek az elhatárolódásnak a részeként záratta be a Fazekas utcai MSZP-pártirodát is?
Az egyik legfontosabb választási ígéretem volt, hogy Vízivárosnak újra legyen orvosi rendelője. A meglévő háziorvosi rendelő nagyon nehezen megközelíthető helyre épült, egy lépcsősor közepére. Mivel nincsen szabad ingatlan a Vízivárosban, sokan kételkedtek abban, hogy megvalósulhat-e ez a vállalásom. Az egykori pártiroda erre épp alkalmas volt. Most már ez az orvosi rendelő.
Ön szövetséget kötött a Párbeszéd politikusával, Tordai Bencével, aki vállalta, hogy megvalósítja közös helyi programjukat. Mit intézett a kerület országgyűlési képviselője a helyieknek eddig?
A megállapodás szimbolikus gesztus volt. Amíg Varga Mihály volt a kerület országgyűlési képviselője, vele is mindig egyeztettem pályázati lehetőségekről, kormányzati támogatásokról. Mivel nem fedi le pontosan a kerületet az országgyűlési körzet, egyeztetek Hajnal Miklóssal is.
Az adott politikai viszonyoknak köszönhetően Varga Mihály miniszterként milliárdos nagyságrendű fejlesztéseket tudott kilobbizni a kerületnek. Tordai Bence és Hajnal Miklós a kétségtelenül szűkebb mozgástérben mire jutott?
Nem szeretnék olyan világban élni, ahol a képviselő párthovatartozása befolyásolja, hogy ki milyen támogatásban részesülhet, mely pályázatokon lehet sikeres. Büszke vagyok arra, hogy egy bölcsődefejlesztési programban több mint 400 millió forintot nyertünk a kormányon keresztül az Európai Uniótól. Az Egészséges Budapest program keretében is szereztünk fejlesztési pénzeket. Az országgyűlés és a kormányzat nem ugyanaz, most is zajlanak kormányzati szereplőkkel egyeztetések. A parlamenti egyéni képviselők feladata az, hogy felhívják a figyelmet azokra a helyi ügyekre, amit az önkormányzat nem tud megoldani, mert például törvénymódosítást igényel.
Az önkormányzat persze élhet a felterjesztés jogával is. Tud ilyenre példát mondani?
Azt szeretnénk elérni, hogy a gyorshajtók kamerafelvételen alapuló bírságolása esetén, a bírságból befolyó forintokból ne kizárólag az államkassza, hanem a helyi közösség is részesülhessen. A hátrányokat a helyben élők szenvedik el, az ő életüket veszélyeztetik és az ő nyugalmukat teszik tönkre a gyorsulási versenyek. Indokolt lenne, hogy az itt lakók javára fordítsák a bírságok összegét. De említhetném az egykori OPNI lipótmezői szolgálati lakásainak megszerzéséért tett erőfeszítéseinket is. Ebben Tordai Bence Szijjártó Péterrel, magam pedig Magyar Levente miniszterhelyettes úrral tárgyaltam. Ezekben az esetekben a parlamenti képviselő feladata, hogy felkarolja ezeket a helyi közösség számára fontos javaslatokat. De éltünk a felterjesztés lehetőségével a háziorvosok megemelt rezsiköltségeinek kompenzálása érdekében, a tehergépjárművek által okozott környezeti ártalmak mérsékléséért, és azt is javasoltuk, hogy a súlyos egészségi okból gondozásra szoruló ember hozzátartozója a jelenleg biztosított évi 5 munkanap helyett 10 nap munkavégzés alóli mentességet kapjon, ha ő ápolja rokonát.
A gyakorlatban eredményre is vezet ez a konstrukció?
Legutóbbi javaslatunk arról szól, hogy plusz szabadnapot kaphassanak azok az önkormányzati alkalmazottak, akik vállalják, hogy részt vesznek olyan egészségügyi szűrővizsgálatokon, amelyek a magyarországi vezető halálokok kialakulásának megelőzését szolgálják. Nem látom, hogy milyen ellenvetés lehet ezzel szemben.
Alig 11 hónap van már csak hátra az önkormányzati választásokig. Mit mondana azoknak, akiknek azt ígérte, hogy egy ütemben, önkormányzati pénzből teljes hosszában felújítják a Margit körút épületeit; hogy áll ez a munka?
A Margit körút felújítása nemcsak a homlokzatok felújítását jelenti, hanem a zöldítést is. A budapesti körutak történetében először fordult elő, hogy ezek mentén fákat ültettünk és több száz négyzetméter új zöldfelületet telepítettünk, vagy éppen törtük fel a betont a teljesen értelmetlen úton lévő középszigetek esetében, hogy azok helyén csapadékmegkötő zöld szigeteket hozzunk létre.
A Margit körúton most is láthatja, hogy 3-4 homlokzat épp most újul meg önkormányzati pályázati forrásból. A nem vakolt felületek megújítását ősszel szeretnénk elkezdeni. Van, ahol egyébként egy nagyobb tisztítás is elegendő. Ez tehát egy hosszú ütem, egyfajta városrehabilitációs program. A házak földszintjén többtucatnyi üres üzlethelyiség állt, ezek hasznosításában jelentős eredményeket értünk el a Margit-negyed programban. Mindezek együtt szolgálják a Margit körút arculatának megváltoztatását, élővé tételét. Ha ma végigmegy valaki a körúton, szembetűnő a változás: újra élettel telik meg a korábban csak városi autópályaként használt közterünk.
A fővárosi Budapest Brand vezérigazgatója a napokban nyilatkozott arról, hogy mennyi viszontagságot kénytelenek átélni azért, mert nem heteroszexuális párként kívánják a gyermeküket felnevelni. Érzi olyan súlyúnak ezt a jogállási problémát, hogy ki is ment a Budapest Pride-ra?
Nem voltam még a Pride-on, de azzal mélyen egyetértek, hogy senkit sem érhet joghátrány a politikai preferenciája, vallása vagy épp szexuális hovatartozása miatt. Ha ilyen ügyben bárki jogsegélyért az önkormányzatunkhoz fordulna, természetes, hogy mellé állnánk. Aki szükséget szenved, annak kötelességünk a segítségnyújtás.
A Labrisz Leszbikus Egyesület Facebook-oldalának 2020-as eseményén viszont még mindig az olvasható, hogy a Meseország mindenkié című LMBTQ-tematikájú mesekönyvből az Átrium mesematinéján felolvas a gyerekeknek. Végül miért lépett vissza?
Erre a rendezvényre magánemberként hívtak, amin írók és színészek olvastak fel olyan családok számára, akiket érdekel ez a könyv. Ebben számos olyan történet is szerepel, amely különböző hátrányos helyzetű gyerekek: testi fogyatékossággal élő vagy elvált szülők gyermekei köré sző mesés történeteket. Valóban úgy terveztem, hogy ezek közül választok egyet. Aztán Dúró Dórának köszönhetően – aki látványosan ledarálta a könyvet –, pártpolitikai ügy lett a felolvasásból is.
Azt a hazugságot terjesztették, hogy mi ezt a kiadványt a kerületi fenntartású óvodák számára szeretnénk terjeszteni, sőt, kötelezővé tenni az olvasását. Ilyesmiről természetesen szó sem volt, nálunk az óvodapedagógusok döntik el, milyen meséket olvasnak, nem pedig a polgármester. Amikor a békés felolvasás körül politikai vihar kerekedett, és agresszív tüntetők jelentek meg az Átrium előtt, akkor a gyerekek érdekeit szem előtt tartva egy pillanatra meg kellett állnom. Úgy gondoltam, nem szabad kitenni a kicsiket a borítékolható atrocitásoknak.
Maradjunk még az Átriumnál. Nemrég közölték, hogy ez lesz az utolsó évad és 2024 nyarán befejezi működését a színház. Az intézmény fennmaradására ön lát még esélyt?
1935 óta működött az Átrium, az ikonikus körúti Bauhaus épületben akkor még filmszínház volt, amely túlélte a Rákosi- és a Kádár-rendszert. Kiemelt cél, hogy a hely kulturális célú színtér maradhasson. Amióta befogadó színházként működik, folyamatosan telt házzal mentek az előadások. Elvitathatatlan, hogy ezzel gazdagították Buda kultúráját. Egy ilyen intézmény akkor tud megfelelően működni, ha a fenntartó nem szól bele a művészeti munkába, és képes gazdaságosan működni, miközben valódi értéket teremt. Ha egy színház menedzsmentjének sokkal több idejét köti le a válságkezelés, az egy idő után óhatatlanul kihat a művészeti munkára is.
Szomorú lennék, ha nem folytathatná a falai között a színház. Most jött el a pillanat, hogy le kell ülni az épület tulajdonosával, a kőszínházakkal, és meg kell nézni, hogy ez a független színház milyen konstrukcióban kapcsolódhatna a jövőben a kerület kulturális életéhez. Mi ebben önkormányzatként azonban csak külső szemlélők vagyunk. A kerületi kassza is véges, nem tudunk a végletekig finanszírozni egy társulatot sem. Egy biztos, Budának szüksége van pezsgő kulturális életre, és arra, hogy az Átrium kultúrával teljen meg.
A független előadóművészek alól az állam már 2018 végén kirúgta a széket a kulturális TAO kivezetésével, ezt követően az Átrium külön forrást nem kapott. Ismerve a közállapotokat, az LMBTQ-felolvasásnak és Tordai Bence kampányzárójának is helyet adó intézmény túlélésében bízni nem naivitás?
Ahogy már az előbb is mondtam, nem szeretnék olyan világban élni, ahol egy színházat az alapján ítélnek meg, hogy kiegészítő bevétel reményében milyen rendezvényeknek adnak helyet a színházi előadások mellett. Gyakran jártam az Átriumban, ami egyszerűen egy jó színház, nem pedig valami ellenzéki sasfészek. De nézhetjük a másik oldalról is: a kritikus színdarabok közönségének soraiban is jelen vannak a kormányoldallal szimpatizáló nézők. Szerintem ez a világ legtermészetesebb dolga. A kultúra finanszírozásban nem érvényesülhet a szekértábor-logika.
Miért nem kap akkor állami támogatást az Átrium?
Ezt a kulturális kormányzat szereplőitől kellene megkérdezni. Egyébként nem csak az Átrium nem kapott. Ha a művészeti teljesítménnyel van baj, akkor azt meg kell mondani, de azt látjuk, hogy a közönség döntött, az ezt mérő nézőszámok alapján az Átrium kifejezetten jól teljesít. Károsnak tartom, ha pártpolitikai alapon döntenek a kultúra finanszírozásáról. Mi sem az alapján újítunk fel utcákat, hogy az adott önkormányzati körzetben hogyan szavaztak az ott lakók, vagy milyen újságokat olvasnak. Nem hagyhatjuk, hogy a mindennapi életünkben, annak minden szegletében a politikai logika uralkodjon, mert ez szétforgácsolná az élet talán legfontosabb értékét, a személyes emberi kapcsolatainkat. Mi itt a II. kerületben helyi közösséget építünk, ez politikai alapon elképzelhetetlen lenne.
Jó hogy említi az újságokat. Az önkormányzati lapok többnyire a polgármesteri vezetés helyi harsonái. A II. kerületben viszont úgy látszik, hogy a kommunikáció fő csatornája már a Facebook. A Budai Polgár megtartása akkor ugyanolyan időseknek tett gesztus, mint a 65 éven felüliek kommunális adójának eltörlése?
Valóban számtalan jelzés érkezik már a Facebookon keresztül, és az sem véletlen, hogy elsőként kötöttünk együttműködési megállapodást a jarokelo.hu hibabejelentő oldallal. Fontos kapcsok ezek a polgárok és az önkormányzat között. Ugyanakkor szélesíti a nyilvánosságot a Budai Polgár megjelentetése is. Bevallom, esetenként megdöbbenéssel tapasztalom, hogyan húzzák be egy-egy települési lapba az országos politika tematikáját.
Ezt jelezhetné Baranyi Krisztinának is…
Nem olvasok mindent, amiről beszélek, azt nem budapesti újságokban láttam. Nem hiszem, hogy nálunk a főszerkesztő asszony megengedné az efféle hangsúlyváltást. Ugyanakkor az is világos, hogy számos olyan információt közöl az önkormányzat, amitől nem zárhatjuk el azokat, akik nem a weboldalakról vagy a közösségi terek híreiből tájékozódnak. A Budai Polgár főszerkesztőjét sem cseréltük le 2019-ben, mindössze annyit kértünk, a lap legyen objektív, a szerkesztőség pedig független. Ebben természetesen a helyi ellenzék álláspontjának is helye van. A korábbi évekkel ellentétben minden helyi képviselő megszólalhat az újságban, és ez így is van rendjén.
A polgármesterek egyik kedvenc vetélkedőjében azt számolgatják, hogy az adott önkormányzati újságban hányszor jelent meg fotójuk az elődjükhöz képest. Hogy áll ebben a versenyben?
E tekintetben nem vagyok a számolgatás híve, de én nem érzem magam felülreprezentálva a lapban. Azt a versenyt viszont – ha lehet ezt annak nevezni –, hogy az ellenzéki képviselők hányszor jelenhettek meg az előző, illetve a mostani ciklusban, biztosan megnyertük.
„Soha többé nem mondjuk, hogy nem a mi dolgunk. Ha egy fővárosi vagy állami feladat nincs elvégezve, mi megcsináljuk, az elvégzett munka költségeit pedig behajtjuk azokon, akik helyett dolgoztunk. Ha pedig maguktól nem fizetnek, jogi úton érvényesítjük követeléseinket.” Ezt öntől idéztem, mert épp most végzik a Fővárosi Önkormányzat helyett a Szilágyi Erzsébet fasor kifelé vezető végének felújítását. Kiküldték már a Városház utcába a csekket?
Ezen az úton napi több tízezer ember közlekedik, köztük számos II. kerületi is zötykölődik. Ilyen esetben nem maradhatunk tétlenek, nem mutogathatunk másokra, akkor sem, ha a kerületünk lakóinak érdekét egy másik közigazgatási helyszínen kell képviselnünk. Az FCSM helyett is rendszeresen kaszáljuk az Ördögárok partját. Ha tudjuk, a számlát be is nyújtjuk. Ha azonban olyannak kellene a számlát kiállítanunk, akinek arra sem volt pénze, hogy a saját útfelújítási tervében lévő utat felújítsa, akkor ezt mérlegelnünk kell.
A gazdasági észszerűség is azt diktálja, hogy amikor a hűvösvölgyi villamosvonalat teljes szélességében felújítják (ami sávszűkítéssel és forgalomkorlátozással jár), akkor azzal egy időpontban végezzük el az útburkolat régóta esedékes javítását. A projektre egy előrehozott beruházásként tekintek, amit kvázi meghiteleztünk a fővárosnak. Cserébe azt várjuk, hogy olyan II. kerületben lévő útszakaszokat újítson fel, amit eddig nem szerepeltetett az útfelújítási programjában. A számla benyújtását így kell értelmezni.
A kihelyezett táblájuk szerint már csatlakozó partnerek támogatására is számítottak a felújítás során. Sokan érezték megszólítva magukat?
Az agglomerációból bezúduló forgalom ugyanúgy rongálja az utat, mint a II. vagy a XII. kerületi autósoké. A teherforgalomról nem is beszélve. Ezért is kedvetlenített el, hogy egyetlen teherfuvarozó cég sem érezte kötelességének beszállni az általuk is elhasznált út felújításába. Ezzel együtt is alap, hogy ha úgy látjuk, nem sikerül egy útfelújítási munkát iskolakezdésre befejeznünk, akkor ott megállunk. Nem maradnak ott az óriási torlódásokat okozó lapátok meg a félig feltört aszfalt. Inkább szakaszosan újítjuk fel a teljes útszakaszt, de nem akarunk bosszúságot okozni a budaiaknak. A Szent János Kórház és a Budagyöngye közti legkritikusabb rész már idén nyáron meg tud újulni. Az pedig külön örömömre szolgál, hogy az agglomerációs települések egyike, Remeteszőlős is részt vállalt a felújítás finanszírozásában. Ezt köszönöm nekik.
(Borítókép: Őrsi Gergely. Fotó: Nagy Tamás / Index)