Horthy Miklós történelmi szerepének megítélése máig megosztja a társadalmat, ahogy a kormányzó felelősségéről hosszú ideje éles vitát folytatnak a történészek is. Egy megosztó személyiségnek még az újratemetése is megosztó volt. Az 1957-ben elhunyt kormányzó hazai gyászszertartását harminc éve, 1993. szeptember 4-én tartották Kenderesen.
Horthy Miklós, aki 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig a Magyar Királyság kormányzója volt, 1957. február 9-én halt meg a portugáliai Estorilban. Végakaratának megfelelően addig nem szállíthatták haza holttestét, amíg a szovjet csapatok ki nem vonultak Magyarországról.
A hazahozatal kezdeményezője Szimon Miklós tengerészkapitány volt, akinek elképzelése egybeesett a Horthy család tagjainak, így özvegy Horthy Istvánné és fia, ifj. Horthy István akaratával. De az ügy mellé állt mások mellett Kéri Kálmán tábornok, az akkori Országgyűlés korelnöke, a kormányzó egykori szárnysegédje is.
Az újratemetést 1993. szeptember 4-én rendezték meg Horthy Miklós születési helyén, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kenderesen.
A Horthy család kriptáját még az 1920-as években építették a kenderesi temetőben, ahol az épületben összesen húsz sírhely található. Itt talált örök nyughelyet Horthy Miklós, felesége, illetve gyermekeik: Horthy Magdolna, gróf Károlyi Gyuláné Horthy Paulette, Horthy István és Ifj. Horthy Miklós. Itt nyugszik még többek között Horthy Paulette férje, gróf Károlyi Gyula, a kormányzó nagyszülei, édesapja, édesanyja és öt testvére.
Horthy Miklós, felesége és fia földi maradványai a temetés előtti éjszaka érkeztek Portugáliából Magyarországra. A gyászszertartáson, amely szombatra esett, mintegy ötvenezren jelentek meg, köztük az Antall-kormányból Boross Péter, Für Lajos, Surján László, Balsai István, Szabó Tamás, Kiss Gyula, Nagy Ferenc József, Kádár Béla, a parlamentből Lezsák Sándor, Kónya Imre, Csurka István, Torgyán József, Vörös Vince, Gáspár Miklós, Zacsek Gyula, Miklós Árpád, Szilasy György, Király B. Izabella, Horváth Béla, Dénes János „és még sokan mások”. Az akkor már súlyos beteg Antall József miniszterelnököt családtagjai, felesége és fia képviselték.
Az ökumenikus gyászszertartást a rendezők – a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Magyar Tengerésztisztek Egyesülete, Kenderes nagyközség önkormányzata és a Horthy család – fél tizenkettőre hirdették meg. A néhai kormányzó és felesége koporsóját a családi kripta mögötti téren egy fekete baldachin alatt ravatalozták fel. A volt kormányzó földi maradványai mellett nyolc tengerésztiszt, felesége, Purgly Magda koporsója mellett pedig nyolc kenderesi fiatal állt díszőrséget. Az 1993-ban, ugyancsak Portugáliában elhunyt ifjabb Horthy Miklós hamvait a két koporsó között egy urnában helyezték a ravatalra.
A szertartáson elsőként Radnóczy Antal, a Vitézi Rend főkapitánya méltatta Horthy Miklóst:
a monarchia flotta-főparancsnokát az első világháború hősének nevezve, aki – mint megjegyezte – a már nemzetközileg is elismert rend megalapítója volt.
Kenderes polgármestere, Baranyi Mihály röviden összegezte mindazt, amit a kormányzó a nagyközségért tett, míg a Horthy család háziasszonyának lánya, Németh Béláné a főméltóságú asszony embereket segítő jó cselekedeteit sorolta. Kéri Kálmán vezérezredes a honvédtisztek nevében emlékezett a kormányzó tetteire, köztük arra, hogy egy világháború csapásai, egy diktatúra borzalmai és az idegen megszállás után megindította az ország felemelkedését.
Özvegy Horthy Istvánné köszönetet mondott mindazoknak, akik valamit is tettek azért, hogy apósa és anyósa végre hazatérhettek. Fia, ifjabb Horthy István beszédében, amelyben nagyapja érző emberi alakját idézte meg, egyebek között kijelentette, hogy a néhai kormányzó nem volt antiszemita, még célzást sem hallott tőle, ami társadalmi vagy faji előítéletre utalt volna. Majd így folytatta:
Tudva azt, hogy nagyapám mennyire szerette Magyarországot, nagyon fontos nekem, hogy a mai nap ne teremtsen válaszfalat a magyarok közt, hanem a régi sebeket gyógyítsa. Ezért szeretném, hogy mi, akik ma itt vagyunk, forduljunk azon honfitársaink felé, akik ma nincsenek itt, mert nagyapám történelmi szerepét eltérően ítélik meg.
Ifjabb Horthy István azt is kifejtette, hogy „ma nem a mi dolgunk azt megítélni, hogy milyen jól vagy milyen rosszul látta el nagyapám a munkáját mint kormányzó”. Szerinte ugyanis nem rajtuk áll, hogy megtudják, „mi lett volna, ha másként cselekedett volna, semhogy milyen kényszereknek volt kitéve, vagy hogy mi lakozott a szívében”.
A kormányszó újratemetése nemcsak a társadalmat és a történészeket osztotta meg, hanem a politikusokat is. Jánosi György szocialista képviselő például interpellációval fordult a tervezett újratemetéssel kapcsolatban Antall József miniszterelnökhöz, aki válaszában leszögezte:
Horthy Miklós újratemetése a család részéről merült fel, amely elé a kormány nem gördített akadályt, de az, hogy állami szertartásként rendezzék meg, fel sem merült.
Hangsúlyozta továbbá, hogy mivel a volt kormányzót semmilyen bíróság nem ítélte el, ezért rehabilitációjának kérdése fel sem merülhet. Horthy Miklós történeti megítélése – folytatta Antall József – nem a politika, hanem a történettudomány feladata, ezért fontosnak tartaná, hogy a megfelelő fórumokon foglalkozzanak a kérdéssel.
Vagyis a kormány álláspontja hivatalosan az volt, hogy Horthy Miklós újratemetése nem állami temetés, ezért nem is kell magukat politikailag exponálni a kérdésben.