Vízügyi és agrárszakemberek kidolgoztak egy tervet, amellyel megakadályozható Magyarország elsivatagosodása – értesült az Index. Az országos vízügyi főigazgató szerint a klímaváltozás elleni küzdelemben több – aprónak tűnő – jogszabályi változás is sokat segíthet. Láng István szerint a települési önkormányzatoknak és az állampolgároknak is szemléletváltásra van szükségük, hogy a jövőben az ország alkalmazkodni tudjon a változó éghajlathoz.
A Duna–Tisza között elterülő Homokhátság 2020 óta hivatalosan is félsivatagnak számít. Ezen a területen ugyanis több víz párolog el és távozik különböző csatornákon, mint amennyi csapadék hullik. Így – szó szerint – égető kérdés a Homokhátság vízutánpótlásának megoldása. Ugyanilyen problémákkal néz szembe a Nyírség is.
„Magyarországon a vízgazdálkodási problémák 70 százaléka az Alföldre jellemző” – állította Láng István. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője az Indexnek kifejtette, hogy a Duna–Tisza közi Homokhátság és a Nyírség vízpótlásának tervét a vízügyi főigazgatóság, valamint az Agrárminisztérium szakemberei már közösen megtervezték.
Kimondottan az öntözési célú vízpótlásra koncentráltunk. A tervcsomagot úgy állítottuk össze, hogy hány hektáron nőhet az öntözött területek nagysága és mennyibe fog kerülni
– mondta a főigazgató.
„Itt ezermilliárdokról beszélünk" – tette hozzá Láng István, aki szerint a kormány évekkel ezelőtt helyesen döntött, amikor 2030-ig évente 17 milliárd forintot irányzott elő csak öntözésfejlesztésre. Úgy véli, bár ez a kormányzati lépés egy folyamatot elindított, de az orosz–ukrán háború – mint sok más területen is – sajnos befagyasztotta a vízügyi fejlesztéseket. „Most csupán üzemeltetjük a rendszereket” – tette hozzá a vízügyi főigazgató.
Napjainkban két meghatározó tényező van, amely a hazai vízgazdálkodás jövőjét befolyásolja Magyarországon. Az egyik a klímaváltozás, amelynek következménye, hogy a csapadék intenzitása szélsőségesebbé vált.
A számok alapján nőtt a csapadékintenzitás. Ez azért jelent problémát, mert a gyors és nagy esők többnyire tovább folynak és kevesebb idő marad, hogy a víz beszivárogjon a talajba
– közölte a főigazgató, aki emlékeztet arra, hogy például 2013-ban a Dunán megdőlt a vízhozamrekord. Szerinte a jövőben arra kell felkészülni, hogy alacsonyabb vízszintek és magasabb árvízszintek lesznek a magyar folyókon.
Láng István szerint a másik vízgazdálkodási tényező: a folyók 19. századi szabályozásoknak a következménye. A szűkebb hullámterek ahhoz vezetnek, hogy az árvízszintek magasabbak lesznek, hiszen nem tudnak kiterülni. Ráadásul a kis vízszint erodálja a folyó medrét, amely ezáltal süllyed. A főigazgató szerint az Alföldön a szabályozások előtt a kis- és az árvízszintek között csupán 3-5 méteres különbség lehetett. Ma ez a szintkülönbség Csongrádnál 14 méter. Például
a Tiszán az év 80 százalékában alacsony a vízszint, amely leszívja a talajvizeket: az év nagy részében folyamatos a víz áramlása a Tisza felé. Ugyanakkor a néhány napos árvizes időszakban a folyó nem tudja visszatölteni a talajba a vizet.
„Évente 2-4 centimétert süllyednek a talajvízszintek. Ez rossz hír, mert a legfontosabb víztározónk mégiscsak a föld” – közölte Láng István, aki hozzátette, hogy ezt a negatív tendenciát igyekeznek vízpótló rendszerekkel ellensúlyozni. Ezért épült a Tiszalöki és a Kiskörei vízlépcső.
A főigazgató szerint a Kiskörei tározó szinte állandósítja a Tisza vízszintjét: körülbelül egyméteres szintkülönbség van a téli és a nyári vízállás között. Ennek komoly hatása van a természetre is: például Kisköre fölött, a Poroszlói-medence már a világörökség része, mert ott tudott rehabilitálódni a – szabályozás előtti – tiszai élővilág.
A szürkevíz a háztartásokban már felhasznált, emberi fogyasztásra nem alkalmas víz, de számos más területen még hasznosítható. Ilyen például az esővíz.
Az újrahasznosított vizek felhasználása Magyarországon még gyerekcipőben jár. Egy ismerősöm, aki elkötelezett híve volt a házi szürkevíz felhasználásának, belevágott, de végül feladta. Komoly fejlesztésekre van ugyanis szükség, hogy a csapadékvizet fel tudjuk használni az otthonunkban, például a WC öblítésére
– jegyezte meg Láng István, aki úgy véli, a mezőgazdaságban működőképes lehet a szürkevíz felhasználása.
A főigazgató szerint szemléletváltásra van szükség. A víztől nem megszabadulni kell, hanem házon, illetve birtokon belül kell tartani. A családi házaknál a belterületi tárolást kell növelni. Láng István szerint elsősorban az építési előírásokon kell változtatni. Mint mondja: Tata városa már felismerte a problémát. Az önkormányzat föld alá helyezhető víztároló edényeket ad ki a lakosoknak annak érdekében, hogy fékezze az esővíz áramlását. „Dombvidékeken erősen ajánlott a tatai önkormányzat példája” – állította a vízügyi szakember.
Szerinte az önkormányzatoknak a szennyvíztelepek kérdését is rendezniük kellene.
A hazai szennyvíztisztítók nagy részét ugyanis nem erre a csapadékterhelésre méretezték. Amikor jön egy intenzív esős időszak, akkor ezek túlterheltté válnak, és a biológiai tisztító réteget kiviszi a víz, amelynek következtében két hétig tisztítás nélkül folyik a szennyvíz a folyókba.
Ilyen problémával küzd például Győr és Komárom is.
A főigazgató jogszabályi változtatást sürget több esetben is, például a mederiszap kihelyezésének szabályozása területén. Szerinte hiba automatikusan hulladéknak tekinteni a mederiszapot.
Olaszországban sorban állnak a gazdák az iszapért, mert kitűnő trágya
– mondta Láng István, aki hozzátette, hogy a halastavak tele vannak szerves anyaggal. Magyarországon azonban olyan túlszabályozás van érvényben, olyan indokolatlan minőségi követelmények vannak, amelyek ártanak a mezőgazdaságnak és a vízügynek is. Mint mondja: a víztározókat az iszapban lévő foszfor miatt kell rendszeresen kotorni. A foszfor a műtrágya egyik alapanyaga, amelyből mostanában hiány van.
„Ezt a területet például jobban kellene cizellálni” – javasolta az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője. Úgy véli, Magyarországon nagyon sok tavat a '80-as évek óta nem kotortak ki. A halastavak többsége maximális vízszinten van, de egy nagyobb árvíz komoly károkat okozhat bennük. Ez történt 2019-ben is, amikor nyolc halastavat vitt el a víz.
(Borítókép: A Fancsika II. víztározó kiszáradt medre Debrecen közelében 2015. június 17-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)