Magda Marinko – az idegenlégiósból lett bérgyilkos – jelenleg a szegedi Csillagbörtönben tölti életfogytiglani börtönbüntetését. A törvény szerint már feltételesen szabadlábra lehetett volna őt bocsátani, de eddig ez senkinek nem állt érdekében, beleértve magát Marinkót is.
Magyarország egyik legjobban őrzött börtönében tölti jelenleg büntetését az ország legveszélyesebb bűnözője: Magda Marinko. A szegedi Csillagbörtön harmadik emeletén egy szárnyat különítettek el azoknak a veszélyes fegyenceknek, akik tényleges életfogytiglani börtönbüntetésüket töltik az intézményben.
A Hosszúidős Speciális Rezsim (HSR) egy 343 négyzetméteres terület: egy külön börtön a börtönben. Az ajtón belépve rögtön egy ellenőrzési pont fogad: bár a főbejáraton már megtörtént a vizsgálat, ezt újra meg kell ismételni. A folyosó olyan, mintha egy falusi orvosi rendelőbe csöppennénk: csend, szelíden beszűrődő napfény, zöld virágok és lefőtt kávé illata tölti be a levegőt. Középen egy széles acéllépcső vezet fel a tetőre.
Itt egy 15 négyzetméteres, falakkal és szögesdróttal elkülönített mini udvart alakítottak ki, ahol a fegyencek napi egyórás sétájukat ejthetik meg.
A rabok sem a tetőudvaron, sem a zárkákban nem látnak rá a városra, csupán az eget fürkészhetik. A folyosó két oldalán vastag börtönajtók sorakoznak. Az egyik mögött van a magyar kriminalisztika talán legveszélyesebb bűnözőjének egyszemélyes, 9 négyzetméteres zárkája. Ilyen körülmények között él jelenleg Magda Marinko, az 1990-es évek egykori gyilkológépe.
9 négyzetméter és életfogytiglan – ennyi a tér és az idő Marinko számára.
„Magda Marinko az összes médiumtól elzárkózik, nem kíván senkinek sem nyilatkozni” – közölte velünk többször is a börtön sajtófőnöke, amikor szerettük volna meginterjúvolni az egykori bérgyilkost.
Magda Marinko a francia idegenlégióban kiválóan kiképzett harcos lett, aki kíméletlen és a kegyelmet nem ismerő gyilkossá válva könyörtelenül osztotta a halált. Olyan brutális módon végzett áldozataival, hogy már csak ezzel is örökre beírta magát a magyar bűnözés történetébe
– válaszolta Bátyi Zoltán az Index azon kérdésére, hogy röviden hogyan jellemezné Magda Marinkót. A szegedi újságíró elmondta, hogy a Z. Nagy család 1994-es meggyilkolása óta kíséri figyelemmel Marinko történetét.
„Többtucatnyi emberrel beszéltem a halálosztó tetteiről, míg arra az elhatározásra jutottam, hogy történetét egy riport-regényben feldolgozom. És bár Marinkóval soha nem sikerült találkoznom, a könyv megszületett. De a figyelmem máig nem szűnt meg Marinko sorsa iránt, ugyanis szerintem ez a történet addig nem zárható le, amíg nem tudjuk teljes bizonyossággal, kik végeztek Z. Nagy Bálinttal és családjával” – magyarázta Bátyi Zoltán.
A szabadkai születésű, magyar gyökerekkel rendelkező Marinko áldozatainak száma ismeretlen: valószínűleg több tucat emberélet szárad a lelkén. Korábban Jugoszláviában, illetve Szerbiában vállalt bérgyilkosságokat.
A hágai Nemzetközi Bíróság tervezte, hogy meghallgatja az egykori bérgyilkost a volt jugoszláv és szerb államfő, Szlobodan Milosevics perében.
A bíróság értesülései szerint több gyilkosságra Milosevics elnök köréből érkezhetett megrendelés. Ilyen volt a palicsi Josip Agatics, aki a dohánycsempészetben volt érdekelt és nagy vagyonra tett szert.
A szabadkai férfi Magyarországon 1993-ban gyilkolta meg a kecskeméti Horváth Antalt és feleségét, majd egy zsineggel fojtotta meg Farkas Helga nagynénjét, az orosházi Némethné Márton Editet. Magda Marinkót gyanúsítják a szegedi cukrász, Z. Nagy Bálint és családjának kiirtásával is. Ezt az esetet azonban a vajdasági halálosztó soha nem ismerte be, pedig a bizonyítékok rá vallanak.
A bíróság 1995-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a bérgyilkost. A 25 éves fegyházbüntetés letelt, így Magda Marinko feltételesen akár szabadulhatna is. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a bíróság megállapítsa: Magda Marinko már nem jelent veszélyt a társadalomra.
„Ezt ma egyetlen magyar bíró sem mondaná ki, már csak azért sem, mert Magda – bár a börtönszabályokat, mint olvastam, betartja – a felülvizsgálati eljárások során az együttműködést megtagadja, és semmi nem utal arra, hogy a többszörös gyilkosból törvénytisztelő polgár vált volna” – mondta Bátyi Zoltán, aki szerint, ha valami csoda folytán a magyarországi börtönéből szabadulna, akkor sem lenne szabad ember, mert a magyar hatóságok átadnák Szerbiának, ahol újabb életfogytiglan (minimum 40 év) várna rá.
Nálunk ugyanis csak a magyarországi gyilkosságai miatt ítélték el, a Jugoszláviában elkövetett emberölésekért hazájában előbb halálra ítélték, ami a szerbiai halálbüntetés eltörlése után változott életfogytiglanra
– tette hozzá az újságíró.
„Sokan félnek a szabadságtól” – mondta az Indexnek Végh József. A neves kriminálpszichológus szerint a hosszú börtönbüntetés után nagyon nehéz újra beilleszkedni a szabad életbe. „Volt olyan elítélt, aki két hónappal szabadulása előtt megszökött csak azért, hogy újra visszakerülhessen a börtönbe, mert ott biztonságban érezte magát” – mondta a pszichológus.
Magda Marinko, bár nem ismerem őt személyesen, jól hozzászokhatott a rendszerhez, ahol van státusza. A világ leegyszerűsödött számára: nyitják előtte és zárják mögötte az ajtót. Ebből a világból, ha akarna se tudna könnyen kilépni
– vélekedett Végh József.
Bátyi Zoltán szerint többről van szó. A neves bűnügyi újságíró szerint Magyarországon kiemelten szigorú őrizet mellett, de emberséges, az uniós követelményeket betartó körülmények között tartják fogva az egykori bérgyilkost, nagyon ügyelve a biztonságára is.
„Egy biztosnak látszik, Marinko valami miatt nem akar otthon raboskodni, de nem akarják ezt igazán a szerb büntetés-végrehajtás munkatársai sem. A fegyházbüntetése elején ugyanis mind Jugoszlávia, mind maga Marinko kérte a kiadatását, amit akkor a magyar állam megtagadott” – mondta Bátyi Zoltán, aki úgy tudja, már hosszú-hosszú évek óta nem érkezett ilyen kérelem a magyar igazságügyhöz. De vajon Magda Marinko jobban járna-e, ha Szerbiában folytatná büntetését?
Szerintem erre ma senki nem tud, vagy nem mer pontos választ adni. Marinko meg – mint erre már utaltam is – mintha nagyon nem akarná ezt kipróbálni…
– tette hozzá a bűnügyi újságíró.
(Borítókép: Fegyőrök kísérik be a tárgyalóterembe Magda Marinkót (b3) perének ítélethirdetésekor, 1995. október 6-án. Fotó: Földi Imre / MTI)