Korának egyik legszebb és leggazdagabb asszonyának tartották, mégsem találta meg a boldogságot, amit szinte egész életében hajszolt. 125 éve, 1898. szeptember 10-én, Genfben merénylet áldozata lett a Wittelsbach-házból származó Erzsébet magyar királyné, Ferenc József felesége, akit a világ azóta is Sissiként emleget.
Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia – becenevén Sissi – Münchenben született 1837. december 24-én, két elsőfokú unokatestvér, Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma királyi hercegnő harmadik gyermekeként. Egy foggal a szájában született, ami bajor néphagyomány szerint rendkívüli szerencsét jelent. Életútja nem egészen igazolta ezt a jóslatot.
Gyerekkorában sokat lovagolt és túrázott apjával, aki szinte fiúként nevelte kedvenc kisebb lányát. 1853-ban elkísérte anyját és nővérét, Ilona hercegnőt nagynénjéhez, Zsófia Friderika főhercegnéhez, hogy találkozzanak unokatestvérükkel, Ferenc József császárral, akit Helén hercegnő férjéül szántak.
A császár azonban Ilona helyett Erzsébet hercegnőt választotta.
Az alig 16 és fél esztendős Erzsébet 1854. április 24-én kötött házasságot Ferenc Józseffel. Első gyermekük, az 1855-ben született Zsófia kétéves korában hunyt el egy magyarországi út során tífuszban. Őt követte a sorban 1856-ban Gizella, majd 1858-ban Rudolf, a trónörökös.
Hiába tartották kora egyik legszebb asszonyának, házassága kezdett tönkremenni, részben anyósa és az udvar befolyása, részben férjétől eltérő életfelfogása miatt. A császárnén 1858-ban rejtélyes betegség vett erőt. Ebben szerepet játszhatott Zsófia halála miatt megromlott idegállapota is. Orvosa levegő- és környezetváltozást tanácsolt neki. 1859-ben elhagyta a császárt, és elutazott. Több hónapot töltött Madeirán és Korfu szigetén. Ezután Velencébe ment tovább, hogy egyedül lehessen.
Erzsébet és Ferenc József legkisebb gyermeke, Mária Valéria csak jóval testvérei után, 1868-ban látta meg a napvilágot.
Csak most tudom, micsoda boldogságot jelent egy gyermek. Végre megjött a bátorságom, hogy szeressem, és magam mellett tartsam. A többi gyermekemet azonban elvették tőlem. Csak akkor láthattam őket, ha Zsófia főhercegné engedélyt adott rá. Mindig ott volt ő is, amikor meglátogattam őket. Végül feladtam a harcot, és nagyon ritkán mentem fel
– vallotta meg magyar udvarhölgyének, Festetics Máriának.
1898. szeptember 10-én Svájcban tartózkodott, és kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel a Genfi-tó partján hajókiránduláshoz készülődött, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta.
A támadást követően a halál nem állt be rögtön. Bár a szúrást ejtő fegyver eljutott az áldozat szívéig, de kisebb sebet ejtett, így a királyné csak később lett rosszul. A támadó a szúráskor ellökte őt, Sztáray Irma és az arra járók segítették fel. Ezután arról érdeklődött, vajon mit akarhatott tőle ez az ember.
A szoros fűzőt viselő Erzsébet a támadás után felállt, és saját lábán ment fel a fedélzetre. A hajó elindulása után rosszul lett, összeesett, ekkor találták meg a súlyos sebet. Visszafordultak, de hiába vitték vissza a sebesültet a szállodájába, a Hôtel Beaurivage-ba, az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A királyné utolsó mondata így hangzott: „Was ist mit mir geschehen?”, azaz a „Mi történt velem?” volt. A későbbi orvosi vélemény szerint megmentésére akkor sem lett volna esély, ha a sebesülést előbb fedezik fel.
Luchenit a merénylet után rögtön elfogták. Saját bevallása szerint meg akarta ölni egy királyi család valamelyik tagját, mindegy, hogy kit.
Vallomásában elmondta, hogy az áldozat kiválasztásában vaktában cselekedett, még Umberto király ellen is felmerült benne egy merénylet terve. Amúgy az olasz uralkodót 1900. július 29-én Monzában tényleg meggyilkolták... Lucheni a nyomozóknak azt is elárulta, hogy a merényletsorozattal a kizsákmányoláson alapuló állapotok felforgatása és egy olyan világ megszületése volt a célja, amelyben senkinek sem kell nélkülöznie. A merénylőt végül életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték – cellájában lett öngyilkos 1910 októberében.
Erzsébet királyné 1867. május 11-én járt először a koronázási ajándékként a császári párnak szánt gödöllői kastélyban, amelyet előzőleg a magyar állam vásárolt meg. A kastélyt eredetileg Grassalkovich I. Antal (1694–1771) építtette. A kiegyezés évében az épületegyüttes 136 helyiségből állt, és ebből 103 lakószoba volt, amelyek közül 67-ben a személyzet lakott.
A királyné szeretett Magyarországon tartózkodni. Egyes számítások szerint összesen több mint hét évet töltött hazánkban, leghosszabb időt Budán és Gödöllőn, utoljára 1897 októberében. Lakosztálya, amelyet kedvenc virágának színe, az ibolyalila uralt, szalonból, író-, öltöző-, háló- és felolvasószobából állt. Megkedvelte a vidéki életet. Erről így írt édesanyjának:
Itt nyugta van az embernek, nincsenek rokonok, nem piszkálódik senki, ott meg, Bécsben, az az egész császári pereputty! Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint falun, sétálhatok, kikocsizhatok egyedül!
Ugyanakkor szerette a nagy társaságot is, ezért nagyszabású lovasversenyeket, vadászatokat, agárversenyt, galamblövészetet rendeztek Gödöllőn. A magyar lovassport elitje járt ide vendégségbe, köztük gróf Andrássy Gyula miniszterelnök.
Halála után több mint 40 emlékművet és 100 emlékparkot, ligetet létesítettek az országban. A gödöllői parkot az elsők között avatták fel 1901-ben, a királyné egész alakos szobrával.
A genfi halálos merénylet után Budapesten Sissi tiszteletére emlékművet szerettek volna állítani, miután a magyar országgyűlés törvénybe iktatta az emlékét, és szobrának felavatásáról már halálának évében döntött. 1900-ban írták ki az első tervpályázatot, ám az elbukott. Később más pályázatok sem jártak sikerrel, csak az ötödik, 1919-ben.
Az emlékmű azonban csak több mint egy évtized után készült el.
Zala György szobrászművész és Hikisch Rezső műépítész alkotását 1932. szeptember 25-én avatták fel hatalmas ünnepség keretében az akkori Eskü – a mai Március 15. – téren. Horthy Miklós kormányzó és egy sor előkelőség koszorúzta meg a szobrot, megkondították Budapest összes templomának harangját, és 33 díszlövést adtak le a Dunáról az avatás tiszteletére.
Az emlékművet a múlt század ötvenes éveiben lebontották, és egy raktárba dugták. Évtizedekig porosodott elfeledve, amikor Ráday Mihály 1983-ban rálelt egy sülysápi raktárban, és kezdeményezte a szobor újbóli felállítását. Így került 1986 novemberében mai helyére, az Erzsébet híd budai hídfője közelébe, a Döbrentei térre.
(Borítókép: Erzsébet magyar királyné. Fotó: Imagno / Getty Images)