„Az időnk nagy részét együtt töltjük, de kérlek, ne akard megismerni a barátaimat!” „Imádom a tested, és ismerem minden mozdulatod, de ha problémáid vannak, azt kérlek, ne velem oszd meg!” „Igaz, csak veled randizom, de a társkereső appot inkább ne töröljük le a telefonunkról!” A situationshipek teljesen megváltoztatták az ismerkedés és a randizás világát, teljesen új határokat kreáltak az életünkbe. De melyek is pontosan ezek a határok? Beszélhetünk egyáltalán még határokról ebben a randizási formában?
A legegyszerűbben úgy sikerült meghatároznunk a situationship jelenséget Gergely Viktória pszichológus segítségével, mint az elköteleződés és a „barátság extrákkal” határmezsgyéjén mozgó különös újdonságot. Tovább boncolgatva a fogalmat azonban hamar realizáltuk, hogy ennek a jelenségnek éppen az a lényege, hogy nincs pontosan definiálva, mi is történik a két fél között, nincs egyértelműsítve és megnevezve, hogy ez most akkor kapcsolat, vagy csupán futó kaland, és a határok sem teljesen egyértelműek.
Kifejezetten jellemző ebben a jelenségben a változékonyság, hiszen amint egy kicsit nehézkesebbé válik a viszony, a két fél pár napig inkább nem keresi egymás társaságát. Egyáltalán nem jellemző a konzisztencia ebben a randizási formában, hiszen látszólag pont a bizonytalansága teszi roppant érdekessé az egész élményt a résztvevők számára.
Egyértelműen nagyobb hangsúly van a testiségen és egymás fizikai megismerésén, mint a tényleges lelki kapcsolódáson. Azonban Gergely Viktória kiemelte:
Ha a szexualitás jelen van, és a kémia működik a két ember között, akkor ez a kettő mégsem választható szét olyan könnyedén, és az érzelmek is felüthetik a fejüket.
Kíváncsiak voltunk, mi okozhatja, hogy ilyen hatalmas teret nyerhetett magának a szexualitás, és ilyen vonzó lett az emberek számára a bizonytalanság. Gergely Viktória szerint a digitalizációval sokkal több lehetőség nyílt meg az emberek előtt, és itt nemcsak arról van szó, hogy szélesebb az emberi választék, hanem arról is, hogy szinte töménytelen mennyiségű pornográf tartalmat van lehetőségünk fogyasztani. Ez a „túl sok” inger vezethet oda, hogy egyre több mindent szeretnénk tapasztalni és valóban megélni, amit az interneten láttunk. Kiderült, hogy nem is a bizonytalanság az, ami a legnagyobb fókuszt kapja ebben a kérdésben, hiszen az a megfelelő kommunikációval kiküszöbölhető. Gergely Viktória úgy fogalmazott, hogy ezzel a rapid gyorsaságú fejlődéssel, amelyet a digitalizációnak is köszönhetünk, egyéb társadalmi változások is végbe mentek, amelyek megalapozták a situationshipek létrejöttét.
Az egyik legkézenfekvőbb a fogamzásgátlási módszerek skálájának kiszélesedése, hiszen manapság már nem olyan brutálisak a fogamzásgátló gyógyszerek, hogy a nőket elriassza annak lehetőségétől, és már a társadalomban sincs akkora tabunak tekintve, ha valaki a védekezés és annak valamilyen módja mellett dönt.
Ami igazán fontos a situationshipek területén, hogy milyen is az adott ember kötődési stílusa. Ugyanis a pszichológus szerint ezen áll vagy bukik minden. Kétféle létezik: a biztonságos és a bizonytalan kötődési forma, az pedig egyértelmű, hogy melyik stílusnál jellemzőbb a situationship.
Nyilvánvaló, hogy a bizonytalan az, aki számára vonzóbb ez a randizási forma, mivel itt nem kell teljes mértékben kötődnie egy másik személyhez. Gergely Viktória ezzel kapcsolatban roppant érdekes adatot osztott meg a magyar társadalomról, állítása szerint ugyanis
a magyar emberek 60-70 százaléka bizonytalan kötődésű,
így csöppet sem meglepő, hogy ilyen könnyedén elterjedhetett ez a jelenség Magyarországon.
Hogy mi ennek az oka?
Az egyik, amire a pszichológus rámutatott, a trauma, amelyet még egész kicsi korában szed össze az ember. Ez a trauma természetesen az érzelmi kapcsolatra értendő, főként az elsődleges gondozóval kialakult kapcsolatra. Ugyanis az is gondokhoz vezethet, ha a gondozó elárasztja, úgymond „túlszereti” gyermekét, mivel így a későbbiekben minden ragaszkodóbb, érzelmesebb embert – tudat alatt – eltaszít magától.
A másik véglettel is vigyázni kell, elhanyagolni sem szabad az érzelmi kötődést és azok kifejezését, mert ha nem tanulja meg a gyermek, hogyan is kezelje az érzelmeit, miként kommunikálja le azokat, a későbbiekben félelmet okoz, és nem tud velük mit kezdeni. Mindkét esetben egyenes út vezet a situationshipek mezejére.
Az érem másik oldalán az ellenazonosulás szerepel, amelyet legegyszerűbben lázadásként lehet értelmezni. Ez az a jelenség, amikor a fiatal csak azért is szembe akar menni a szülői értékrenddel, és lubickolni akar a kötetlenség által nyújtott élvezetekben. Mindkét esetben a kényelem, a komfortzóna az, ami a legfontosabb a situationshipek élvezői számára. Ezt a kényelmet azonban nem feltétlenül kell negatívan értelmezni.
Gergely Viktória szerint a situationshipek felvirágzásával a társadalmi nyomás és a tradíciók által kikövezett normák sokkal inkább háttérbe szorultak, és az egyén jólléte került a középpontba. Korábban az volt a megszokott, hogy az ember lánya 18-20 éves korában már férjhez ment, és senkit nem érdekelt, hogy boldog-e az adott férfi mellett vagy sem (ez természetesen fordítva is így volt). A hangsúly azon volt, hogy külső szemszögből tökéletesnek, falvédőre illőnek tűnjön az összkép. A nők és talán egy kicsit a férfiak is elvesztették önmaguk egy részét, hiszen nem volt fontos, hogyan is érzik magukat a kapcsolatban. A 21. században viszont, amikor a mentális egészségnek már gyakorlatilag ugyanakkora jelentőséget tulajdonítunk, mint a fizikai jóllétnek, ezek a tradíciók kevesebbet jelentenek.
A szakember úgy látja:
sokkal egészségesebb párkapcsolatok alakulhatnak ki két ember között, ha a felek ebbe úgy mennek bele, hogy tisztában vannak önmagukkal lelki és érzelmi szempontból.
Erre tökéletesen alkalmas a situationship intézménye, hiszen míg a külső határok elmosódni látszanak, addig a feleknek van idejük feltérképezni saját belsőjük fekete-fehérjét.
Most, hogy a jelenség körvonalait felrajzoltuk, érdemes megvizsgálni, kit is vonz igazán a situationshipek világa, a nőket vagy a férfiakat. Gergely Viktória szerint ebben a kérdésben sem húzhatunk túlzottan radikális határokat, hiszen mindkét nem érdeklődve fordul a situationshipek felé.
„A férfiakra inkább az elkerülő kötődés jellemző, a nőkre pedig inkább a szorongva kötődés, ami annyit tesz, hogy roppant magas az érzelmi közelség igénye, de folyamatosan retteg attól, mikor hagyják el.”
Ez a párosítás alkotja a tökéletes situationship kapcsolatot,
a férfi ugyanis talonban tudja tartani a nőt a távolságtartásával, a nő pedig mindent megad a férfinak, amire szüksége lehet, hogy ne maradjon egyedül. Úgy tűnhet, a nők ilyen esetben az áldozat szerepkörét töltik be, de erről nincs szó, hiszen ők sem akarják kimondani feltétlenül, hogy kapcsolatban vannak, mivel azzal esélyt adnak a férfinak arra, hogy elhagyja őket. Az elkerülő férfiaknak ezek a mérföldkövek szinte elképzelhetetlenek, hihetetlen mértékű belső konfliktust indítanak el bennük. Összességében tehát elmondható, hogy mindkét nem nyitottságot mutat a situationshipek világára, de a statisztikai adatokra hagyatkozva azt lehet megállapítani, hogy az elkerülő kötődésű férfiakra a legjellemzőbb ez a randizási forma, mivel ők érzik legkevésbé a szükségét annak, hogy valaha is megállapodjanak vagy elköteleződjenek.
Most akkor jó vagy rossz situationshipben lenni? Jól tesszük, ha belemegyünk, vagy csak ártunk magunknak?
A pszichológus szerint ez roppant időhatáros kapcsolat, hiszen addig tud jól működni, amíg mindkét fél megfelelően kommunikálja szükségleteit, és azok ki is elégítődnek. Több esetben is lehet happy end egy ilyen „kapcsolat” vége, hiszen ha sokáig megegyezés van a két fél között, még akár igazi párkapcsolattá is átfordulhat. Ha pedig kilépéssel végződik a viszony, akkor is van jó oldala, hiszen rengeteget tudott tanulni magáról az ember akár fizikai, akár lelki szükségleteit tekintve, így tapasztaltabban, több önismerettel vághat neki az igazi párkapcsolatának. Nyilvánvalóan sérüléssel is zárulhat egy situationship, de a pszichológus szerint ez általában a megfelelő kommunikáció hiányából fakad. Ilyen esetben a felek egyike benne ragad a viszonyban, csak azért, hogy ne legyen egyedül, de közben folyamatosan csak sérül, és még az önismeretét sem gyarapítja.
A situationshipek színes, kicsit zavaros, de annál összetettebb világában tehát kijelenthető, hogy semmi sem fekete-fehér. Komplexitása az eddigi radikális határok elmosódásában erősen fogalmazva elértéktelenedésében rejlik. A fókusz az egyénre kerül, arra, hogy az illető rátaláljon saját belső határaira és megbízzon egyéni döntéseiben. A külső határok kénytelenek kicsit beszürkülni, elmosódni annak érdekében, hogy a belső határok és értékek élesebbé, fekete-fehérebbé válhassanak.
(Borítókép: Gergely Viktória. Fotó: Németh Kata / Index)