Miközben az ügyvédek szinte egymásnak adják a kilincset a tévé- és rádióstúdiókban, és szemrebbenés nélkül formálnak markáns politikai véleményt a jogtól olykor messze eső kérdésekben is, addig a bíróknak meg van kötve a kezük, pontosabban a szájuk.
Hazánkban történelmi vívmányként tekintenek arra, hogy a bírák számára szigorúan tilalmazott a politikai tevékenység. Ezt az összeférhetetlenségi szabályt legelőször a bírói hatalomról szóló 1869. évi IV. törvénycikk fogalmazta meg.
Európa több országában azonban egyáltalán nem érvényesül ilyen tilalom, sőt kifejezetten segíti a bírói előmenetelt, ha a politikai hovatartozás a párttagság vagy párttisztség viselésében is megjelenik. Például Svédországban megengedett a politizálás, sőt két olyan miniszterelnökük is volt, akik korábban bíróként tevékenykedtek. Olaszországban sem tiltott, hogy a bíró akár parlamenti képviselő is legyen. Svájcban határozott időre választják a bírókat, és a választási folyamatban kimondottan meghatározó jelentősége van a politikai párttagságnak. Ausztriában meg csak tanácsolják a bíróknak, hogy – a pártatlanság látszatára ügyelve – ne legyenek tagjai politikai pártoknak és tartózkodjanak a politikai aktivitástól szolgálati idejük alatt.
Kelet-Európában viszont jellemzően tiltott a bírók politikai tevékenysége.
Azért itt is vannak kivételek. Így Szlovéniában még a párttagság is megengedett, ahogy az ügyészeknél is, csak párttisztségeket vállalni tilos.
Ami a hazai viszonyokat illeti, az Alaptörvény szerint egyrészt (XI. cikk) „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”, másrészt (26. cikk) „a bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet”.
Arra a kérdésre azonban, hogy mit is takar a politikai tevékenység, sem az Alaptörvény, sem a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény, de még ezek indoklása sem ad olyan konkrét definíciót, amellyel megspórolhatnánk a fogalom értelmezését.
Mindenesetre időről időre vita tárgyát képezi, hol húzódik a politikai tevékenység határa. A legutóbb tavaly ősszel robbant ki botrány amiatt, elfogadhatja-e egy bíró az amerikai nagykövet meghívását. Történt ugyanis, hogy David Pressman október 27-én Twitter-üzenetben számolt be arról, hogy találkozott Matusik Tamással és Vasvári Csabával, az Országos Bírói Tanács két tagjával. A helyzetet még pikánsabbá tette, hogy Vasvári pár hónappal korábban meglehetősen kritikusan nyilatkozott a magyar bírósági rendszerről a The Guardiannek.
A találkozóra a kormánypárti sajtóban azzal reagáltak, hogy a két bíró lemondását követelték. Néző László, a Mediaworks központi szerkesztőségének főszerkesztője cikket írt a Magyar Nemzetben arról, hogy a két bírónak „illene lemondania”.
Az Országos Bírói Tanács a cikkre reagálva közleményt adott ki, amelyben azt írták, hogy a bírósági szervezetrendszer évek óta kapcsolatban áll a Budapestre akkreditált nagykövetekkel.
A sajtóban megjelent csúsztatásokra tekintettel az OBT utal rá, hogy egy nagykövet nem politikus, hanem a diplomáciai képviselet feje, aki saját államát képviseli egy másik államban. Súlyos hiba lenne összekeverni a politikust a politikai kinevezettel. Utóbbiakkal a bírák maguk is gyakran kapcsolatba kerülnek, figyelemmel arra, hogy a Kúria és az OBH elnöke is az
– állította az Országos Bírói Tanács.
De az ügyben megszólalt a Kúria elnöke is. Varga Zs. András azt írta, hogy nem támogatja a „megalapozatlan kinyilatkoztatásokat tartalmazó” OBT-állásfoglalás kiadását. A Kúria elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a metaadatok szerint az ügyben személyesen is érintett Vasvári Csaba szerkesztette az OBT fenti közleményét, majd pontokba szedve foglalta össze, hogy mi mindennel nem ért egyet az állásfoglalásban.
A BüntetőjogÉSZ blogon megjelent Bírói függetlenség című írás szerzője reményét fejezte ki, hogy a két bíró a találkozón aggályosnak nevezte azt az amerikai gyakorlatot, hogy a legfelsőbb bíróságon politikai szempontok alapján neveznek ki bírókat: republikánusokat és demokratákat.
Szántai Orsolya, a Veszprémi Járásbíróság büntetőbírója a Magyar Bírói Egyesület honlapján megjelent írásában feltette a kérdést, vajon politikai tevékenységnek minősülnek-e a következők:
Nos, a járásbírósági bíró álláspontja szerint a felsorolt példák közül egyik sem esik a tilalmazott politikai tevékenység kategóriájába, pedig a köznapi értelemben vett politizálás kritériumait akár ki is meríthetik.
Szántai Orsolya szerint ugyanakkor egy bíró nyilvánvalóan nem vehet részt valamely politikai párt, csoport vagy akár független képviselőjelölt programjának a maga teljességében és pártpolitikai alapon való propagálásában, a választói támogatás megszerzése érdekében semmifajta buzdításban. Ez azt is jelenti, hogy ha a bírói megszólalás az egyes társadalmi jelenségekkel, jogintézményekkel kapcsolatos akár nyilvános véleményalkotás, különösen, ha jogelméleti, nemzetközi összehasonlításból fakadó, szakmai tapasztalatokon nyugvó vagy a bírói hivatás gyakorlásának alapelveivel összefüggő meggyőződésből táplálkozik, az nem eshet a tilalmazott politikai tevékenység körébe. Ezek ugyanis egyéb, az elfogult ítélkezésre utaló konkrét körülmények hiányában józan és észszerű gondolkodás mellett nem rengethetik meg a bíró ítélkező tevékenységének pártatlanságába vetett közbizalmat.
Amíg a jogalkotó az ítélkezést nem bízza a mesterséges intelligenciára, addig személyiséggel, értékrenddel, világnézeti, vallási és politikai meggyőződéssel, ízléssel és különböző személyek, dolgok, jelenségek iránti szimpátiával/antipátiával rendelkező emberek fognak ülni a bírói pulpituson
– vélekedett a bíró, aki szerint a pártatlanság sosem jelentheti azt, hogy a bíró személyiségében legyen semleges, ez megvalósíthatatlan is lenne, azonban az megkövetelhető, hogy alappal lehessen bízni abban, hogy mindenfajta meggyőződése, szimpátiája és antipátiája ellenére részrehajlásmentesen jár el a rászignált ügyekben.
(Borítókép: Vasvári Csaba és Matusik Tamás David Pressman amerikai nagykövettel. Fotó: Twitter / Ambassador David Pressman)