Az nem tisztázott, hogy szándékosan vagy gondatlanságból került-e be pár másodpercre vágóképként A mi kis falunk című tévésorozatba az a pilisszentléleki férfi, akinek nyílt sorozatellenessége nemcsak a falubeliek körében volt ismert, hanem a filmgyártó cégnél is tudtak erről. A váltakozó kimenetelű per végén a Kúria elutasította a keresetét. Most viszont az Alkotmánybíróságnál keresi az igazát.
2017-ben indult útjára A mi kis falunk című tévésorozat, amelynek egyes részeit a Pilis és a Visegrádi-hegység egy festői völgyében fekvő, háromszáz lelkes faluban, Pilisszentléleken forgatják. 2019 nyarán itt vették fel azt a vágóképet is, amelyen az egyik helyi lakos, Reményi János a kisgyermekével és kutyájával besétál egy ingatlanba. A férfi, aki egyébként ki nem állhatja a sorozatot, a felvétel készítését nem észlelte, ahhoz hozzájárulását nem adta. A jelenet a sorozat 4. évad 4. részének 39. percében három másodperc hosszan volt látható, amire később egy ismerőse hívta fel a figyelmét.
Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd indítványa szerint ügyfelét a filmgyártó társaság jól ismerte a nyílt sorozatellenessége miatt, így eljárásának egyedüli célja az lehetett, hogy személyét a helyi lakosok körében hiteltelenítse, olyan képmutató személynek mutassa be, aki „bort iszik és vizet prédikál”.
Köztudott ugyanis – tette hozzá az ügyvéd –, hogy a sorozatban történő szereplésért fizet a filmgyártó társaság, mely lehetőséggel több helyi lakos is élt.
Az ügyvéd peren kívül felszólította a filmgyártó vállalatot, a Content Factory Kft.-t, hogy ha nem ismeri el a jogsértés tényét és nem nyújt az elszenvedett nem vagyoni hátrányért megfelelő kompenzációt, úgy polgári pert indítanak ellene. A jogsértés tényét a cég nem ismerte el, de a leforgatott epizódból a sérelmezett részt kivágta, és így adta le ismételten a megrendelő tévécsatornának. A vállalat ügyvédje arra is hivatkozott, hogy a felvétel készítéséhez és felhasználásához az engedélyt ráutaló magatartással megkapták.
Ezután Reményi, ügyvédje útján keresetet terjesztett elő a Tatabányai Törvényszékhez, amelyben annak a megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát, valamint elégtétel adására és ötszázezer forintos sérelemdíj megfizetésére is igényt formált. Az elsőfokú bíróság a jogsértést megállapította, és az alperest elégtétel adására, háromszázezer forint sérelemdíj, valamint több mint másfél millió forint perköltség megfizetésére is kötelezte.
A filmgyártó vállalat fellebbezése folytán azonban fordulat történt. A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla jogerős ítéletében a felperes keresetét teljes egészében elutasította, és kötelezte őt a perköltség megfizetésére is. Az ítélőtábla indoklása szerint a jogsértés azért nem volt megállapítható, mert az alperes a felvételen az indítványozót nem egyediesítetten ábrázolta, így a felvétel a polgári törvénykönyv 2:48. § (2) bekezdésének első fordulata szerinti tömegfelvétellel azonos tekintet alá eső utcaképnek, illetőleg tájrészletnek minősült.
Gaudi-Nagy Tamás szerint ez súlyos eljárási szabálysértés, mert az alperes a fellebbezésében nem sérelmezte a Ptk. 2:48. § (2) bekezdésében foglaltak megsértését, a fellebbezését nem alapította arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete azért lenne jogszabálysértő, mert nem állapította meg a felvételről, hogy az utcakép, tájrészlet.
A Kúria felülvizsgálati eljárásában valóban hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet, és a Győri Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította.
Az ítélőtábla a megismételt eljárásában az elsőfokú bíróság ítéletét csak minimális részben változtatta meg, emiatt viszont a filmgyártó vállalat fordult a Kúriához, amely a másodfokú ítéletet a sérelemdíj tekintetében hatályon kívül helyezte, és egyszersmind elutasította a sérelemdíj iránti keresetet. Ezt a döntést 2023. július 24-én kézbesítették a felperesnek.
Immár több mint négy évvel a kifogásolt tévéfelvétel elkészítése után, szeptember 11-én iktatták a Donáti utcában a pilisszentléleki indítványozó alkotmányjogi panaszát, amely szerint
a Kúria döntése sérti az indítványozó emberi méltóságát és a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jogát, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének sem felel meg.
Az indítvány szerint az elsőfokon eljáró Tatabányai Törvényszék ítélete helyesen mutatott rá, hogy a filmforgatással és filmgyártással foglalkozó alperes részéről súlyos mulasztás, ha a tevékenységével szorosan összefüggő jogszabályokat (kiről lehet felvételt készíteni, mikor lehet azt a felvételt felhasználni) akár szándékosan, akár gondatlanságból nem tartja be és ezzel harmadik személynek jogsértést okoz.