A legfőbb ügyész szerint a közbeszédben használt „korrupciós” jelző jóval tágabb a büntetőjogi fogalomnál, ahogy az ország korrupciós helyzetének feltételezéseken, megérzéseken alapuló megítélése sem azonos az objektív tényekkel. Mert az tény, hogy az elmúlt években csökkent a hivatali vesztegetéssel és a hivatali vesztegetés elfogadásával kapcsolatos eljárások száma, mégis „szubjektíve” sok közszereplőnek van korrupciós ügye.
A tíz éve hatályba lépett Büntető törvénykönyvben önálló fejezetet hoztak létre Korrupciós bűncselekmények címmel. A törvény felhagyott a közélet tisztasága elleni bűncselekmények kategória használatával, amellyel egyúttal a büntetőjogban és a kriminológiában használt eltérő terminológia problémáját is feloldotta. Jelentős újítása volt a szabályozásnak, hogy a korábbi törvénykönyv szövegezésében nehezen kezelhető vesztegetés tényállását kettéválasztotta: az aktív vesztegetést „vesztegetés”, a passzív vesztegetést „vesztegetés elfogadása” elnevezés alatt szabályozza. A korrupciós bűncselekmények a következők:
A közélet tisztasága az állami, társadalmi szervek, a hivatalos és más fontos, közfeladatot ellátó személyek törvényes, elfogulatlan és befolyástól mentes működését jelenti. Vagyis valamennyi korrupciós bűncselekmény közös jogi tárgya a közélet tisztasága.
2017. szeptember 17-én Vágó Gábor, korábbi LMP-s országgyűlési képviselő aláírásgyűjtést kezdeményezett a korrupciós bűncselekmények elévülési idejének 12 évre való felemelése érdekében. Gulyás Gergely, a Fidesz akkori frakcióvezető-helyettese jelezte, hogy pártja kész támogatni ezt az indítványt. Az Országgyűlés a törvénymódosítási javaslatot szeptember 19-én 170 igen szavazattal, egyhangúlag elfogadta. A törvény hatálybalépésével egységesen 12 évre emelkedett a korrupciós bűncselekmények elévülési ideje.
Polt Péter legfőbb ügyész szerint a közbeszédben használt „korrupciós” jelző jóval tágabb a büntetőjogi fogalomnál. Az ilyen „korrupciós” ügyeknek az állampolgárok igen gyakran nem elszenvedői, hanem aktív szereplői. A hivatali ügyekben ugyanis továbbra is jellemző, hogy
a kérelmezők vagy ügyfelek „kijáró embereket” keresnek, és befolyásuk megvásárlásával kívánják az ügyeiket elintézni.
Ezért is fontos tudni, hogy ha valakitől nem létező ügy vagy nem létező hivatalos személy befolyásolására hivatkozva kérnek előnyt, az előny adója nem megtévesztés áldozata és nem csalás sértettje lesz, hanem maga is a közélet tisztaságába vetett bizalmat sértő magatartást fejt ki, és emiatt nem élvezhet büntetőjogi védelmet, cselekménye korrupciós bűncselekménynek minősül.
A legfőbb ügyész idén áprilisban elfogadott országgyűlési beszámolójában kitért arra is, hogy a Magyarország korrupciós helyzetének szubjektív, feltételezéseken, megérzéseken alapuló megítélése korántsem azonos az objektív tényekkel. Az utóbbi módszerek alapján nyert adatok szerint hazánk korrupciós helyzete – az egészségügyi szektort leszámítva – nem tér el az Európai Unió tagállamaiban tapasztalható átlagtól.
Polt szerint a hivatali korrupciós ügyek döntő többsége a rendőrség belső védelmi szolgálatának felderítési tevékenysége nyomán indul, és a korrupciós ügyek ügyészségi nyomozásának szervezeti megerősítése eredményeként zárul sikeresen. A bűnüldöző hatóságok felderítő szerepének tudható be, hogy a hasonló jellegű, az egy helyen szolgálatot teljesítő hivatalos személyek által tömegesen elkövetett korrupciós cselekmények visszaszorultak.
Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az elmúlt három évben összesen egy (!) ügyben indult eljárás korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása miatt.
Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENyÜBS) szerint az elmúlt években csökkent a hivatali vesztegetéssel és a hivatali vesztegetés elfogadásával kapcsolatos ügyek száma. 2021-ben 532, 2022-ben 450, 2023 első nyolc hónapjában 59 hivatali vesztegetést regisztráltak, míg a hivatali vesztegetés elfogadása elnevezésű bűncselekményből tavaly 199-et, idén eddig 71-et.
Hogy mennyire óvatosan kell kezelni a bűnügyi statisztikát, jól példázza az az ügy, amikor az ügyészség egy útlevélkezelő rendőr főtörzsőrmester ellen 1735 rendbeli (!) előnyért hivatali kötelességét megszegve, üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vádat.
A főtörzs darabonként száz euróért külföldi útiokmányokat „a valóságnak nem megfelelően” rögzítette a Határellenőrző és Regisztrációs Rendszerben, és az útleveleket belépést igazoló bélyegzővel látta el. A szerb megbízó célja az volt, hogy a főtörzsőrmester lefizetésével harmadik országbeli állampolgárok schengeni övezeten belüli tartózkodását jogellenesen legalizálja. A vádlottat ötévi börtönbüntetésre ítélték, és vele szemben több mint ötvenmillió forint erejéig vagyonelkobzást is elrendeltek. Ez az egyetlen ügy gyakorlatilag teljesen eltorzította az egész 2020. évi korrupciós statisztikát...
Hivatali vesztegetés elfogadása miatt jelenleg is több közszereplő ellen van folyamatban eljárás:
A hivatali vesztegetés elfogadásánál a bírói gyakorlat szerint az „előny” nemcsak vagyoni lehet, hanem személyes vagy erkölcsi jellegű is, amely az adott személyre nézve közvetlenül vagy közvetve kedvezőbb helyzetet eredményez.
Súlyosabban büntetendő a cselekmény, ha azt vezető beosztású hivatalos személy követi el. Vezető beosztású pedig az a hivatalos személy, aki népképviseleti, közigazgatási, igazságügyi szervnél egy vagy több szervezeti egység irányítását végzi. A Schadl–Völner-ügyben további minősítő körülmény is felmerülhet, hiszen folytatólagosan elkövetett bűncselekménynek minősül, ha a hivatalos személy ugyanabban az ügyben, ugyanazon személytől többször kér vagy fogad el előnyt.
(Borítókép: Gorondy-Novák Edit / Index)