Index Vakbarát Hírportál

Lázár János benyújtotta javaslatát a parlamentnek: új szakmai ünnepnap jöhet decemberben

2023. szeptember 29., péntek 16:22

Lázár János építési és közlekedési miniszter országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a parlamenthez, amelyben indítványozza, hogy a magyar építészeti hagyomány előtt tisztelegve december 16-át, Kós Károly születésének napját a Magyar Építészet Napjává nyilvánítsák.

A határozati javaslat indoklása szerint az épített környezet nemcsak alapvető szükségleteinkről gondoskodik, hanem meghatározza az életminőségünket és a helyi, nemzeti közösségről alkotott képünket, tehát az azonosságtudatunkat is. Ennek kapcsán Lázár János emlékeztet: 2022-ben az Országgyűlés döntése alapján a kormány önálló tárcát szentelt az építés ügyének, azzal a céllal, hogy az országépítés – az új alkotások létrehozása és az őseinktől ránk hagyott örökség védelme, gyarapítása – az állam támogatásával és felügyeletével folytatódhasson a következő emberöltők során is.

Nem pusztán emléknap

A határozati javaslat szerint a Magyar Építészet Napja nem pusztán emléknap, nem csupán Kós Károly szellemi örökségére való emlékezés napja, hanem a nemzet- és országépítő akaratot, a teremtő alázatot, a közösségépítő lelkületet megtestesítő ember születési dátumához kötött szakmai ünnepnap.

A dátumválasztás tehát nem más, nagyszerű alkotók munkásságának és emlékezetének a háttérbe szorítását célozza, hanem a kósi életműben kétségbevonhatatlan erővel és minőségben megmutatkozó tehetség, szándék és munka előtti tisztelgést, amelyről Kányádi Sándor Kós Károly arcképe alá című versében így írt:

Falak omolhatnak,

kövek is váshatnak,

magaslik, nem porlad

a megtartó példa.

Lázár János szerint Kós Károly életében kiteljesedett az az alapelv, amelyet Makovecz Imre így fogalmazott meg: „Egy műalkotás valódi értékét nem az önkifejezés, hanem egy kultúra pontos közvetítése adja”. Kós a maga egzisztenciáját mindig a köz érdekében alakította, ezért az egyéni gyarapodással kecsegtető anyaországi megkereséseket elutasítva is tudatosan vállalta a külhoni, kisebbségi magyar létet. Amikor építész lehetett, zseniális alkotásokat tervezett és épített. Amikor nem tervezhetett, akkor írt, rajzolt, bélyeget tervezett, kultúrát szervezett. Kutatta, kereste a magyar örökséget és formavilágot és azt az építészetben megjelenítette, továbbadta.

Nem ma­gyar szülők gyer­meke volt, később mégis ma­gyarnak vallotta ma­gát

Kós Károly 1883. december 16-án született Temesvárott egy szász nem­zetiségű apa és egy francia származású anya egyetlen fia­ként. Nem ma­gyar szülők gyer­meke volt, később mégis ma­gyarnak vallotta ma­gát. 1902-től a budapesti Műegyetem általános mérnöki szakán tanult. A má­sodik év végén átiratkozott az egye­tem építész­mérnöki karára, ahol 1907-ben szerzett diplo­mát. 1908-ban önálló irodát nyitott és még abban az évben megkapta első megbízását, az óbudai refor­mátus parókia és ima­ház megtervezé­sére. Sorra kapta a feladatokat: Budapesten az állatkerti pavilonok (1909–10), a Wekerletelep (1912–13), Sepsi­szentgyör­gyön a Szé­kely Nemzeti Mú­zeum (1911–12), Kolozsvá­rott a református templom (1912–1913) fűződik a nevéhez. Az első vi­lághá­ború után hű ma­radt a szülőföldjéhez és a biztos buda­pesti meg­élhetés helyett (az Iparművészeti Főis­kola taná­rának nevezték ki), hazaköltözött Sztánára, és a kisebbségbe taszított er­délyi magyar­ság egyik szellemi vezére lett. 1921-ben egyik alapítója az Erdé­lyi-, későbbi ne­vén Magyar Néppárt­nak. 1924-ben több ba­rátjával együtt létre­hozza az Erdélyi Szépmíves Céhet, egy független könyv­kiadót. 1945–46-ban a Magyar Népi Szö­vetség elnöke, 1946–48 kö­zött nemzet­gyűlési képvi­selő. 1945-ben a Kolozsvári Mező­gazda­sági Főiskola dékánja, 1953-ig tanára. 1977. augusz­tus 24-én halt meg Kolozsvárott.

Egy szoboravatás története

Boross Péter volt miniszterelnök még az 1980-as évek elején elhatározta, ha tö­rik, ha szakad, szobrot állíttat Kós Károlynak. Életrajzi kötetében elmondta, hogy Kós az ő emberideálja, igazi sorsvállaló magyar, aki többek közt azért adta fel tanári állását az Iparművészeti Főiskolán, hogy visszamehessen Erdélybe. Ha kellett, a román hatóságokkal szemben min­den olyan ügyet támogatott, amely a magyarság megtartását szol­gálta.

Boross a Dél-pesti Ven­déglátóipari Vállalat akkori igazgatójaként úgy gondolta, miután Kós álmodta meg a kispesti Wekerletelep központját, majd a helyi politikai vezetés mellé áll. Fel is kereste a kerületi ta­nácselnököt, aki azonban el­lene volt az ötletnek. Ezután pályázatot hirdetett a szobor megalkotására. Elő­ször Somo­gyi Jó­zsef Kos­suth-dí­jas szobrász­mű­vésszel állapodott meg, aki később visszako­zott. Végül Pé­terfy László székely szob­rász vállalta a feladatot. Közben reformszelek kezd­tek fújdogálni a politiká­ban, aminek következté­ben új tanácselnök került Kispestre, aki a pártbizottsággal együtt végre-valahára jóvá­hagyta a szoborállítást.

A szobor 1987 novemberére készült el. Boross visszaemlékezése szerint számtalanszor kellett elmagya­ráznia, hogy ki volt Kós Károly, és vé­gighallgatnia azt a szöveget, hogy mit szólnak majd hozzá a ro­mán elvtársak. Az ügy a budapesti szoborbizottságot is megjárta, ahol Del Medico Imre helyeselte a szo­bor felállítá­sát. Bár az alkotás elkészült, a helye mégsem volt biztos, mert Boross szerette volna, ha a teret is Kós Károlyról nevezik el.

Olyan ellenérvek is elhan­goztak, hogy az új elnevezés problé­mákat okozhat az ott lakóknak, mert a személyi igazolványukban át kell íratniuk a lakcímüket.

Ötévnyi csatározás után jött el a szoboravatás napja. Boross egyáltalán nem gondolt országos megmozdulásra. Kis­pesten kívül csak néhány helyre küldtek meghívót. Megkérték a Magyar Rádió Gyermekkórusát, hogy az ünnepségen éne­keljenek erdélyi dalokat. Az avatás napján aztán megin­dult az emberára­dat Kispestre. Rengetegen jöttek, többen szé­kely ­ruhában. Az avatóbeszédet Pozsgay Imre tartotta, de megjelent Jókai Anna, a Ma­gyar Írószövetség akkori alelnöke és Bor­vendég Béla, a Magyar Építészek Szö­vetségének elnöke is. Utána abban az étteremben rendeztek fogadást, amelynek eme­letén Boross Kós Ká­roly unokájának tudott la­kást szerezni.

(Borítókép: Lázár János. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)

Rovatok