Mint írták, Tóvizi Péter „a Népszabadság és a Népszava nagy tudású, nagy tapasztalatú és egészen biztosan legszigorúbb korrektora” volt. 

A legapróbb helyesírási hibán is felszisszent, a durva újságírói, szerkesztői mulasztásokat pedig egyenesen a nyelv elleni támadásnak vette, miközben a kihívások éltették: a lapzártaközeli feszültség sem akadályozta meg abban, hogy utánajárjon egy-egy kérdéses esetnek. Mert csak az számított neki, hogy a szöveg pontos legyen. A pontosság ráadásul nála túlmutatott feladatán, nemcsak a helyesírást, hanem a helyes írást is figyelte

– írta róla a lap, hozzátéve: „Sokkal több volt, mint korrektor: olvasószerkesztőként szúrta ki a stilisztikai hibákat, a slendrián fogalmazást, a logikai bakikat, és amíg minden a helyére nem került a rá bízott szövegekben, addig oldal nem mehetett a nyomdába.”