Évek óta stagnál hazánkban a nevelőszülők száma. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint jelenleg 5400-an űzik ezt a cseppet sem könnyű hivatást, de további 2000 főre lenne szükség ahhoz, hogy a rendszer a olajozottan működjön. A közelgő állami gondoskodásban élő gyermekek napja alkalmából bemutatjuk, mire számíthat az, aki erre a nem kis teljesítményre vállalkozik.
Bár 2014 óta jogszabályi változások nyomán minden állami gondoskodásba került, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni, az elvárást máig nem sikerült teljesíteni. Jelenleg 23 000 kiskorú él gyermekvédelmi gondoskodásban, közülük 7 ezren gyermekotthonban, ami javarészt azzal magyarázható, hogy hazánkban nincs elegendő nevelőszülő.
Számuk hosszú évek óta stagnál, a legfrissebb KSH adatok szerint 5400 aktív nevelőszülő van az országban, de további 2000 főre lenne szükség ahhoz, hogy minden 12 év alatti kiskorú megtapasztalhassa: milyen családban élni.
Az SOS Gyermekfalvak egy korábbi felmérése szerint tízből hat embernél komoly visszatartó erő, hogy a nevelőszülők nem kapnak megfelelő anyagi megbecsülést és a más típusú támogatások mértéke is alacsony. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak minőségirányítási igazgatója lapunk megkeresésére arra hívta fel a figyelmet, hogy a nevelőszülői hivatás azért sem népszerű, mert az anyagiakon túl lelkileg is nagyon megterhelő; nem sokan vállalkoznak rá, és nem is való mindenkinek.
„Komoly érzelmi stabilitás kell ahhoz, hogy valaki más gyermekét befogadja, megszeresse, majd ha az élet úgy hozza, elengedje. Ez egy bonyolult és összetett feladat, nem véletlen, hogy a kiválasztási folyamat végére száz jelentkezőből kevesebb mint tízen bizonyulnak alkalmasnak” – mutatott rá Szilvási Léna.
De milyen elemekből is áll ez a kiválasztási folyamat?
A szakértő elárulta: van néhány triviális kritérium, ez alapján az válhat nevelőszülővé,
„Fontos, hogy a leendő nevelőszülő jó egészségügyi állapotnak örvendjen, mind fizikális, mind mentális értelemben. Kizáró ok lehet például egy halálos betegség vagy bármilyen szerhasználati probléma, hiszen ezek mind komoly veszélyt jelentenek a családon belüli stabilitásra, állandóságra. Emellett a kiválasztási folyamat során pszichológus segítségével a jelentkező személyiségét is feltérképezzük, szűrőtesztekkel próbáljuk meg kideríteni, hogy jelen van-e a jelöltnél a rejtett agresszió, a labilitás és az impulzív természet bármely formája” – fejtette ki a Szilvási Léna, hozzátéve, hogy a tréningen elképzelt helyzetekkel, tipikus esetekkel is szembesítik a potenciális nevelőszülőt.
Már van gyermekem, pontosan tudom, hogyan kell velük bánni – gondolhatják sokan azok közül, akik már édesanyává vagy édesapává váltak, ráadásképp ugyanakkor a nevelőszülői hivatásba is belevágnának.
Az SOS Gyermekfalvak munkatársa szerint a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű, hiszen az állami gondoskodásban élő gyermekek az esetek többségében nem közvetlenül születésük után kerülnek be a családba, a változás már önmagában konfliktushoz vezethet. Előfordulhat, hogy a kiskorúak dühösen, indulatosan lépik át a küszöböt, csomagjukban pedig olyan traumákat, sebeket cipelnek, ami a befogadó szülők számára teljesen ismeretlen.
Szinte minden esetben háborgó lelkeket kell megnyugtatni
– fogalmazott a szakértő, megjegyezve: a kihívást tovább nehezíti, hogy a nevelőszülőnek mindvégig törekednie kell a vér szerinti családdal való kapcsolattartásra, akkor is, ha ebben nem, vagy csak nehezen talál partnerre.
„Bármilyen magatartást is tanúsítanak a vér szerinti szülők, muszáj velük szemben elfogadónak lenni, hiszen mindenkit megillet a jog, hogy a saját gyermekét nevelje, még abban az esetben is, ha a korábbiakban nem tudtak neki biztonságos közeget teremteni” – hangsúlyozta Szilvási Léna.
Az, hogy mikor rendeződik egy család helyzete, és ennek fényében hogyan alakul a gyermek sorsa, teljesen változó. Összesen három kimenetel lehetséges:
A minőségirányítási igazgató úgy véli, egy korszerű gyermekvédelmi rendszerben nem szabadna megengedni, hogy ez említett átmeneti állapot hosszú éveken át tartson. Van, ahol két év, míg máshol mindössze hat hónap a felső határ, utána így vagy úgy, de végleges megoldást kell találni.
„Ezzel szemben Magyarországon nincs komoly időbeli korlát, az ugyanakkor pozitívum, hogy a szakemberek az első két évben hathavonta tartanak egy felülvizsgálatot” – emelte ki a szakértő.
Míg az időre vonatkozóan nincs korlát, a létszámot illetően van, egy nevelőszülő maximum öt gyermekről gondoskodhat, de ennyit csak nagyon kevesen vállalnak, és a szakemberek nem is feltétlenül javasolják, hiszen ez esetben az egyéni odafigyelés lehetősége jelentősen lecsökken.
Az SOS Gyermekfalvak ezért is szorgalmazza a már meglévő nevelőszülők további terhelése helyett a kör bővítését. Ahhoz, hogy minél többekhez eljusson az üzenet, idén immár harmadik alkalommal hirdettek médiakampányt, melyhez lapunk ezúttal is örömmel csatlakozott.
A kezdeményezés részeként október 7-én a Nyugati téren utcai performansz keretében gyermekvédők és a jó ügy mellé álló hírességek 2000 árvácska virágot osztanak szét a nevelőszülői hivatás népszerűsítésére.
(Borítókép: Jens Battner / picture alliance / Getty Images)