Legyünk őszinték, ha esetleg azt a feladatot kapnánk, hogy hunyjuk le a szemünket, és képzeljünk el két BKK-ellenőrt, akkor elsőre biztos, hogy nem két ifjú családanya képe elevenedne meg előttünk. Jó esetben a Kontroll című film ikonikus jelenetei, akciódús és vicces képsorok: Badár Sándor a 3-as metró vonalán, fűrésszel a kezében. Mi is meglepődtünk egy picit, amikor kiderült, hogy Kornéliával és Évával fogunk eltölteni egy napot a főváros forgatagában, hogy közelebbről megismerhessük az ellenőrök munkáját.
Kornélia már hat éve ellenőr, előtte egy pékségben volt eladó, ma már az új ellenőrök mentora, igazi profi, aki láthatóan a hőzöngő külföldi turistát is ugyanolyan nyugalommal, hovatovább mély empátiával tudja kezelni, mint azt a cserediákot, aki még a saját anyanyelvét is örökre elfelejti, ha a jegyét kéne felmutatnia. Éva „csak” öt éve ellenőr, szelíden határozott, ha arra kerül a sor, nem tűr ellentmondást bérlet vagy jegy kérdésében.
Amikor az anyukánkat szidják, arra gondolunk, azt képzeljük, hogy ez csak a munkahelyi anyánknak szól
– mondták. Szerintük ilyen és ehhez hasonló technikákkal lehet elkerülni, hogy személyessé tegyék azokat a negativitásokat, amelyek őket érik. Ez egy olyan munka, amihez ilyen készségek elengedhetetlenek.
Hiába vagy kedves és cuki, ha ellenőr vagy, mindent rád akarnak zúdítani, mintha te lennél a hibás, amiért nekik nincsen jegyük
– tette hozzá Kornélia. Meg akartuk érteni, hogy mi ennek az egyébként érthetetlenül alacsony presztízsű, a notórius bliccelők körében pedig gyűlölt foglalkozásnak a jó, illetve árnyoldala. Fel akartuk mérni, hogy az utasok hogyan viszonyulnak az ellenőrökhöz, akik közhellyel élve, de tényleg csak a munkájukat végzik. Nem nehéz belátni, hogy szükség van rájuk a közösségi közlekedés működésének fenntartásához, hiszen nem várhatjuk el, hogy színvonalasan üzemeljen valami, amire nem vagyunk hajlandóak egy fillért sem költeni, miközben elvárjuk a zavartalan, kényelmes és világszínvonalú utazást a Móricz Zsigmond körtértől egészen a Széll Kálmán térig vagy a Hűvösvölgytől Pesterzsébetig.
A Bosnyák tér reggeli zűrzavarában kezdjük a napot, hogy ellenőrizzünk a 7-es busz vonalán közlekedő járatokon, majd a 4-es, 6-os és a fonódó villamosok vonalán folytatjuk. Sok szempontból sorsfordító pillanat, amikor előkerül a karszalag, enyhe feszültséggel telik meg a levegő, még az is izgatott lesz, akinek bérlete van a BKK járataira.
A közlekedő tömeg súlypontja ilyenkor az ellenőröktől legtávolabbi ajtóra nehezedik.
A legelső járaton egy idősebb, kifejezetten jól szituált, kellemes megjelenésű hölgy a Zugló vasútállomás megállójánál jön rá, hogy itt bizony ellenőrzés zajlik. Ennek hatására számos sportág klasszisává válik, nem véletlen, hogy mi rendeztük az atlétikai világbajnokságot.
Először úgy tesz, mintha nem hallaná a felszólítást, vagy nem értené az anyanyelvét, majd a távolugrás és a rövidtávfutás világcsúcsával slisszol el az ellenőrök elől. A szélsebes menekülés után Éva mosolyogva osztja meg velünk az első műhelytitkot. Az ellenőröknek korlátozottak a lehetőségeik az utasok feltartóztatásában. Hamar világossá válik, hogy az ellenőrök legfőbb eszköze a hatékony kommunikáció. Empátia és jó kommunikációs képességek híján elvégezhetetlen a feladat.
Mi a jó a jegyellenőri munkában? Kornélia és Éva szerint leginkább az, hogy az „anyás műszakban” a munkaidő mellett elég idejük jut a gyerekeikre. El tudják vinni őket az iskolába reggel, és értük is tudnak menni a nap végeztével, hétvégén pedig szabadok.
Élvezik, hogy nem egy irodában kell lenniük egész nap, és változatos a munkájuk. Szélsőséges időjárás esetén kapnak könnyítéseket a vállalattól. Az utasok döntő többsége nem jelent számukra különösebb kihívást, hiszen van jegyük, és ha nincs, akkor sem agresszívek, sok esetben már a helyszínen rendezik a pótdíj összegét, a bliccelők egy másik hányada pedig jellemzően levegőnek nézi az ellenőröket. Ez a bliccelők bevált taktikája, akik több olyan ellenőrfigyelő oldalt is üzemeltetnek a Facebookon, ahol megosztják egymással, épp hol szabad a pálya. A helyzet pikantériája, hogy az ellenőrök is követik ezt az oldalt, jót nevetnek a különböző bejegyzéseken. „1-es vonala tiszta, mehettek.”
Az ellenőrzések szempontjából Budapestet négy részre osztották, egyesek csak a számukra kijelölt területeken és járatokon dolgoznak, de olyan „csúcsellenőrök” is vannak, akik a város bármelyik pontján ellenőrizhetnek. Az utaskoordinátorok nem azonosak az ellenőrökkel, ők a metrók kapuinál végeznek beléptetést, illetve utastájékoztatási feladatokat látnak el. A BKK-nál folyamatos a felvétel ezekre a pozíciókra.
Sokan Kornéliához és Évához hasonlóan megszeretik az ellenőri munkát, és maradnak a BKK kötelékében, de olyanok is akadnak, akik hamar feladják, mert nagyon gyorsan kiderül, hogy „kinek fekszik, és kinek nem ez a meló”.
Láttunk már mindent, a járatokon szivarozó utasoktól a combinós bulikig
– mondta Kornélia, hozzátéve, hogy egyre kevésbé jellemzőek a fizikai atrocitások ellenőrök és utasok között.
A sokadik pótdíjazás után Kornélia és Éva már a tizedik járaton (pontos adat) ellenőriz, amikor végre mindenkinek van jegye, úgy tűnik, az utasok is örülnek ennek a fejleménynek. Érdekes módon eltűnőben vannak a papíralapú bérletek és jegyek. Az utasok többsége már a BudapestGO alkalmazást használja. A pótdíjat a helyszínen a legtöbb ellenőrnél már nem csak készpénzzel lehet kifizetni, mert terminál is van náluk. A digitalizáció teret nyert a fővárosi közösségi közlekedésben.
Sosem gondoltuk volna, hogy a pótdíjazásnak is megvannak az írott és íratlan szabályai. Kornélia meséli, hogy miután kitöltik a csekket, mindig arrébb állnak, vagy rögtön leszállnak, mert nem akarják az elkerülhetetlennél kellemetlenebb helyzetbe hozni az érintett utast.
Az ellenőröknek kétévente kell felfrissíteni a tudásukat, általában ilyen időközönként módosulnak az utazás feltételei. Ilyenkor vizsgát is tesznek, két hetet kapnak a felkészülésre.
A Kornéliával és Évával eltöltött nap egyik érdekessége, hogy az utasok olykor könnyedén összefognak az ellenőrökkel szemben, a bliccelő mellé állnak, és a hajléktalankártyát veszik elő. „Miért nem a hajléktalanokkal szemben lépnek fel erélyesebben?” – teszik fel a kérdést ilyenkor az ellenőröknek. „Embernek kell maradnunk” – adja meg a választ Éva.
Ha a kérdést megfordítjuk, akkor miért bliccelnek azok, akiknek láthatóan nem okozna gondot egy jegy vagy egy bérlet megvásárlása. Nehéz felfedni az okait annak, hogy láthatóan jómódú emberek miért nem akarják viselni azt az anyagi terhet, ami a közösségi közlekedéssel jár együtt. Persze senkinek sem akarunk a pénztárcájában turkálni. Csak annyit mondhatunk egy ilyen nap után, hogy legyünk kedvesek az ellenőrökkel, és vásároljunk jegyet vagy bérletet.
(Borítókép: Németh Emília / Index)