Az egyre mélyülő és egyre súlyosabb válság a Gázai övezetben indokolta, hogy utánanézzünk, milyen mélyek a szembenállás gyökerei, és honnan jöttek – a Hamász mellett – a térségben aktív radikális iszlám csoportok, amelyek közvetlenül vagy áttételesen esetleg bekapcsolódhatnak a konfliktusba. A Kibeszélő vendége Bordás Mária egyetemi tanár volt a Nemzetközi Közszolgálati Egyetemről.
A beszélgetést azzal kezdtük, milyen távolra nyúlik vissza az arab–izraeli szembenállás. Időben legalább száz évet kell visszalépnünk, egészen 1917-ig, amikor közzétették az akkori brit külügyminiszter, Arthur Balfour nyilatkozatát, amely a londoni kormány véleményét tükrözte Palesztina ügyében. Eszerint a britek támogatják a cionistákat egy zsidó „nemzeti otthon” létrehozásában Palesztinában, de csak azzal a komoly kikötéssel, hogy ez nem járhat együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbításával. A zsidó állam alapításának ötletével és az azt megálmodó Herzl Tivadarral ebben a Kibeszélőben foglalkoztunk részletesen.
Bordás Mária részletezte, hogy a brit mandátum alá került területeken miként nőtt meg a két világháború között, majd a II. világháborút követően a bevándorolt zsidók lélekszáma. Ez a tény és az, hogy a területeikről folyamatosan kiszorultak a palesztinok, vezetett az állandó feszültséghez. Ezt tetézte, hogy a Palesztinában élő zsidók egyre kevésbé akartak a nyakukon brit felügyeletet. Létrejöttek az első zsidó fegyveres önvédelmi csoportok, amelyek már nyíltan támadták a brit gyarmati adminisztrációt, amely 1948-ban szűnt meg, és alakult meg Izrael Állam.
Az egyiptomi alapítású szervezet az 1930-as években alakult meg, eleinte teljesen békés célokkal, majd ez lett az iszlám fundamentalizmus első képviselője, amely célul tűzte ki a nyugati gyarmatosítók kiűzését az iszlám szent földjéről.
Érintettük azt is, hogy a függetlenségüket követően a közel-keleti országok szinte mindegyike vagy a Nyugattól függött továbbra is egy olyan egyszemélyi vezető révén, aki benne volt a Nyugat zsebében. Mások pedig a szocialista arab utat választották, amely szintén zsákutcának bizonyult. Mivel mind a két típus idővel megbukott, évtizedek alatt döbbentek rá az arabok, hogy ez elvesztegetett idő volt, az élet minden területén lemaradtak a Nyugattól, és
ez adja a Nyugattal szemben táplált zsigeri gyűlöletet az arab szélsőségesek körében.
Az 1980-as évek végén a Muzulmán Testvériség beszivárgott Gázába, és Jaszin sejk vezetésével létrehozta a Hamászt, amely első körben karitatív tevékenységet végzett, iskolákat, mecseteket működtetett, és szépen lassan elterjesztette az iszlamizmust. Fontos, hogy a palesztinok másik csoportja, a Nyugati parton élők nem voltak fogékonyak ezekre a radikális eszmékre.
Bordás Mária felvázolta, miként jött létre az a másik erős, de nem szunnita, hanem síita szervezet, amely viszont Libanon déli részén tevékenykedik. A két csoport sokban hasonlít egymásra. Viszont míg a Hezbollah – amely Irán proxy szervezete Libanonban – Izrael eltörlését hirdette, ma már politikai pártként is létezik, sőt indul a választásokon.
Önmagában a Hezbollah sokkal veszélyesebb terrorszervezet, mint a Hamász
– mondta az egyetemi tanár, majd hozzátette, vélhetően a Hezbollah önmagától nem fog beszállni Izrael és a Hamász háborújába, csak akkor, ha erre közvetlen utasítást kap Irántól.
A beszélgetés során még szó volt arról is, hogy
(Borítókép: Bordás Mária. Fotó: Lapát Lili / Index)