Magyarországon évente 13 ezer méheltávolítást végeznek, többségében mióma miatt. Most egy Közép-Kelet-Európában új, rádiófrekvenciás eljárást alkalmaznak Magyarországon a mióma kezelésére, amivel bizonyos esetekben kiváltható a műtét.
„A méh simaizomsejtjeiből kialakuló miómák a leggyakoribb jóindulatú nőgyógyászati daganatok, nagyjából minden negyedik reproduktív korú nőt érintenek” ‒ ismertette Novák Zoltán szülész-nőgyógyász, osztályvezető főorvos. A nőgyógyászati daganatsebész elmondta, hogy a diagnosztikai eljárások fejlődése miatt is egyre több nőnél fedezik fel az elváltozást: a 25–35 év közötti korcsoport 20-25 százaléka érintett, a 40–50 év közöttieknél már akár 50 százalékos az előfordulási arány. A menopauza után csökken az előfordulási arányuk, méretük, mivel kialakulásukban az ösztrogén jelenléte is közrejátszik.
„Alapvetően jóindulatú daganatról van szó, elenyésző arányban, kevesebb mint ezerből egy esetben fajulhat rosszindulatú méhizomszarkómává” ‒ hangsúlyozta a Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társaságának elnöke. A mióma jelenléte nem feltétlenül indokol bárminemű beavatkozást, gyakran ugyanis nem okoz tüneteket. Elhelyezkedésétől, méretétől függően azonban járhat nyomásérzéssel, fokozott vizelési ingerrel, fájdalommal, rendszertelenné válhat a ciklus. Sokszor csak a rutin nőgyógyászati vizsgálatnál merül fel a mióma gyanúja, amit hüvelyi ultrahanggal vagy kismedencei MRI-vel igazolnak. A szakorvosok nyomon követik növekedését, és panaszok esetén szoktak műtéti eljárást javasolni.
Maga a mióma is okozhat teherbeesési nehézséget, ha az elhelyezkedése megnehezíti az embrió beágyazódását. Az 1-2 centiméter átmérőjűek nem feltétlenül igényelnek beavatkozást. „Ha viszont növekedésnek indulnak, vagy panaszt okoznak, a műtét mellett lehetőség van a méretüket gyógyszeres terápiával csökkenteni vagy a vérellátásukat leállítani úgynevezett katéteres embolizációval” – fejtette ki az osztályvezető nőgyógyász. A szakember hangsúlyozta, hogy azoknál a nőknél, akik gyermekvállalás előtt állnak, minden esetben méhmegtartó eljárással lehet a problémát orvosolni. Ha műtét indokolt, akkor a mióma elhelyezkedése szerint határozzák meg, hogy hüvelyen keresztül vagy hasi minimál invazív laparoszkópos műtéttel távolítják el, ezzel a technológiával akár 8-10 centiméteres elváltozás kimetszését is végre tudják hajtani. Ritkán, de nyílt hasi műtétre is sor kerülhet, ebben az esetben többnapos kórházi bentfekvéssel és hosszabb felépülési idővel kell számolni, mint a minimál invazív eljárásoknál. A laparoszkópos operációt követően 24 óra múlva általában otthon lehet a beteg, az embolizációt követően az adott éjszakát kell bent töltenie.
A mindössze 10-15 percig tartó rádiófrekvenciás ablációt (a tumor vérellátását megszüntető rádiófrekvenciás kisütést) követően pár óra múlva hazaengedik a beteget. Novák Zoltán elmondta, hogy az új eljárást felületes altatásban végzik, ami után sem vérzés, sem jelentős fájdalom nem lép fel, másnap akár munkába is állhat a beteg, korábbi panaszai pedig megszűnnek. A módszer során sem kimetszés, sem a testüregek megnyitása nem történik, a kezelés során ultrahanggal vezérelve vékony kezelőtűt vezetnek a miómába, és a rádiófrekvenciával „megsütik” a kóros sejteket, ezt követően a mióma mérete csökkenésnek indul. Az eljárást a maximum 5 centiméteres kiterjedésű daganatoknál alkalmazzák.
Mivel metszés nem történik, hegesedés nem marad vissza, és a hagyományos műtétekkel szemben a megterhelés is sokkal kisebb, a beavatkozás tudomásunk szerint nem csökkenti a későbbi gyermekvállalás esélyét sem
‒ részletezte a szakorvos.
A nőgyógyászati daganatsebész a méheltávolításokról elmondta, hogy hazánkban az évi 13 000 eset negyedében rákos elváltozás miatt végzik el. A többségnél jóindulatú ok, főként túlburjánzott mióma miatt kerül sor erre, de jellemzően idősebb, a gyermekvállalási időszakon átesett nőknél végzik el, ahol a méheltávolítás nem okoz semmilyen funkcióvesztést. A szakorvos tájékoztatása szerint ez akkor merül fel, ha a miómák szétszóródnak, vagy nagy méretük miatt kellemetlen panaszokat okoznak, és a lokális operáció megterhelőbb lenne a szervezet számára.
A tévhitekkel ellentétben a betegeknél ez a műtét nem jár hormonális változással, ugyanis a hormont a petefészek termeli, azt pedig nem kell ilyenkor eltávolítani, viszont a páciensek életminősége jelentősen javul ezt követően
‒ emelte ki Novák Zoltán. Hozzátette: a legfontosabb, hogy személyre szabva válasszuk ki az adott mióma kezelésére legalkalmasabb módszert. Senkinek nem kell emiatt eltávolítani a méhét, aki azt nem szeretné.
A rádiófrekvenciás ablációt (RFA) már a kétezres évek óta használják külföldön és hazánkban is bizonyos tumorfajták, leggyakrabban a vese, a máj, a csont, a tüdő vagy a hasnyálmirigy kóros elváltozásainak kezelésére. A módszert Kelet-Közép-Európában egyedüliként alkalmazzuk a jóindulatú pajzsmirigy-elváltozásoknál, csakúgy, mint a jóindulatú emlődaganatoknál a fagyasztásos, úgynevezett krioablációt. A tengerentúlon ez már a mindennapos gyakorlat része – erről Riesz Zsófia, az RFA-módszert oktató Premier Med Egészségügyi, Oktató- és Kutatóintézet stratégiai és kommunikációs igazgatója beszélt az eljárás ismertetésekor.
(Borítókép: A mióma rádiófrekvenciás ablációja. Fotó: PremierMed)