Az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban tartott ünnepi beszédet Erdő Péter bíboros, aki elmondta, november elsején az egyház azokat ünnepli, akik már eljutottak az üdvösségre. „Ők már, akár szentté avatták őket, akár nem, részesülnek liturgikus tiszteletben, eljutottak az Istennel való teljes közösségre, az örök boldogságra” – mondta. Hozzátette: „A mi ünneplésünk nem sokat adhat hozzá teljes boldogságukhoz, nekünk azonban különleges ajándékot és segítséget jelent”.

Három nagy kívánságunkat terjesztjük ma Isten és a szentek elé – folytatta Erdő Péter, ezeket pedig fel is sorolta, melyek között az első az volt, hogy „mi is eljussunk a szentek közösségébe”.

Reméljük, hogy találkozunk majd a Szűzanyával, az apostolokkal, a többi ismert szentekkel és a saját szeretteinkkel is

– fogalmazott, majd meg is fogalmazta a másik nagy vágyakozást: az Istennel való bensőséges közösség. „Isten boldogító színelátása. Ki mutatja meg nekünk a boldogságot? – kérdezi a 4. zsoltár. Válaszol is rá: ragyogtasd fel arcod fényességét fölöttünk, Uram!” – folytatta gondolatait a bíboros, aki szerint

ez az a boldogság, amelyet részletesen leírni földi fogalmainkkal nem tudunk, de amelyre teremtett mivoltunknál fogva vágyva vágyunk.

Erdő Péter szerint erre akkor is vágyunk, ha nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogyan is képzeljük el az üdvösséget.

„A harmadik nagy kívánságunk, hogy a szentek már itt a földön segítsenek nehéz helyzeteinkben, főleg akkor, amikor a jóra törekszünk, mikor keressük a tisztesség útját” – folytatta szentbeszédét a bíboros. Mint mondta, a szentek közössége, amit a hiszekegyben is megvallunk, azt is jelenti, hogy a szentek tudnak segíteni nekünk, figyelemmel kísérik életünket.

„Ezzel az imádságos lelkülettel adjuk meg Istennek már most az imádást, embertársainknak pedig a segítő szeretetet. Ehhez kérjük Isten kegyelmét és az előttünk járó üdvözült szentek közbenjárását” – zárta gondolatait Erdő Péter.