Szentesi Éva néhány évvel ezelőtt megküzdött a rákkal, ami által sokszor szembe kellett néznie a halállal. Édesanyja végig mellette volt, és segítette ebben a nehéz időszakban, hiszen ő maga is átélt daganatos betegségeket. Édesanyja két éve halt meg, amit Szentesi a mai napig nehezen fogad el, azt viszont elárulta, hogyan nézett szembe saját halálával, és engedte el ennek a gondolatnak a súlyát.
Szentesi Éva írónő rákbetegséggel küzdött csaknem tíz évvel ezelőtt, ami egyébként több könyvét is ihlette. Betegségén főként édesanyja segítette át, aki két éve halt meg koronavírusban. Az írónő elmondása szerint ezt a tényt még mindig nehezen tudja elfogadni.
Sokszor azt gondolom, hogy ez csak egy poén a sorstól, és az anyám még mindig él valahol
− mondta az RTL-nek.
Betegségében megélt hihetetlen mélységeket, a halállal is farkasszemet nézett. Elmondása szerint volt 5 hónap az életében, ami nagyon meghatározó volt a betegsége alatt, ugyanis akkor nézett igazán szembe a ténnyel, hogy befejeződhet az élete.
Emlékszem, hogy feküdtem a kórházban, és azon gondolkoztam, lehet, hogy 30 évesen most vége lesz az életemnek. Ekkor kezdtem számba venni, hogy milyen gazdag életem is volt eddig, és ekkor rájöttem, hogy akkor ez nem is akkora tragédia. Másnap reggel nagyon könnyűnek éreztem magam
− fogalmazott az írónő. Elmondása szerint az öt hónap elteltével és ezen meghatározó éjszaka után elkezdett javulni az állapota, majd végül teljesen eltűnt a daganata.
Véleménye szerint az is hozzátett javulásához, hogy elfogadta élete végességét.
Emellett lelki fájdalmainak gyökerét is folyamatosan kereste, amiből betegsége táplálkozhatott, és minden gyógymódot kipróbált a túlélésért, mert abban biztos volt, hogy nem akarja feladni. Kiemelte, ez sokkal könnyebb volt azután a jelentős éjszaka után, mivel azután már nem érzett félelmet.
Saját temetését is megtervezte betegsége alatt, mivel szüksége volt egy kis öniróniára ahhoz, hogy átvészelhesse ezt az embert próbáló időszakot.
Édesanyja halálakor azonban ismét új bőrbe bújt a halál, és egy sokkal iszonyatosabb formát öltött számára.
Két éve ezelőtt vesztette el édesanyját, aminek elfogadásával a mai napig küzd. Elmondta, a mai napig nem hiszi el, hogy ez a valóság, és még mindig reméli, hogy „csak eltévesztették a testeket a kórházban”.
Elmondta, nem jár gyakran temetőbe, mert nem gondolja úgy, hogy ezzel élné meg a gyászát teljes egészében. Kiemelte, hogy édesanyja amúgy sem szerette a giccsességet és a felhajtást.
Idén hagyta hátra az internetes újságírást a WMN magazinnál, ami állítása szerint akkor indult, amikor a legbetegebb volt.
Kiemelte, azért volt fontos a teljes gyógyulása szempontjából visszavonulása, mert amíg benne volt, folyamatosan a betegségéről írt, így nem tudta teljesen elengedni azt.
Legújabb kéziratát már egyes szám harmadik személyben írja, ami elmondása szerint segít eltávolodnia önmagától és múltbéli fájdalmaitól, legyenek azok fizikaiak vagy lelkiek.
Mára teljesen átalakult az életem, és egy teljesen más ember vagyok, mint aki eddig voltam
− fogalmazott.