Ma mintegy egymillióan élnek élettársi kapcsolatban Magyarországon, vagyis csaknem minden tizedik honfitársunk ezt az együttélési formát választja. Közülük sokan azt hiszik, hogy a jogszabályok hasonlóan rendelkeznek róluk, mint a házastársakról. Mutatjuk, hogy miben tévednek.
A házasságon kívül három együttélési forma létezik ma Magyarországon:
A bejegyzés nélküli élettársak jogai jogszabályról jogszabályra változnak. Például egészségügyi döntéseket ugyanúgy hozhatnak, mint a bejegyzett élettársak, de nem örökölhetnek egymás után, csak ha erről külön végrendeletben rendelkeznek. Ráadásul az örökölt vagyon után még ilyenkor is illetéket kell fizetniük.
Nyilvántartott élettársi kapcsolatot közjegyzőnél lehet kérni, aki a viszony fennállását igazoló dokumentumot bejegyzi az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába (ENYNY). Bár ez az együttélési forma csak pár többletjogot ad a bejegyzés nélküli kapcsolathoz képest, azért bizonyos élethelyzetekben sokat segíthet. Ha például bankhitelhez vagy özvegyi nyugdíj megállapításához igazolni kell az élettársi kapcsolatot, nem kell tanúkat találni, elég bemutatni a nyilvántartásba vételt igazoló okiratot. Viszont nem lesznek törvényes örökösei egymásnak, ezért végrendelet nélkül semmit sem kapnak a párjuk után, tulajdonrész hiányában az örökösök akár ki is költöztethetik őket a közösen lakott lakásból.
Bejegyzett élettársi kapcsolatot az a két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy létesíthet, aki az anyakönyvvezető előtt együttesen és személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni. Míg a bejegyzés nélküli és a nyilvántartott élettársak azonos és különneműek is lehetnek, a bejegyzett élettársak csak azonos neműek.
A hatályos polgári törvénykönyv szerint élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenes ági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) felmérése szerint sokan nincsenek tisztában azzal, milyen vagyonjogi szabályok vonatkoznak az élettársakra, és tévesen azt hiszik, hogy a törvény hasonlóan rendelkezik róluk, mint a házastársakról.
Sokan csak a hagyatéki tárgyaláson döbbennek rá, hogy hiába éltek együtt évtizedekig, és hiába született közös gyermekük is, ettől még nem lesznek örökösei egymásnak.
Az élettársakra (nem a bejegyzett élettársakra!) tudniillik teljesen más vagyonjogi szabályok vonatkoznak, mint a házaspárokra. Az egyik legfontosabb különbség, hogy míg a házastársak vagyonközösséget alkotnak, vagyis közösek a bevételeik, és még az egyikük által vásárolt tévé vagy hűtőszekrény is fele-fele arányban mindkettőjüké, addig az élettársak együttélésük alatt végig önálló vagyonszerzők maradnak. Ha az egyikük egy személygépkocsit vásárol, az csak az övé marad, és jogosan viheti magával szétváláskor. Ha pedig együtt vásárolták, annak, aki magával viszi, ki kell fizetnie a másiknak azt az összeget, amivel a megszerzéséhez hozzájárult.
Ha egy pár hosszabb távon együtt marad, érdemes tisztázniuk a vagyoni viszonyaikat. Az élettársi vagyonjogi szerződéssel hasonlóképp gondoskodhatnak a közös életük alatt keletkezett vagyonuk sorsáról, mint a házastársak. Egy ilyen szerződésben részletesen szabályozhatják, ki mivel járul hozzá a közös költségekhez, és mire tarthat igényt
– állítja Tóth Ádám, a MOKK elnöke. A szerződés azonban csak akkor érvényes, ha közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Az otthon, egymás között írt megállapodás akkor is érvénytelen, ha azt tanúk is aláírták.
A szerződést érdemes bejegyezni a MOKK által működtetett Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásába (HÉVSZENY). A nyilvántartásba való bejegyzés költségtérítése tízezer forint, míg a nyilvántartásból való lekérdezésé ezer forint. Aki valószínűsíti a betekintéshez fűződő jogi érdekét, az bármely közjegyzőnél – díj megfizetése ellenében – betekinthet a nyilvántartásba, hogy tudomást szerezzen egy vagyonjogi szerződés fennállásáról, és saját célra feljegyzést is készíthet. Az informatikai rendszer a vagyonjogi szerződések adatait száz évig megőrzi.
Ha az élettársak gondoskodni szeretnének a társukról haláluk esetére, mindenképpen érdemes végrendeletet készíteniük – javasolja Tóth Ádám. A közjegyző által készített végrendelet előnye, hogy biztosan megfelel a formai és tartalmi követelményeknek, ezért nem lehet sikeresen megtámadni. Emellett biztosan előkerül a hagyatéki eljárásban, hiszen a közjegyző az általa készített végrendelet tényét minden esetben bejegyzi a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába.
Magyarországon a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló 2009. évi XXIX. törvény 2009. július 1-jén lépett hatályba, és az azonos nemű személyek közötti kapcsolat létesítését és megszűnését szabályozza.
A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét legelőször a skandináv államok vezették be: 1989-ben Dánia, 1993-ban Norvégia, 1994-ben Svédország és 2001-ben Finnország. Néhány uniós országban viszont (Bulgáriában, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában) ma nincs erre lehetőség.
Noha nálunk csaknem másfél évtizede adott a törvényi lehetőség, viszonylag kevesen élnek vele.
A KSH adatai szerint tíz év alatt, 2013 és 2022 között összesen 962 élettársi kapcsolatot jegyeztek be, ezek közül 370 nők és 592 férfiak között létesült. Míg 2013-ban csupán 30 élettársi kapcsolatot jegyeztek be, tavaly már ennek ötszörösét, 151-et – 53 női és 98 férfi párt.
Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelen lévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni. Vagyis bejegyzett élettársi kapcsolat csak azonos neműek között állhat fenn, és az ilyen kapcsolat a törvényben meghatározott – házassághoz hasonló – vagyonjogi, öröklési jogi jogkövetkezményekkel jár. Más tekintetben viszont – legalábbis jogi szempontból – nem egyenrangúak a házastársakkal.
Így nincs arra lehetőségük, hogy gyermeket közösen örökbe fogadjanak, ahogy a bejegyzett élettársi kapcsolat apasági vélelmet sem keletkeztet.
Emellett a házastársak névviselési szabályai sem alkalmazhatóak rájuk. Ez azt jelenti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésekor a bejegyzett élettárs a volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha a bejegyzett élettársi kapcsolata megszűnt. Ha a leendő bejegyzett élettárs a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőzően házassági névként a volt férje nevét vagy családi nevét viseli a házasságra utaló toldással, és házassági nevét nem módosítja másik házassági névviselési formára, a születési családi nevének viselésére jogosult.
További megkülönböztetés: a bejegyzett élettársak esetében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény IX. fejezetében szabályozott, az emberi reprodukciós eljárásra (így a lombikbébiprogramra, a petesejt, illetve ivarsejt adományozására) irányuló szabályok sem alkalmazhatók. Amennyiben pedig az egyik félnek gyermeke születik, a másik nem lehet a szülője.
A kapcsolat megromlása esetén a felek kérhetik a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetését az illetékes közjegyzőtől. Az eljárás lefolytatására az a közjegyző illetékes, akinek az illetékességi területén a kérelmezők utolsó közös lakóhelye volt, vagy akinek az illetékességi területén a felek valamelyikének lakóhelye van.