Az első polgári származású magyar miniszterelnök háromszor alakíthatott kormányt, ötször volt pénzügyminiszter, de tizenegy miniszteri posztot is betöltött. Nevéhez fűződik a kötelező polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés, a vallás szabad gyakorlatának bevezetése, de az első igazi adóreform is. Az általa megálmodott kispesti munkástelepet napjainkban is Wekerletelepnek nevezik. Ma 175 éve született Wekerle Sándor.
Tudta azt, hogy Wekerle Sándor
Ki volt Wekerle Sándor, akit Ferenc József „kedves doktor Wekerlének” szólított, míg Otto von Bismarck német kancellár a legzseniálisabb államférfi jelzővel illetett?
1848. november 14-én született Móron sváb származású polgári családban. Az elemi iskolát a móri kapucinusoknál már négyéves korában megkezdte, majd tanulmányait a székesfehérvári cisztercieknél folytatta, ahol 1867-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. A fővárosban tanult jog- és államtudományokat. A doktori oklevél megszerzése után külföldi tanulmányútra indult, ahonnan hazatérve fogalmazó a Pénzügyminisztériumban. 1878-ban az elnöki osztály titkára lett, amelynek később a vezetését is rábízták. 1886-ban Tisza Kálmán pénzügyminiszter államtitkárává nevezte ki. Nem sokkal később a bobrói választókerületben nyert parlamenti képviselői mandátumot.
Az Országgyűlésben elsőrangú szónokként szerzett hírnevet.
Kezdeményező szerepet vállalt a századforduló magyar gazdasági fellendülését megalapozó cukor-, szesz- és fogyasztási adókról, a dohányjövedékről, a regálék megváltásáról és az államadósságok konverziójáról szóló törvényjavaslatok előkészítésében. Törvény-előkészítő munkája elismeréseként a Tisza-kormányban 1889. április 9-én pénzügyminiszternek nevezték ki. A kormány bukása után a Szapáry-kabinetben is megtartotta a pénzügyi tárcát. Amikor Szapáry Gyula gróf lemondott a miniszterelnökségről, első polgári származású magyar kormányfőként 1892. november 21-én Wekerle Sándor lett az utódja.
Első kormányához fűződik az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a költségvetési deficit eltüntetése, az aranyvalutára való áttérés megszervezése, vagy a pénzügyi közigazgatás megszervezése. A kabinet tagja volt többek között Andrássy Gyula (a király személye körüli miniszter), Eötvös Loránd (vallás és közoktatás), Festetics Andor (földművelésügy), Fejérváry Géza (honvédelem) és Szilágyi Dezső (igazságügy).
A Wekerle-kormány úttörő szerepet vállalt a polgáriasodás kiszélesítésében, a magyar jogi és közigazgatási rendszernek az európai jogrendhez igazodásában. Napjainkban ezt a folyamatot nevezik jogharmonizációnak.
Az általa előterjesztett egyházpolitikai reformok egyidejűleg törekedtek a feudális közjogi elemek felszámolására és a különböző társadalmi rétegek, mindenekelőtt a nők jogegyenlőségének biztosítására.
Javaslatai közé tartoztak például a kötelező polgári házasságról, az állami anyakönyvvezetésről, a gyermekek vallásáról, a zsidó felekezet recepciójáról és a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvénytervezetek.
Miután a főrendiház a képviselőház által már megszavazott polgári házassági törvényjavaslatot elvetette, Wekerle 1894 júniusában benyújtotta lemondását. A történethez hozzátartozik, hogy az udvari méltóságok közül azok, akik a liberális reform hívei voltak, nem jöttek el Bécsből a szavazásra, illetve azt megelőzően Ferenc József nem volt hajlandó a miniszterelnök kérésének eleget téve a kormányjavaslatot támogató új főrendeket kinevezni.
Az új kormány megalakításával megbízott Khuen-Héderváry Károly horvát bán azonban nem tudott feladatának megfelelni, így Ferenc József 1894. június 9-én újfent a lemondott kormányt léptette hivatalba. A Wekerle-kormánynak – az izraeliták recepciójáról és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatok kivételével – sikerült az év végéig az egyházpolitikai reformjavaslatokat keresztülvinni. Történelmi tette volt 1894-ben az uralkodó Ferenc József tiltásával szembeszállva Kossuth Lajos méltó temetésének budapesti megszervezése.
Miután ismét úgy érezte, hogy nem élvezi a korona teljes bizalmát, 1894. december 23-án másodízben is beterjesztette kabinetje lemondását. 1896 és 1906 között a közigazgatási bíróság elnöke, és ugyancsak 1896-tól az Országos Ipartanács elnöke. Utóbbi megbízatását egészen 1918-ig látta el.
A második Wekerle-kormány 1906-ban alakult meg. A miniszterelnöki program a kormány eredményes működésének három súlypontját jelölte meg:
Helyet kapott a programban a szervezett és tömeges kivándorlás megállításának igénye, „hogy útját álljuk a hitegetéseknek és a kalandos vágyak felkeltésének”.
Kezdeményezte a vidéki gazdasági munkásházak felépítését, majd 1908-ban az állami munkáslakások építését. Nem volt hálátlan az utókor: az 1910-re felépült kispesti munkástelepet az ott lakók ma is Wekerletelepnek nevezik.
Nevéhez fűződik úgyszintén az 1909. évi adóreform, amely a magyar adójog történetében ritka kivételként az adóterhek növelése helyett az adóbevételek újraelosztására irányult:
az adóreformot nem a kincstár jövedelmének szaporítására kívánjuk felhasználni, hanem az előálló többjövedelmet [...] a nép legszegényebb rétegeit aránytalanul terhelő adóknak leszállítására, illetve teljes megszüntetésére kívánjuk fordítani.
A reformcsomag részeként fogadtatta el a házadóról, a járadékadóról, a vállalatok kereseti adójáról, a jövedelemadóról és a közadók kezeléséről szóló törvényeket. Ebben a rendszerben a személyi jövedelemadó adóalanya a családfő lett, miközben a családtagok jövedelme összeadódott. A létminimum adómentessé vált, a gyermekek után pedig adókedvezmény járt. A reform a háború miatt csak 1922-ben lépett életbe.
1910-ben visszavonult a politikától. Bár cukorbetegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, IV. Károly kérésére 1917. augusztus 23-tól 1918. október 31-ig mégis vállalta harmadik kormányának megalakítását, és azt a nem könnyű feladatot, hogy kivezesse Magyarországot a vesztes háborúból. A proletárdiktatúra alatt túszként tartották fogva a súlyosan beteg politikust. Először fogházban őrizték, majd szanatóriumba szállították. A tanácsköztársaság bukása után már csak szakmai tisztségeket vállalt.
Munkásságáról elismerően szólt ismert kortársa, a történelem kimagasló személyisége, Otto von Bismarck, a Német Császárság első kancellárja:
Wekerle úr, akit a magyarok a mi földünkről kaptak, úgy látszik, a legzseniálisabb államférfiúnak bontakozik ki. Még Tisza Kálmánt is felülmúlhatja. Van azonban mindenesetre egy hibája: túlságosan demokratikus hajlandóságú. Tisza akaraterejével kormányzott, Wekerle ellenben meggyőződéssel.
1921. augusztus 26-án halt meg. Halálát a korabeli dokumentumok szerint az egész ország gyászolta. Wekerle a maga korában a legnépszerűbb politikusok egyike volt, akinek emlékét nóták is megörökítették.
Terek, utcák viselték a nevét, majd a szocializmus alatt ezeket mind átnevezték, Wekerle Sándort száműzték a történelemből
– állapította meg szomorúan dédunokája, Patay Géza.
A rendszerváltozás után kezdődhetett Wekerle „történelmi rehabilitációja”. Szülővárosában, Móron 1990-től az egyik főutca, 2002-től a szabadidőközpont viseli nevét, és 2011-től itt áll a köztéri emlékműve. 2014-ben avatták fel a Lamberg-kastély földszintjén a Wekerle kiállítást. A Wekerle-alapítvány pedig minden évben Móron adja át a Wekerle Sándor-életműdíjat jeles közgazdászoknak.
(Borítókép: Wekerle Sándor politikus miniszterelnök, a Wekerle munkástelep alapítójának szobra a Kós Károly téren a fõváros XIX. kerületében, a Wekerletelepen. Fotó: Faludi Imre / MTI)